A Sas még nem szállt le de leszállni készül, már szépen megy a visszaszámlálás a független párttévében, lehet hűteni a pezsgőket.
A legyek meg zümmögnek. Körbe körbe repkednek, belenyalva mindenbe és megköpködve szintén mindent, hátha itt-ott ki tud kelni még egy pár lárva időben.
Ilyen holmi a régi szesz is, amin anno még a miniszterelnökjelöltek vitája márkanévvel került forgalomba, leginkább két sas párviadala volt először a közgázon majd csak a tévében. Volt rá igény, a nép itta, a legyek meg kimaradtak a teremből, zümmöghettek máshol.
Ma már más a világ. Egy sas maradt talpon a vidéken, a többi kénytelen egy követ fújni/nyalni a többi léggyel, lehet zümmögni a sasra. Sosem látott összefoggás született a zöld légy, a piros légy, a liliomos légy meg az árpádsávos légy között egy összlégyi dalárdára, na majd most együtt zümmögünk a sas felé hogy márpedig neked velünk kell együtt ülni egy asztalnál.
A sas meg tojik rájuk. Minek erőlködjön, ha csak vesztenivalója van: se nem makróközgazdász, se nem forradalmár, se más, ami nem jogászkodás. Ül a fészekben, a sameszok majd nyilatkoznak helyette, tekintette messzire száll és sasszemmel figyeli a többieket. A sasfészekben 2 tojás, a harmadik kérdéses, legalább a kétharmadig szeretne eljutni, ehhez azonban minden mozdulat kockázatokat rejt.
A saspólós önkéntesek, médiaemberek és nagyvállalkozók addig is fújják a Chemotoxot, ami a csövön kifér: a nem mozdulás napról napra kifizetődik, majd hibáznak a többiek a sok fickándolással, addig meg lehet ülni a tojásokon.
Ha nagyon kell majd a legerősebb léggyel le lehet állni vitatkozni egy szolid félmosollyal az arcunkon, ha a (két)harmadik tojás csak nem akar kikelni.
De addig a sas nem vadászik legyekre. És ezen semmilyen dakota közmondás sem változtat.
Utolsó kommentek