Egy jó ideje új társasjáték van a TV és közöttem. Keress valami olyasmit, amely megéri azt az összeget, amennyit áramként elfogyaszt a készülék. Tekintve a januári energiaáremelést, ez a jövőt tekintve egyre nagyobb feladat lesz.
Pedig van vagy 40 csatorna. Igaz abból vagy 30-at sosem nézek, mert sem a kínai-, sem az orosz adó nem tud lekötni. Ellenben a szolgáltató eladhatja mint sok adót kínáló csomagot én meg fizethetek azért, mert amely érdekel az itt szerepel. De még amely szittya nyelven is kommunikál, az is nézhetetlen egy jó ideje. Olyan mintha kifogytak volna a műsorok. Mert a műsor más, mint az adás. Adás az az, hogy van jel és akár valami képpé vagy hanggá összeáll, igaz a tartalma annyi, mint honatyáink vagyonbevallása. Sorozat (a jó minőségű F kategóriából) meg show-k vannak dögivel, de tipikusan a tizenkettő egy tucat kategóriából. Egyik szarabb mint a másik.
Van nekünk reggeli műsorunk is, nem is egy, mostanság új-régi celebekkel, akik sosem tudják megállni hogy ne tenyereljenek bele olyanba, amelyhez nincs tehetségük. Nohiszen aki
árpa közé keveredik, azt megeszik a disznók.
Így sikerült a csigatévének is felzárkózni a többi reggeli bélsárhoz, örömmel jelentem, az esti időben már amúgy is példás éltanuló volt e téren. Viszont legalább nem kell járni tékába, mert ugyanazt a filmet meg tudom nézni 3 hónapon belül többször is. Ha esetleg lemaradtam az Amerikai pinavadász 9-ről, szintén meg fogom tudni nézni valahol, mert ugye ezeket a filmeket látjuk minden este rajzani az összes adón. Mivel filmek nincsenek vagy megveszed őket, vagy letöltöd, ha épp nem számolják fel az aktuális szervert. De nem jut eszébe valakinek, ha nézhető műsorok lennének, akkor kevesebb ilyen tevékenység lenne?
Vannak ám vetélkedők is. Leginkább abban, hogy meddig bírod elkapcsolás nélkül vagy visszakapcsolsz-e a második adásra. Az egész egy kaptafára és logikára van felfűzve, csak más a neve meg más a műsorvezető. A talk-show-k szintén, habár inkább egy primitiv vagyok, de benne vagyok a tévében szaga van az egésznek. Frei is back, hátha ezúttal nem lesz kamubérgyilkos, ellenben biztos sok embert érdekel, hogyan él valaki a tengerentúlon, mert ezt jó tudni és nyugodtan tudunk aludni.
A sorozatok jönnek-mennek, mint a Ford-T modell a futószalagon. Egyre hülyébb időpontokban és persze hasonló egyszerre minden adón. Ha kórházas, ha krimi, ha helyszínelő, lényeg az, hogy otthon anyjuk döntse el melyiket akarja. Persze vannak jobbak is, tökéletes időben, 11-től meg éjfél után, így vagy fennmaradsz és kimaradsz másnap, vagy szarsz az egészre.
Néznél sportot is, ha még lenne a sporttévéken. De lassan ott is nyomokban marad. A magyar foci, mondjuk halkan, hogy nevében sport, viszont felér egy valóságshow-val, de néha az ember ráun és nézne mást is.
Maradnak a dokumentumfilmes adók meg a főzőcskeműsorok. Utóbbi legalább politikamentes, bár nekem a pirospaprika gyanús, meg a narancsos mártások. Viszont kiválóan tudnak bemutatni olyan dolgokat, ahol a körítés csak a fél havi nettóm, meg a hozzávalókat minden sarkon be tudom szerezni. Jó érzékkel most októbertől nézhetem a nyári grillek fortélyait, mert a nyári ételeket, majd tavasszal megnézem, mit kellett volna télen kotyvasztanom.
Lassan végetér a lista, és nincs más hátra mint az olyan ostoba és kretén alkotások félfüllel való hallása, mint Emese és társai. Mert a jelek szerint ilyen fogyasztók vagyunk, akik szeretik, ha olyan hülyéket vesznek fel egy szolgáltatást nyújtóhoz, mint azt ahogy a kreatívok megálmodták meg amire a megrendelő rábólintott.
A kérdés az, hogy a fogyasztók mikor fognak sztájkolni. És hogyan.
Utolsó kommentek