Most elő lehet venni az igazi magyaros mentalitást, ugyanis itt van a dögöljön meg a szomszéd tehene is. Hamár anno tőlünk szépen ledarabolták a területeket anno a Trianoni asztalok mellett, valahol ott mélyen arra gondoltunk, hogy egy olyan mesterséges kreálmány, mint a Kisantant, vajon meddig fogja húzni és meddig lesz szálka helyett igazi gerenda a szemekben, hogy itt vagyunk és juszt se hívjátok magyarul Pozsonyt vagy Újvidéket vagy egyéb területeket, városokat.
Persze ez a többnemű tákolmány is tudott addig működni, amíg voltak közös érdekek, vagy közös nagy elnyomó, amely erősebb volt a belső identitásvágynál. Azonban ahogy a kommunizmusnak csúfolt rezsim gőznyomása elveszett a búzamezők között felépített kohók szálló füstjével, jöhetett az új adu, a nemzetek újraébredése, arccal a cocializmus helyett arccal a nacionalizmus felé. Szépen végig is söpört ez ebben a régióban, a gyökerei megvoltak, talán régebben is, mint ahogy beérkeztünk ide Keletről.
Új kísértet járta be Európát ugye, az emlékek kísértete, ahol mindenki megtalálta a régi énjét: rögvest azt, ahol mindenki büszkén birtokolta a Magna előtagot. De ahogy magna cum laude se lesz mindenkiből, így Magna cum XXX sem lehet, mert Monopoly ide-oda, annyi hely nincs vertikálisan a térképen, hogy mindenki eljátssza a régi fényét, még ha kopottan is. Maradt a törekvés és helyezkedés, a kisantant utódja, mások Magna törekvéseire odafigyelni, szavakon lovagolni és keresztbe tenni, még ha apró dolgokban is, de annyit mindenképp megér, hogy bosszantsa a szomszédot. Mert akkora szél nem fújt be ide, hogy kifújja a kisantant a kistengely szagát. Maradt minden a régiben valahogy úgy, mint amikor egy hetek óta el nem mosott kávéscsésze aljára beleköt a zacc meg a maradék.
És most ezt lehet inni, aki nem mosogatott. Valakinek most jött el a feketeleves, igaz nem csúszik. Mert déli szomszédunk szétesett, mint Michael Jackson. A többsége megharcolt érte, majd amikor a csillagos-sávos nagykutya rámordult a kiskutyára, csend lett és "szépen", a korábbiakhoz képest európaibb módon váltak le újabb legódarabok erről a mesterséges kreálmányról Montenegro és Makedónia néven. Maradt a Vajdaság és Koszovó. Előbbit ügyesen elrendezték, mert román módra sikerült feltölteni a lakosságot, így ott már van többség, de a másik tartománnyal volt egy nagy bibi: épeszű szerb menekült nem kívánt oda települni. Naná, nem hülyék. Így szépen ott meg elalbánosodott a helyzet hasonló analógián, mint ahogy a szabolcsi/békési munkanélküli is inkább teng-leng Pesten és él valami ad-hoc melóból, mintsem valahol otthon tegye a nagy semmit.
Sok választás nem maradt: csak az időpont volt a kérdés, mikor fogja magát függetleníteni ez a tartomány is, ezzel is újabb feslést okozva a kisantant vakond nadrágján. Hanem barna csíkot. A feslés mellett azonban itt már újabb dolgok is terítékre kerültek, mégpedig a precedens.
Precedens, vagy mintakép. Esetleg jövőkép, hívjuk ahogy akarjuk. Mert ugye itt egy terület nem csak autonómiát hirdetett, hanem önállóságot. Beadta a válópert apától és el is költözött otthonról, miközben az rég köztudott, hogy a (délkeleti) szomszéddal dug már évek óta. Ez a válóper pedig olyan, mint régen a válás: nem jellemző, max VIII Henrikre, aki emiatt inkább csinált saját egyházat.
Mert válóok és tudat alatt bujtatott válóper sok van. Nem hiába tiltakoznak a maradék kisantant országok Koszovó önállósága ellen vagy nem hiába nem csípik a dolgot a spanyolok. Hiába, ahol mesterséges a tákolmány, könnyen előfordulhat üzemzavar, ha nem odaillő szerkezetekkel akarnak dolgokat véghez vinni.
Pech, hogy épp beléptek az EU-ba. Mert a mesterséges házasságokban beálló feszültségeket oldották azzal, hogy a régiók nagyobb fokú önállósága miatt csökkent ez a gőz, néha-néha lehet egyet kufircolni a postással vagy a gázóra-leolvasóval. Persze van ahol ezt úgy oldották meg, hogy az etnikai tömböket, mint valami tortát, csíkokra darabolták, hogy csökkenjen egy régió adott nemzetiség koncentrátuma, de ez is csak olyan mesterséges megoldás, amely ideig-óráig működik, és a természet rendjét követve magától fog szétesni. Mert nem életképes. Ahogy a kisantant sem volt az.
De itt valódi válás történt, a maga minden következményével. A szerbeknek gáz a dolog, mert ha eddig valahová el tudták adni a termékeiket, az ez a tartomány volt, ha farkast kiáltanak, csocsi van, és maradhat a teljes orosz elkötelezettség (függőség), amely fél évszázados visszalépés a jelenkorhoz képest. Így marad a csendben tudomást veszünk róla, túléljük a zavargásokat, tiltakozunk a tisztesség kedvéért és pont. A többi hasonló "család" pedig szintén vehet egy kényszeredett mosolyt, bebújik az EU háta mögé, otthon jó politikai kommunikációval eladja, hogy mivel EU-tagok vagyunk, tudomásul kell vennünk a dolgot és elkezd konspirációs elméleteket gyártani a helyi kisebbségeket illetően.
Újra.
Mert jó félni. Mozgásban tart és elfedi a valódi problémákat. Kitér a lényeg elől és nem ad válaszokat arra, hogy tulajdonképpen miért is akar a feleség válni? Hiszen ha jó lenne a házasélet, ki akarna elmenni? Azonban a példa most már fenn áll, amelyet bármikor tekinthet követendő példának bármelyik szomszéd felesége, és Isten őrizz, hogy minket is valami mesterséges házasságnak tekintsenek, ahol még ygerekkorunkban boronáltak össze a szülők, illetve a távoli rokonok.
Egy tehén megdöglött. Magyar módra örülhetünk neki. De ettől még nem leszünk boldogabbak, mert éjszaka még mindig halljuk a szomszéd mesterséges házaspár nyöszörgéseit a falon át.
Mert így élünk mi itt a farmon.
Utolsó kommentek