Érdekes egy kezdeményezés volt ez Pressertől, bevallom elsőre nekem megint egy minden igazi pátoszt nélkülöző újabb marketing eseménynek tűnt az egész, amely jól bele illik a mostani Megahere, izé Megasztáros vonulatba. Nem is akartam kimenni, de úgy hozta a sors, hogy mégis kikeveredett az ember.
Lassan haladunk visszafelé a számokban, már minuszban is vagyunk, amelyet tekintve a Magyar Zenére, szerintem teljesen helytálló is, de inkább ami a mostani színvonalat jellemzi, arra lehet adni egy ilyen pontszámot. Szép hosszú lista a fellépőket illetően, amely rendkívüli módon kihozott a placcra olyan embereket is, akik mondjuk azt, hogy nem egy nagy szigetelők. Durva egy tömeg hömpölygött kifelé, magam egy hajóval "úsztam" ki olyan délután 4 körül, de már olyan tülekedés volt a feljutásért, mintha ingyen osztotta volna szervezők a hetijegyeket. Maga az ár (2500 Ft) teljesen rendben volt, azt hiszem két mozijegy áráért sokáig tudok (tudnék) magamnak olyan programot találni, amellyel el lennék :)
Az árak tűrhetőek. A sör olyan amilyen, mondjuk alapban csak jobb híjján iszom Aranyásót, mert nem nagyon tekintem sörnek, de az a 390 Ft-os ár érte elfogadható. Azonban hogy hogyan sikerült már a minuszadik napon állott sörrel kiszolgálni (hmmm fura volt) az azért elgondolkodtatja az embert. Tegyük hozzá, hogy ez a kishajón történt, ebben viszont az a szomorú, hogy az első arculköpés kategória esete az, hogy az első ráhangolási manőverben már sikerült valami magyaros-zavaros dolgot megtapasztalni. Hogy végül is ettől vagy a Szigeten ivott söröktől (ahol volt egy két buborkmentes szintén a csapoltakban) jött e másnap hajnali muszályébresztő, azt nem tudom, mindenesetre többünknek volt ilyen típusú találkozása. A kaja választék rendben van, bár igazából az árakat elnézve fingom sincs, hogyan tud itt valaki egy hétig elkosztolni, gyanítom kisbolt és egyebek vonulattal, mert a főtt ételek azért elkérik a maguk 4 számjegyét. A lángos kellemes a maga 300 Ft-ért, a fokhagymás tényleg fokhagymás, ellenben a sok kajasátrat a nagyszínpad mellett beüli a por. Hogy mennyire lesz ez kóser később, az legyen azok baja, akik mondjuk ott esznek...
A zene. A szerencse az volt, hogy a tömeg jól akarta érezni magát. Novák végre visszatért a gyökereihez és újra elővehette a régi Holló Színházas haknis énjét és bohóckodhatott eleget mint hangulatfelelős. Hogy néha ez a ripacskodás nem ült az talán annak köszönhető, hogy kicsit érezhető volt a médiageciség miatti távolságtartás a nézők és közötte. Ennek ellenére ahogy haladt a program, úgy nőtt a tömeg, úgy fogyott a sör és lett egyre jobb hangulat. Sajnáltam hogy egy-két előadó a korai menetrend miatt hamar végzett, pedig szerintem inkább lett volna a helyük a későbbi fellépők között. Azt hiszem az igazi hangulat a Csík zenekar előadása alatt jött meg a tömegben, amelyet a Quimby stabilizált. A csúcs szerintem ez volt. A későbbiekben esetleg elérte ezt a szintet néhányszor. A baj inkább az volt, hogy az előadott dalok teljesen vegyes képet mutattak ami a dinamizmusukat illeti, sajnos egy-két rossz helyre beillesztett előadás a korábbi felpörgetett hangulatot hazavágta, illetve visszatolta az alapra.
Rusza Magdi szenzációs volt ! Az egyedüli aki be merte vállalni hogy csak a hangjával fogja meg a tömeget, bejött neki. Az Omega Tribute Band szintén remek volt, Keresztes Ildi hihetetlen erős hangja gyakorlatilag elnyomta Roy-t, de a Fekete Pillangó állatul sikerült. A "rock all stars" rendben volt, bár Török Ádám talán választhatott volna jobb számot is. Az öreg Vikidál szemmel láthatóan még mindig meg van zakkanva, nem tudom milyen betegsége van, de pár éve már a Madáchban is betegnek tűnt. Akiket nem értettem, mit keresnek a fellépők közt, az pl. a Geszti formáció volt, nekem kilógott a lóláb a fellépőket látva, sok olyan zenészt hiányoltam, akinek véleményem szerint ott lett volna a helye néhány meghívott helyett, mert inkább képviselik (képviselté) a magyar zene elmúlt időszakát, mint egy rövid divathullámot meglovagolt üzleti vállalkozás (nem tudok másképp nézni a Rapülőkre/JAzz+Az-ra). Nekem Balázs Fecó sem nyújtott annyit eddig (akár mint szóló-, akár mint Korál) zeneileg, aki önálló fellépőként kiszorított más olyan zenekart, akit valószínűleg megnevezne az ember ha felsorolni kezdené a magyar zene legjobbjait. A slágeregyveleg elnevezés egyenes vicc kategória, olyan Fásy Ádámos sláger szócséplésnek tűnik ebben az esetben. A musical-es rész nekem nagyon kilógott, az iylen Puskás Petis faszkalapoknak szerintem jelenleg még csókolommal kellene köszönni a fellépők fel és Lenin után szabadon csak tanulni, tanulni, tanulni a szakmát. Az István a Királyos Társulatos haknicsapat bevallom először nekem szemet szúrt, valljuk be ebben az illusztris társaságban semmi keresnivalójuk nincsen! Ellenben óriási hangulatot csináltak, de nekem valahogy nem illettek oda.
Hol volt Kóbor az Omegából? Hol volt Dolly a Hungáriából? Hol volt Koncz Zsuzsa?
Akiknek helye lett volna ebben a társaságban és nagyon hiányoltam a fellépők közül:
Ghymes (borzasztóan hiányzott, igenis nagyon sokat tettek az igazi magyar zene fennmaradásáért, igaz nem magyar kertévé módra, ráadásul határon túli zenekarként)
V'Moto Rock (Rózsival, mert ha én Rózsi lennék ugye...)
Első Emelet
P Mobil
Deák Bill Gyula (Hobo volt, de az öreg Bill csak emblematikus személyiség szintén. Látván a tömegben a sok hosszú lábú asszonyt, nagyon kellett volna az a jellegzetes hang)
Bergendy
Lehetne sorolni persze sokáig a hiányoltakat, de azt hiszem sok értelme nincs. Remélem az üzleti megközelítés minimális ezen a napon és nem ületi okok vagy személyes ellentétek miatt nem jött el pár művész/zenekar, mert ha lesz még ilyen, akkor már rohadt az egész lényege...
Mire sötétedett olyan tömeg volt, hogy probléma volt sörért kimenni. A helyzetet jól jellemzi az, hogy úton visszafelé a társaimhoz többen kínáltak 10 rongyot egy sörért, amely azért önmagában mosolyogtató az árakat látva, de amilyen sűrű tömeg jött össze valahol érthető. 23 körül szinte lehetetlen volt kijutni, a taxisok is csak megerősítették azt, hogy iszonyat tömeg jött befelé, majd kifelé.
Mit is jelent ez? Hogy van igény ilyen napra. A közönség hálás hogy ott lehet és reménykedik, hogy lesz folytatás. Csak ne a kiindulópontja legyen az üzlet (amely persze ott lesz mindig), hanem az a cél, hogy egy évben egyszer egy nap, zenéljünk együtt magáért a zenéért. Ilyenkor talán a régi sérelmek is könnyebben gyógyulhatnak, persze kettőn áll a vásár...
Utolsó kommentek