Szokásos reggel, mindenki siet munkába: a metrón tülekedés.
Ismerős arcok érkeznek: egy kb húszéves forma nem idén barnult (és gyanítom nem is idehaza) fiatalasszony egy kb hathónapos babával a kezében. A gyerek beteg, tele van kiütéssel és lázrózsákkal. Eddig nem nézett ki ilyen rosszul, mert vagy már 4-5 hónapja látom őket nap mint nap tarhálni őket a kék metró Köki és Deák közti szakaszán. Van egy konkurrenciájuk is, egy dongalábú (vagy valami ilyesmi) gyerek is, aki decemberben is rövid nadrágban nyomta hogy mindenki lássa mikor kéreget.
A szisztéma egyszerű: mennek kocsiról kocsira és nyújtják a kezüket mindenkinél megállnak. Épp hogy nincs karszalagjuk meg nem kérik a bérletet. Valahogy mégis lejutnak tarhálni még mindig, hiába humánkordon a Metróhoz...
Utazik a kocsiban egy kisebb skandináv turistacsoport is: 50-60 éves emberek, akik gondolom elutaztak megnézni Budapestet. Döbbent és elkerekedett szemek, egymásra néznek és látom rajtuk nem tudnak mit mondani. A nők sokkolva vannak láthatóan.
Pár nap múlva hazautaznak ahol majd lesz élménybeszámoló, hogy milyen is Magyarország. Sejtem mi hagy bennük maradandó nyomot....
Országimázs 2008.
Kell nekünk az Olimpia ugye...
Utolsó kommentek