A jelek szerint megfelelő fehérítéssel rendelkező fogkrémet használ a sportvezetés, mert megkezdődött a fogak fehérjéinek a villogtatása. Az eddig is klinikai halál állapotban leledző hazai sportdiplomácia (nomen est omen sportutazók baráti köre) mellé szintben felnőtt (lenőtt?) a sportvezetés is, MOB-ostól, szakszövetségektől. A régi cukros bácsik szervezhetik a demonstrációt a Kossuth térre, mert új népes számú delegáció jelentkezett be a mutogatós bácsik méltán kultivált csoportjához a napokban.
A recept egyszerű volt, és előre borítékolható. Amíg nem ég a ház, viseld méltósággal a Burger Kinges koronát és adjál-vegyél, tüsténkedjél a szereplőkkel, a lehetőségekkel. Bízz abban, hogy a rutin majd megsegíti a régi motorosaidat. Nem kell figyelni a világra, merre jár és hol tart mert eddig többször bejött az, hogy lapot kértetek a tizenkilencre.
De most beütött a krach. Elfogyott az indok, illetve dehogy fogyott el, de valami olyan kellemetlen, hogy nincs az a nagy szél, amellyel ezt a szarszagot ki lehetne huzatolni a lakásból. Így nem sok minden marad, ha már benn maradt a corpus delicti, keressünk neki felelőst. Lehetőleg úgy, hogy az öreg Rodolfó is megirigyelné azt, ahogy a kézmozdulatokkal elsinkófált többségi problémákról majd szépen lassan elvonódik a figyelem és csak a pellengér körül forog a nagyérdemű publikum.
Elő is lehetett kapni a frank szüzünket, Virginie-et, aki alapban besétált abba a hibába, hogy nem ismeri, hogyan is mennek a dolgok Abszurdisztánban. A magyar nagypapa is hiba volt hogy elárulta származását, bár valószínűleg ezt majd megbeszélik majd a Sárközyvel, hogy mennyire kínos is ez arrafelé. Szóval Virginie jött, látott és akart, egy kicsit olyan Machiavelli stílusban, amely akár szimpatikus is lehetne, hogy végre valaki, aki mindent hajlandó feláldozni/alárendelni a sikerért. Kötött egy megállapodást (vagy megegyezett valamiben) az edzővel, mikor és hogyan fér be az egyénibe és ennek szellemében tusolt másokkal. Persze a magyar népmesék sorozat itt végetért, jöhetett a magyar nép meséi arról, hogy miért is nem lett ez a kiválasztási alap közvetlenül az Olimpia előtt. Mert nem szerepelsz a Barátok közt-ben, ennyi. Bezzeg ha jenki felmenőket találtátl volna, akkor működhetett volna a dolog, hiszen ha ott valaki az egyéni válogatókon (atlétika, úszás pl.) nem kerül be a legjobb X-be, azt úgy basszák ki, mint macskát szarni a cspatból, függetlenül attól, hogy mi a múltja és mennyi érmet hozott eddig. Hiába no ott a sportban is kapitalizmus van, nálunk elmaradt a rendszerváltás, helyette a szoci időket idéző rokonsági-baráti kapcsolatok inkább meghatározóak fűszerezve a múltból megélő versenyzőkkel ahol sem a forma, sem az akarat nem számít.
Így most jöhet a keresztre feszítés, meg a bűnbakkeresés, ezt -mint várható volt- hamar meg is találták. Teljesen egyértelmű, hogy ez a fiatal francia fruska tehet az egyéni performanszokról is , a belőle áradt negatív hullámok tehetnek mindenről, nem csak a női tőrben, a többi vívóágban is, hamár ő a felelős. Mert más felelős nincs és várhatóan nem is lesz. Kulcsár úr panaszkodik, hogy hetvenévesen még ő a főnök, ami nem normális dolog, ezzel egyet kell érteni és csak hümmöghetünk azon, hogy ez vajon milyen logikai kapcsolatban van azzal, hogy vagy 60 vívóedző dolgozik külföldön és készíti fel más országok sportolóit a jelek szerint több sikerrel, mint az itthon dolgozók... Erre nem nagyon lesz válasz, sem arra várhatóan, hogy miért volt egy teljesen étvágytalan küzdőszellem a pástokon, hogy hol maradt a formaidőzítés vagy a mentális felkészítés. Egyszer kétszer a betli elfogadható, minden esetben nem. Már most sajnálom Minczát, hogy a problémák takarására fel fogják használni azzal az ürüggyel, de hát tessék megnézni, hogy nem minden papsajt és probléma.
A bűnbak megvan, de hogy kilóg a lóláb, azt szerintem mindenki érzi. Sőt bővítsük a kört a víváson túl az összes sportággal, amelyen már túl vagyunk és valljuk be hogy leszerepeltek. Igen, leszerepeltek, mert mikor idő lett volna rá, senki sem cáfolta az esélyességet, senki sem mondta, hogy bocs, nekünk a tízbe kerülés is bravúr, talán azért mert így több szakvezető is mehetett ki, hátha rá is süt egy reálisan nem várt kiugró eredmény dicsfénye. Ezért vegyük elő az örökös pénzkérdést, ahol Szaúd-Arábia éves GDP-je is kevés lenne. Hogy a rákba nem volt ez hatással eddig ezekre a sportolókra, akik VB-ket, EB-ket, Világkupákat, selejtezőket nyertek? Ott nem ugyanezekkel az ellenfelekkel mérkőztek? Sőt, ki is jutottak, jutott szállásra, utazásra. Ahogy az asztaliteniszesek vezetője mondta, volt pénz felkészülni. Vagy mitől javult az a bokszoló annyit akit egy éve még döntő fölénnyel vert a magyar most meg kenegessük a bírókra?
Milyen szoros kapcsolat van a pénz(telenség) és egy adott pillanatban vagy időszakban nyújtott teljesítmény között, mikor vélhetően nem a dollárjelek ugrálnak a sportoló szeme előtt?
Mert ez még igaz is lenne, ha betli hegyek lennének az Olimpiát megelőző időszakban. De nem. Így mivel most szorít a cipő, lehet elővenni a pénz kérdést és azzal hadakozni. Mellette előjön a hazai MOB gittegyeletkedése is, akik most moshatják a kezüket, hogy minden szakmai szerepet elvettek tőlük, és átalakultak egy utazási irodává. Ezzel mélységesen egyet kell érteni, mert ebben szemmel láthatólag jók vagyunk: ennyi civilt és "sportdiplomatát" kiutaztatni nem gyenge, főleg ha megnézzük hogy mennyi sportolónk jutott ki vagy hogy (lépj vissza két mezőt) mennyi kevés pénz jut az Olimpiára. Sajnos nem láttam olyan nyilatkozatokat, amelyben valaki azt panaszolta, hogy sportdiplomata vagy szakági lófaszjóska szerepe ellenére nem jutott pénz a kiutazásra. A jelek szerint befért mindenki, aki közel ült a tűzhöz, olyan számomra megfejthetetlen emberek is utaztak eze na költségen, mint a Csurka Dzsí, akit nem tudok elfelejteni, milyen lelkesedéssel integetett mindenki Pali bácsijának a küldöttség bevonulásakor. Elnézve a hazai internetes oldalakat és tévés közvetítéseket, a jelek szerint az elmúlt 20 év szinte összes érmese kinn van (gondolom aki akart) és ott "szurkol", blogol, színesít. Ez önmagában jó dolog, meg is érdemlik, de azért itt van bennem a kérdés, ha ennyire nincs pénz, akkor ők hogyan jutottak ki ilyen szép számmal? Ha privátban fizették azt a millión felüli összeget, akkor igenis meg lehet élni a sportból még utána is, ergo van pénz benne, ha a MOB utazási iroda fizette, akkor nem lehetett volna mondjuk más hasznosabbra költeni? Ha egyéni szponzor fizette, akkor pedig vonjuk le a következtetést, hogy igenis már az aktív sportolás után is van még pénz a sportban.
Persze ez az összeg nem hasonlítható össze egy gazdag nemzet erre a célra költött büdzséjével. Talán nincs is értelme, de azért az arányok, hogy ki mit mire költ érdekes lehetne. Ha valahol talán most lehetne olyan lobbikat és kapcsolatokat kiépíteni, amely beleillik a hazai sportstratégia hosszú távú terveibe és talán most lehetne egy kicsit közelebb ülni azon sportok tüzeihez, amivel hosszabb távon számolunk. Persze ehhez egy életképes és valós elképzelésekkel rendelkező stratégia kellene, amelyet a felelős személyek is ismernek. Gondolom Aján Tamás is ezen dolgozik, eddig nem sok nyilatkozatot adott mint NOB tag, bár tekintve hogy pont a súlyemelés közelében üldögél (a hivatali A6/A8 mellett), sokra nem megyünk. Hogy mennyire fogalmuk sincs ezekkel a hazai GDP százalékokkal való dobálózással, nézzünk meg egy példát, mondjuk Nagy-Britanniáét, akik jelenleg a harmadikok az éremtáblázaton! Induljunk ki ebből az összefoglalóból:
http://www.scoop.co.nz/stories/WO0808/S00050.htm
Ha megnézzük, hogy mennyi a szigetek GDP-je akkor találunk egy 2 trillió fontnyi összeget, amelyet visszaosztva az olimpiai felkészülésre szánt összeggel, akkor kap egy 0,01%-nyi arányt a négy évre! Igen összességében biztos nagyobb az összeg, de tegyük hozzá, hogy kétszer akkora küldöttséggel vannak ott a britek és eddig a fő szajkozás nálunk a százalékokon folyt.
Baló Györgyösen Nagy-Britannia: 0,01%, tessék.
Ellenben talán jobb is hogy nem szólalt meg, mert ez még mindig jobb, mint amit Pali bácsi eddig összehordott. Igaz nem téli olimpia van, de amennyi hetet és havat összehordott, egy kisebb/rövidebb sífutó verseny is lefuthatott volna. Mekkora odds-szal adták volna a fogadási irodák azt, hogy nem keveri be rögtön a hazai politikát? A finom gyurcsányozás és az elmúlt évek megszokott falrahányt borsói előjöttek, kiváló alkalom a fikázásra és az olajontésre a tűzre. Közben egykori vívóhoz méltóan ment a hárítás, ami a felelősséget vagy a szerepet illeti, amely végén igazából nekem csak annyi jött le, hogy neki(k) semmi befolyásuk és szerepük nincsen a dolgokra, ők azért vannak ott, hogy lelkesítsenek. Hát kérem szépen, ha tényleg enyni a szerepük, akkor ez baj, nagyon nagy baj. Mert ez egyrészt nagyon drága, másrészt nagyon hatékonytalan, harmadrészt ezért kár ott lenni. Talán más értene hozzá vagy találna magának valami szerepet, amely VALÓS segítséget tud nyújtani mint rövidtávon a sportolóknak, mint hosszú távon a sportoknak. Ahhoz hogy odamegy a gyalázatos játékot bemutató kézis lányokhoz és megsimogatja a kezüket/fejüket és ezt mint saját eredményt mutogat, elég megmosolyogtató, ebben talán jobb lett volna, ha egy csapat hazai cheerleader-t valamelyik amatőr amifoci csapattól küldünk ki szurkolni a csajoknak, ha másért nem, emlékezetessé tenni az ottlétünket: pozitív értelemben. Nyilván leszenk még finom politikai közhelyek és csatározások, olyan tipikusan adjunk egy pofont a szarnak megközelítéssel: ilyen lehet pl. hogy ahelyett hogy százmilliókat költöttek egy kormányszóvivői portálra, építettek volna egy normális lövészpályát végre már az országnak, ahol az a maroknyi hazai olimpikon eséllyel készülhetne a versenyekre.
A hit még megvan, bár akik még hátra vannak, csak jobban görnyedhetnek az elvárások miatt. Gyanítom a női kézisekre igazából senki sem számít (csak tessék olvasgatni a szövetségi kapitány nyilatkozatait, habár ott Sydney óta nem sikerült rendet rakni a fejekben sem), maradnak a pólósok (ahol a nők nyújtják eddig szerintem azt a szintet, amire vágytunk) és a kajak-kenusok. Utóbbiak szegények eddig is viharvert hónapokkal vannak megverve, lásd Kolonics halála és a női szakág edzői hercehurcáit, amely rossz ómen, főleg ha a vívást nézzük, így a saját keresztek mellett olyan újabbakat kellett a nyakukba venni, amelyet sportoló legyen a talpán, aki el tud viselni.
Ha valakik, akkor ők, akik képesek megmutatni, hogy egy Olimpián a hozzáállás és az akarat ami fontos, és a pénz meg egyéb bűnbakkeresés csak magyarázása a bizonyítványnak. Addig pedig nekünk marad az, hogy kínunkban már annak kell örülni, hogy holmi elszármazott magyaroknak örülünk (?) meg velük kell hogy tele legyen a sajtó, hogy más országok színeiben aranyakat nyernek...
Utolsó kommentek