Böff Evangéliuma

Azt nem tudom, hogy Tolkiennek voltak-e magyar felmenői vagy járt-e hazánkban. Azt viszont lehet tudni, hogy amikor fiatal volt, és felénk is még más szelek fújtak, sem volt különbség az akkori és a mai szittya büszkeség képviselőinek a mentalitásában. Valami félelmetes, hogy ez az ország mennyire tipikusan egy hobbitország a maga klisés hobbitszokásaival. Aki olvasta vagy látta a történetet, nehéz nem felismerni a tipikus magyar, urambocsá hobbitszokásokat és vonni párhuzamot a valóság és a fikció között.

Mindjárt ugye itt vannak a testi örömökben való tobzódás. Itt a Megyében is tulképpen a legfontosabb dolog, hogy meglegyen a napi koleszterindús betevő és mellé lehessen gurítani megfelelő mennyiségű alkoholt, hiszen a valóság azoknak való, akik nem bírják az alkoholt. Szóval ha maradt valami régi hagyomány az átkosból, meg a régi-régi időkből, az a szertartásos zabálások, ahol egy ünnep elkerülhetetlen része a módszeres és teljes népességre kiterjedő össznépi falatozás. Kóbász, hurka, lacipecsenye, kicsiknek meg vattacukor, törökméz. Toljuk ezerrel mert enélkül nem ünnep az ünnep. A reformételesek prófétái is buzgón igyekeznek beszivárogni a különböző hasadékokon és nevelni a Megye hobbitjait, hogy ne ezt edd, hanem rágd a miénket. És persze lehet csurgatni mellé az árpalét meg más alkoholt dögivel, melyben ott vagyunk az élbolyban a világon (savanyú narancs effektus a élen járásban). Ebben is régi rutin van errefelé, hiszen amint szól a kürt a gyárban vagy leteszi az ember a kapát-kaszát, irány a korcsma ahol letámasztjuk a biciklit és toljuk a foyladékot zárásig. Itt legalább pintben mérik a tudást. Mert ahogy fogy a nedű, úgy okosodik mindenki és találja ki a világmegváltó dolgokat: mondja meg a frankót a nagy dolgokról. Igazi önképző kör, ahol pillanatok (körök) alatt pénzügyi zsenivé és államfővé válik mindenki és csalódottságunknak adhatunk hangot, hogy még nem jelöltek Nobel díjra. Evés-ivás fogyasztás, a sok Zsizsik gazda betolja az esti kötelező fogyasztást, majd hazatántorog az asszonyhoz, két saller után meghozza a megváltást és a disznyópörkűt után mehet a gyors numera meg a hortyogás reggelig., és indul a mókuskerék újra.

Másik nagy népi megyei hobbi itt is, a dohány. Ha nem is pipafűnek hívjuk, hanem mindenféle angol elnevezéssel futtatjuk a bagókat a nyelvtörvény értelmében jól szív a magyar. Sokat és rendszeresen, fele a kanoknak, harmada a nőstényeknek, mire megkapják a választójogot. Így pöfékel boldog-boldogtalan, szórjuk a hamut, a csikket és megy a megyei bajnokság a dohányosok kontra nem dohányosok között. A primus inter pares értelmében a bagósok közt felütötte a fejét a teljes ekvivalencia, azaz büdös bagós mindenki korra, nemre, fajra, szexuális orientációra való tekintet nélkül és üldözni kell őket. Mert ők a rosszak. Hajtsuk meg őket, jelöljünk ki megyei türelmi zónákat valahol a kapualjban ahol a szittya hobbit melós meghúzhatja magát és rágyújthat ha a szervezete követeli miközben én kérek elnézést gondolatokkal vezekelhet bűneiért.

És miközben eszünk-iszunk-bagózunk, rém büszkék vagyunk arra a nagy állóvízre, ami itt a Megyében zajlik. Kit érdekel mi van a tengeren túlon a tündék felé vagy keleten a gonosz földjén, ahol Szauronék szokás szerint szennyezik a környezetet mindeféle mocskos és füstös iparteleppel. Amíg megy a kocsma és lehet észt osztani a helyi fontos eseményekről, addig ez mind mellékes: hiszen sokkal fontosabb azt megtárgyalni, hogy a Hurkásokhoz tartozó Mariska mit művelt a Megyei tévében és épp milyen dús szőr nő a lábán, mint az ha gonosz nazgúlok fenyegetik a világot. ÁÁÁÁ, ezek ide sosem érnek el. Itt van nekünk a kannásbor háromszögből termett Buggyantbor folyó, amely már majdnem Borbuggyan, de mégsem, mivel egyrészt szennyezik a velünk sokáig közös háztartásban élő nyugati hobbitok, akik bort iszank és (habzó) vizet prédikálnak. Abban is biztosak vagyunk, hogy világverő hobbit fegyveres erőink vannak, hiszen láttunk már sárkányt, sőt van olyan tábornokunk is, aki személyesen részt vett valami határontúli csetepatéban, igaz csak meghívott vendégként a lelátón.

Osztán itt van nekünk a már említett Zsizsik gazda is. Nem is egy hanem több ezer. Aki termeli a részfaszú baglyot már vagy harminc éve és még mindig nem tudja eladni. De sebaj, majd a Megye fizet érte, mert őt kár éri.

Mindeközben persze várjuk Gandalfot is, aki mindig kicsit felforgat mindent, de legalább évekig ad beszédtémát a Megyének. Egy szer várjuk keletről, egyszer Nyugatról. Máskor nem várjuk, de jön magától és berendezkedik sokáig, és a sok hobbit csak a jó édes anyját emlegetheti, meg titokban csúnya pillantással illetheti a talpnyalóit, pl. a Zsákosokat. A Zsákosok már csak ilyenek: akárhonnan is jön Gandalf, ők mindig helyezkednek és jól járnak. Ha nem épp szürke Gandalf jön, hanem mondjuk a vörös vagy a kék, akkor is a megfelelő helyezkedéssel már pozícióban vannak és folytatják az t amit elkezdtek. Persze nekik is vannak irigyeik, mindjárt itt vannak a Borbakok, akikkel nagy szócsatákat vívnak azokban az időszakokban, amikor egy Gandalf se tartózkodik a Megyében. Ilyenkor megy a licit és az ígérgetés a többi hobbitnak. Nagyobb korsó (pint méret!), ingyen krumpli meg olcsó pipafű és a sok világlátott hobbit máris csillogó szemekkel ábrándozik és szavaz. Épp arra, aki nyerte a ki mond nagyobb utópiát versenyt és várja hogy berepüljön a sültkrumpli a szájukba. És ha elmarad, akkor morognak majd szervezkednek: Megyei önkéntes gárdák tucatjai állnak fel, hogy a Bakacsin erdőt ne privatizálják a brigantik vagy hogy szimpátiatüntetést tartsanak valamelyik oldal mellett.

Persze a gyűrűt sem lehet szó nélkül hagyni. Mert egy dolog, hogy a Megye olyan helyen fekszik, amelynek semmi jelentősége sincs, és még ásványi kincsekben sem gazdag, de valami értéke csak van. Ilyen érték pl. az a közlekedési útvonal ami a Révhez vezet, ahonnan elvitorlázhatunk a tengeren túlra. A másik érték persze a gyűrű, amelyet sajnos vagy szerencsére ma már csak a legendák ismernek, hiszen annyit hamisították, hogy nem lehet tudni melyik az igazi. A sok Made in China feliratú gyűrű ellepte a piacot és nem lehet egyszerűen gátat vetni neki, mert valljuk be nem is éri meg. Amíg jönnek a kalandorok és keresik az igazit, addig mindig költenek nálunk és amíg ki nem ábrándulnak végleg és nem távoznak örökre, addig is munkát meg megélhetést adnak a helyi hobbitoknak, akik igyekeznek nem alkalmazkodni a külső világ elvárásaihoz. És amíg a Megye nagy szekérgyártó vállalata is 4 gyűrűs logóval készíti a portékáját annak a reményében, hogy előbb-utóbb kiderül hogy melyik is az igazi, hiába fognak új szelek fújni a tájon, a völgyben megült bagószagot semmi sem fogja kisöpörni.