Ha december akkor bebaszás. Vagy nem. Itt persze az ember alapban nem a szilveszterre gondol, hanem jótevője (na jó, hívhatjuk munkaadójának is) által prezentált évvégi nyálcsorgatós-seggnyalós partyjára. Tök mindegy hol tolod a talicskát, jó eséllyel összefutol egy ilyen rendezvénnyel, mert valami módon sikerült minden cégnek a maga módján abszolválni ezt az ünnepet. Pedig ugye Karácsony alapban egy pogány ünnep volt, majd jött Józsua és lett belőle keresztény ünnep. Utána még tovább formálódott és lett belőle családi ajándékozós-halas-karácsonyfás ünnep.
Az egészet megfejelte még a télapó is, ahol sikerült elveszíteni az eredeti imidzset és győzött a Kocakóla: te tudtad azt, hogy azért ilyen dagi-szakállas fószer piros hacukában a Télapó, mert a KK ezt az imidzset adta neki anno a kólái mellé? És ez terjedt el, és ez fejlődött tovább oda, ahol most is tart. Ezek után persze nem kell csodálkozni azon, ha a cégek is a Karácsonyt egybemossák minden szarral és igyekeznek mosolyogni meg bort inni és csak sunyiban vizet prédikálni. Az aktuális imidzs ugye a szeretet ünnepe, de hát kérem, egy multi vagy egy kis cég is na nehogy már el akarja hitetni, hogy szeretetből alkalmaz meg dolgoztat minket. Majd szeretjük egymást gyerekek, ha akarjuk, megdugjuk Mancikát a pénzügyről, meg szeretünk másokat is, akikkel privát szervezésben elmegyünk bulizni vagy nyaralni.
Így egy kicsit van egy lelkiismeretkönnyítés fílingje a dolognak, meg mellette jól mutat a sok léha PR és marketing (netalán belső kommunikációs és rendezvényszervező) lófaszjóskák és lópunajulcsik éves teljesítményértékelésében. A cég ad a dolgozói évvégi ünneplésére. Szervezünk vacsorát meg bulit is: eresszék ki a gőzt.
Pedig az a szemét kis geci dolgozó ilyenkor már az évvégi bónuszon gondolkodik, mert önző és persze pénzből él, szeretetből a sarki hentes kevés parizert meg csirkefarhátat szokott adni. Így úgy van vele mint a Tótékban az öreg paraszt a lagziban, hogy annyit eszik amennyit bír. ÉS nincs más ez az ivással sem.
Az egyik kultúrkör (a kultúr igazából csak barokkos túlzás) célirányosan berúgni megy ide. Igazából megérthető, mert ha minden a cég kontójára megy, akkor ihat olyan bort/whiskey-t satöbbi, amire a büdös életbe nem lenne pénze. Persze itt is van egy határ, amelyet hívhatunk akár paraszt-Rubicon folyónak, amelyet azért berúgás ide vagy oda nem illene átlépni. Volt szerencsém olyan bulihoz, ahol egyébként azok az emberek akik sosem isznak bort (sem) képesek voltak csak a legdrágább bort rendelni, igaz fingja nem volt miért drága, nem is ismeri a borokat (alapban nem is volt jó bor egyébként) de a cél az volt, hogy kibícnek semmi sem drága alapon csak a legdrágábbat és ne azt ami ízlik is. Sőt, ha igazi ultraparasztok vagyunk, akkor még haza is viszünk egy bontatlan üveggel a cég kontójára, amivel vagánykodhatunk Karácsonykor a rokonság előtt, hogy bazze, nekünk ilyen is van. Szánalmasnak tartom... Ezen szubkultúra bővebb manifesztációja a célirányos bebaszós szegmens, akinek végülis mindegy mit iszik, csak berúgjon. Persze ilyenkor menő dolog a whiskey, mert attól valami fura módon mindenki májernek érzi magát, még ha a legalja kategóriát képviselő piroscímkés JW vagy Ball. is a repertoár. Végülis mindegy, bebaszni lesz. És közben lehet nyomni a teccőgecikőkóla imidzset a kiszolgáló személyzetnek, megjátszani az egyébként hétköznap alsegédkávéfőzőként futó pozíciónk felértékelését főmájermenedzser titulusig. Az illumináltság magasabb fokán irány a karaoke, amelyet eddig csak titokban borotvélkozás közben dúdoltunk, most jöhet kifelé torkod szakadtából, sőt a teljes megvilágosodás határán csoportosan elkövetett garázdaság tényállás fennforgása keretében lehet Kylie Minogue vagy hasonló förmedvényeket előadni mély borgőz-basszus hangnemben. Ha pedig jön a mámor, jöhet a táncparkett, ahol eddig is likvid mozgásunkat tovább alakíthatjuk valami cseppfolyóssá, amely végső katarzisában átcsaphat a pólólevevős-félmeztelen pogózós izzadt férfi felsőtestek kavargásába. No kontroll, no future, fuck for bosses. Nincs annál mosolyogtatóbb és önkritikikát nélkülöző mozzanat, mikor bankárok meg pénzügyesek együtt táncolnak Tankcsapdára és kórusban éneklik a pénzről és gazdagokról szóló gúnyos sorokat.
A másik csoportunk a céltudatos seggnyalós kompánia, aki ilyenkor sem tud lemondani a vezetők ánusztisztításáról. Stratégiai helyeket foglalnak el a főnök közelében levő asztalokon, csak a vezírrel táncolnak, ha tehetnék, pisálni is együtt mennének. Nem számít semmi, csak a kapcsolatépítés, már amennyiben ez építés és nem ragasztás.
Kis szegmens az árnyékcsoport, akik mihamarább túl akarnak lenni az egészen és utána hazahúzni, mint a vadlibák. Gyorsan belapátolnak mindent, utána meg az első zenés kavarodásnál nyúl- illetve hócipő. Igazi társadalmi emberek, amolyan Rainman félék, akiket nehéz kizökkenteni a napi rutinból. Talán nem is kellene, mert elvesztik az amúgy sem biztos alapon álló önképüket.
A főnökök meg persze olyanok amilyenek. Ritka holló a magát elengedő, azonban vannak ilyenek is. Ugyanis itt is el kell játszani az alfahímet, és ilyenkor főnök is iszik, megmutatja milyen faszagyerek, vezényli a csordát a parketten, a csajokat rángatja be a parkettre és elsőként énekel a karaokén. Központi és tágas helye van a tánctéren, nemhiába az alfahím itt is legény a gáton. A gyakoribb alfahím megnyilvánulás, a sétáló (skywalker) sörényes oroszlán, aki mint Hitlerr Párizsban, végigmasírozik az emberek sorfala előtt, peckes, kihúzott vállal kedélyesen vált szót mindenkivel valami piszlicsáré témáról, majd továbbáll és a program visszalép újra a start üzemmódba. Személyes 3 szava a személyes ajándéka a droidoknak. Modorból marad a buli elejéig, majd hagyja a plebset szórakozni és távozik. A másnap kiesett munkavégzés előre kalkulált veszteség, majd a pénzügy leírja, a helóták meg majd ledolgozzák ingyé máskor.
A só maszt gó an. Megy is, ameddig van zene meg van pia. Sóherebb cégek kerete kimerül hamar, ilyenkor a vadkanabb versenyzők továbbállnak valami egyéb szórakozóhelyre, ahol tovább lehet folytatni a másik nem becserkészését, ha eddig nem volt sikeres vadászat. Ahol pedig van még keret, ott még mehet a dínomdánom mindaddig, amíg az utolsó alfahím is el nem hagyja a területet, mert onnantól a (képletesen szólva) cigány is akkor húzza, ha repkednek a vonóba az ezresek. Ha meg nem akkor lépés van. Lelépés. Jó esetben taxicsekkel.
Utolsó kommentek