Van egy mondás ugyi, hogy amit szabad Jupiternek, azt nem szabad a kisökörnek. De hát kérem idehaza a kisökrök is másképp gondolkoznak és mióta vallásszabadság van, Jupiter is a háttérbe szorult, aki dühében pufogtathatja a villámait a nemzeti ünnepeken. A mostani slágertéma mi is lehetne más, mint az ősi mesterség forrása, a kiapadhatatlan téma, a szex.

Eddig is nagy sláger volt erről beszélni, meg csámcsogni a témán, hiszen a hazai gagyiceleb kínálatban szinte kötelező volt szinte egy szakítás vagy félrekattintás havonta, hogy biztosan ott legyenek a Tour de Gagyi élbolyában. Ezen a Blikken meg Hot-on (utóbbi mér nem egy másképp gondolkozók magazinja?) élő hazai nagy nemzeti öntudatra ébredt soklábú, de kevés agyú entitás szívesen elcsámcsog, mert végre egy téma amin lehet az asszonnyal/apjukkal csámcsogni az esti körömpörkölt felett, vagy épp amíg valami mosóporreklám fut a Barátok közt szünetében. Előnye hogy nem kell politizálni hozzá, mert gyaníthatóan bal is, jobb is vezeti a macit a málnásba rendesen, maximum egyik vörös- másik narancs szaténlepedőn dolgozik.

Nagy téma ez, hiszen, rákaptak a politikusok is, mivel az egy tálból való cseresznyézés közben nagy valószínűséggel jönnek a pletykák ott is, hogy az aktuális Don Juanok épp kivel és merre tartottak körmenetet és pásztorórát. Ki van ez találva kérem szépen és még támogatja az állam is: ingyenpecó a képviselőknek, mert ugye neki jár, ahol azután jöhetnek a testnevelési gyakorlatok a titkárnőkkel, pártlyányokkal, feltörekvő celebekkel vagy akár a luxuskurvákkal is. A hely adott én pedig boldog vagyok, hogy az adómból én is hozzájárulhattam ahhoz, hogy a képviselőurak rájöjjenek arra, hogy az asszonyon kívül is van élet, sőt Carpe Diem van igazából. Jöttek is a szaftos sztorik, sokáig verhetetlen volt Dr. Deutsch, a városi legendáknak köszönhetően bátran vállhatott volna a Viagra hazai reklámarcává, de hát új szelek fújtak a divatban és a régi MDF dinasztiába benősülve (túl egy-két titkárnői gyerekcsináláson), csend lett arrafelé, talán annak köszönhetően, hogy végignézve a saját adóbevallását semmivel sem rendelkezett.

Jöttek az újabb csemegék idén: nekem leginkább Jakab gazda kalandjai tetszenek, aki ezek szerint nem érte be a traktoros vonulásokkal meg a Fidesz-listával, itt is be akarta bizonyítani, hogy az őstermelői körökben megismert tapasztalat, miszerint a vén kecske is megnyalja a sót, nagy igazság. Erre tromfolt persze a másik oldal is, onnan is csak előbukott egy hasonló románc, és lassan azon morfondírozom, hogy maguk a kiválasztottak is kezdenek arra hajlani, hogy hazánk parlamentje egy nagy kupleráj. Szinte kispályás mexikói szappanopera-történetnek tűnik az, ha valaki csak elválik mert újra szerelmes lesz: persze mindig egy fiatalabb hölgyeménybe. Nem tudom mennyit nézték a miniszterek a miniszter félrelép-et, de itt is gyanúsan sok a miniszter félrenéz: és vált és cserél. Lecseréli a régi megunt feleséget egy új szerelemre, akit valahonnan a gyakornokok közül emelt ki és látta meg két iratkupacot cipelvén és innentől már jöhetne Koltay Gábor és forgathatná az új eposzát Franco Nero-val a főszerepben, amely címe lehetne: A Miniszter újra él.

Ezek után nem tudom mit csodálkozunk ha az egyszerű nép is fel akar nőni a szerephez. Ki tudja hátha egyszer ő is politikus lesz. Így jött napjaink audio-celebje: Gyuri a roma, aki kiejtésben még Reisz Andrást ( na ilyen néven se élnék…) is képes überelni a ne fürgyé le monológgal. Gyuri sikere elsöprő, nem csoda, még itt a sokat tapasztalt Megyében is felkapja az ember a fejét az ilyenekre és a siker is garantált: már láttam pólókat a szállóigével, jó pénzért. Valószínű hogy ebbe a vonulatba illik bele viharsarki blogpárunk is, akik megunván a darkszájd hatalmát, a világgal való kibékíthetetlen fájdalmukat temetői pinamutogatásba folytották. Csikókoromban még csak a fehér Pumacipős, vörösboroskólás rokkerek szaladgáltak a műbőr szögecses dzsekijeikben és persze ahogy kinyílt a csipánk a világra, jöttek az új divatok. Most ugye fut a promiszkuitás küszöbén billegő embergyerekeknél a Tokio Hotel nevű szállodaformáció, meg a hozzátartozó épp de kurvára utálom a világot fíling, az öregebbeknél meg már a bevált fantasys kardozós-baszós vonulat, erős gothic beütéssel. Persze lehet sok vámpíros könyvet olvasni, meg eljátszani, hogy mekkora vérszívók vagyunk, de azért a világ kereke csak forog. És a loncsos-szakadt imidzsből csak kinő az ember, ha sikerül elérnie valamit az életben, ha más nem keres annyit hogy megvegye a napi reggeli kevertjét és beverje meló előtt. Ha nem, marad a beverés és ehhez csak egy hasonló szakadék nőszemély kell, akivel nagyokat lehet paráználkodni épp ahol ránk jön és a kardozós-baszós álomvilágból a baszós szcéna már le is van forgatva. Azonban itt is van egy határ, amelyet nem illik átlépni. Ha épp a Körös Volán egyik helyi járatán folyatja a magját az asszonyba, maximum egy nyugdíjas mammer vagy a sofőr fogja coitus interruptusra bírni, azonban a temető egy olyan világ, amely talán egyedül képes ma megőrizni azt, amire annyi más hely hivatott lenne. A hitet és a szeretet és a valahová tartozást. Talán ezért is kegyeleti hely, amely magába foglalja a tiszteletadást is. Nekem már az orgonakoncert is a határokat súrolja, de az hogy két sutyerák mások világképét a maguk torz és perverz világképével megerőszakolja, az túl megy azon a határon, amely bárkit is kötelez arra, hogy betartsa, ha a homo sapiens sapiens kategóriába akar tartozni. Mert alapban mindenkit megillet a személyiség védelme, de ha valaki Rubicon-i folyót, ne csodálkozzon azon, hogy légiók fognak belőle szánalmas idiótát csinálni. Csak mert megérdemli.

És nincs kétségem, hogy egy akkora, amúgy is ingerszegény városban mint Békéscsaba meg is fog történni.