Az még csak hagyján, hogy nehéz bekerülni egy multihoz. Bár ez csak egy jól felépített imidzs igazából, mintsem a fehér-fekete tények, de kilépni talán még nehezebb. Mert ugye piacgazdaság ide vagy oda, a bürokrácia és aktatologatás profi szintet ér el egy multinál is, akárcsak az állami szektorban, csak úgymond a körítés más. Utóbbinál az ésszerűsítésnek csak akkor vannak nyomai, ha valamelyik új seprű akar egy kicsit seperni, hogy eladhassa a plebsnek a cirkuszt, előbbinél viszont lehet szép ideológiai dolgokat kreálni a miértekre. Ezt lehet csomagolni adott cégkultúra függvényében belső szokásokra, komplájenszre, meg egyéb szép nyugati balfaszságokra, amelyeknek a maguk racionális gyökerei meg is lennének. Csakhogy amíg odaát a perektől fosó nagyvállalatok előre bástyáznak le helyzeteket, addig idehaza a kapitalizmus építésének jelenlegi szakaszában nem jutottunk el olyan szintre, hogy hasonló analógiáktól kellene rettegniük a gyarmatokon. Amíg a Vadnyugat jelenkori változatával küzdünk idehaza és a társadalmi szerepvállalása egy multinak itt kimerül abban hogy évente egyszer elmegy futni vagy iskolát festeni alibiből az imidzs kedvéért, addig ez kint már kevésnek számít.
Nálunk marad itt is a magyar narancs. Azt szopogathatjuk. Ahogy én is szopogatom a narancsomat, mert miután meghallgattam, mit is akarnak velem a cég fura urai a következő időszakban, egy következetes nem-et mondtam, mindazonáltal megköszönve a lehetőséget. És ez az, amihez nem szoktak hozzá. Egyszerűen nem hitték el, hogy Virág elvtársnak is lehet nemet mondani, mert nem elég az embernek ha minden délben tarhonya az ebéd. Így nem fogadták el a felmondásom, mondván gondolkozzak még rajta. Egy nap múlva újra elmondtam, hogy nem élek ezzel a "kihívással", ekkor persze már nem volt mit tenni, rábólintottak. Most töltöm a felmondási időm, igaz egy hónap és semmi dolgom nincs, de legalább voltak annyira "korrektek" hogy azt se mondták, hogy tudod mit? ne is gyere be, csak ha dolgod van (felmentés a munkavégzés alól a felmondási időszak alatt). Most ülök és malmozok, meg nézgetem a kilépéshez szükséges formanyomtatványt. A leszerelőpapírt.
Olyan, mint egy fantasy kalandregény. Írdd és mondd 16 !!! aláírást kell összeszednem ahhoz, hogy elszámoljak mindenkivel. A feléről azt sem tudtam hogy létezik, vagy csak nagyon speciális Bástya elvtársaknak járhatnak olyanok, de sebaj, nekem is kell aláírás meg pecsét, hogy elszámoltam vele. És persze nem is multi lenne a multi, ha nem lenne elkúrva itt is a folyamat, és ne lelne böszmeséget az ember. Mert ugye területek ha nem muszály, szarnak egymásra, így amíg egyik helyen (könyvelés) semmi eszköz nincs a nevem mellett, addig a másikon (IT) van egy laptop. Nos tényleg van ilyen nálam, de ettől függetlenül nem röhej, hogy házon belül sem tiszta kinél mi van? Szóval egy szép nagy kalandjáték van most, ahol meg kell látogatnom a Kék szakállú herceg várát és végigkukkolni a 16 szobát sok-sok fontos emberrel, hogy aláírja a papíromat. A kétharmada magától előállítható lenne a központi nyilvántartásból, de nem, az a sok HR-es meg HR asszisztens ne szopjon már vele (végülis tényleg egy lekérdezés lenne), szopjon vele a paraszt, aki elmegy.
Érdekes a kollegák hozzáállása is. Ilyenkor jön elő a fejeken és magatatásokon az, hogy kire mennyire hatott a helyi agymosás és mennyire égett rá az adott szerepszemélyiség. A rosszabb fajta (multi szempontjából ideális) olyan magatartást (elsősorban non-verbális) tanúsít, mintha teleszartam volna a gatyám és a Blikknek adtam volna el valami szaftos csámcsogós történetet a cégről. A szemükben egy darab szarrá süllyedtem, amely útban van az óceán mélyére. Nekik jósolok rövid, intenzív, gyors kiégést pár éven belül. Ahogy szokás mondani, a ketrec két oldalán állva sosem egyértelmű, ki a fogoly. A másik csoport az, akivel az ember viszonya nem áltozott ezek után sem. Érdekes módon őket a helyi érdekek kevésbé vezetik, kevesebbszer kell fogat meg szájat öblíteni egy-egy kiadós seggnyalás után. Ők általában gratulálnak a döntéshez és a bátorsághoz, hogy az ember -ha elege van- mer lépni és továbbállni. Na nem, a többségük nem az elégedetlenkedők körét erősíti, egyszerűen azt hiszem képesek -akárcsak néha-néha is- a csőlátásból kitörni és gondolkodni.
Az a baj hogy ebből a homo sapiens sapiensből is egyre kevesebb van. Egyszerű evolúció: nincs rájuk szükség a jelek szerint.
Utolsó kommentek