Ez van. Volt egy jó időszakunk, amikor lehetett hinni, hogy újra fellendültünk. De azért lehetett sejteni, hogy a szerdai törökök elleni meccs nem lesz egyszerű. Nekünk mindegy volt, hiszen –szokás szerint- már elszálltunk, ellenberger a turkoknak kaparni kell minden pontért, mert őket is megszivatta Málta. Előzetesen talán azt lehetett várni, hogy a Málta elleni iksz miatt forma alatt játszó hazaiak és a mi csikócsapatunk, aki meg lendületben van, összehoz egy jó derbyt és végre valahára nem megalázva kell végignézni egy meccset hanem lehet izgulni a hármas sípszóig.
Annak ellenére a kedvem nem volt sötét, hogy nekünk kicsi volt a tét, így lehetett játszani azt, amit elképzeltünk. Fura módon ezúttal látni is lehetett mit képzeltünk el, eddig csak nyomokban tartalmazott a magyar válogatott játéka ilyen E stabilizátorokat és inkább emlékeztetett a majd lesz valami taktika konzervatív végrehajtásához. És lám, jól is játszottunk, sőt amitől elszoktam egy ideje néha volt helyzetünk. Igaz Fülöpnek kellettek a nagy védések, mert hát kérem szépen a türkök jöttek ezerrel, de valahogy jól működött a hátsó védelem, csak ritkán volt zavar.
A törökök zavarban voltak, mint vasorrú bába a mágneses viharban. Továbbra is meddőztek, mi meg vártunk, mint pompom az ágon, hátha összejön valami. Egyedüli aggasztó dolog volt az a sok sárga lap, amit összeszedtünk az első félidőben, szokás szerint értelmetlenül. A skót bírótól igazából többet vártam, elég egy favágófoci van arrafelé, szóval hagynia kellene a kemény játékot, de hát a fák nem nőnek az égig. Ennek ellenére a meccs a történelembe Gera kiállításával és a végeredménnyel fog bevonulni. És egy év múlva már csak erre emlékszik mindenki.
És sajnos ez volt a hiba is, ami miatt szokás szerint a fallosz rosszabb oldalára kerültünk. Tizenegyes helyett kiállítás, amely után összezuhantunk teljesen. Mintha nem lett volna arra elképzelés, hogy mit is teszünk, ha megfogyatkozik a csapat. Pedig lehetett azzal kalkulálni, hogy soklapos este lesz, mert sem mi, se a törökök nem a fair play lista éllovasai közé tartoznak. Fülöp is elszállt, helyette Balogh pedig hát, mondjuk azt, hogy véleményem szerint az egyetlen, aki nagyon kilógott a csapatból. A szünet után beállt Emrével sokat nem tudott kezdeni a hátsó alakzatunk, pedig a kezdőbe várta mindenki, ennek ellenére kaptunk egy félidő előnyt.
Igazából nem értem, hogy miért nem a kapusposzt az, ahol ha más nem de tarcsira hívnának idősebb rutinrókákat, persze lehet hogy ez nekik vérciki, de az elsőbálozó Balogh (annak tűnt) téblábolása nem éppen acélozta a védelmünket. A fiatalítás szuper dolog, de azért ne úgy történjen, mint anno Sztálin tette a tiosztikarral, mert annak is meg lett az eredménye. Egyedül hagyjuk ki a jóllakott öreg napköziseket, akik helyett szemmel láthatóan jobban teljesítenek a fiatalok. De T. Kapitány úr, az Ön tiszte pl. abban kellene megnyilvánulni, hogy egy kiállítás után rendet tegyen a fejekben és változtasson a taktikán. Csökkent esélyekkel vegyük fel a küzdelmet az ellenféllel, és ne zuhanjunk össsze, mint a napszítta tehénlepény a szántón.
Kikaptunk. Erről nem a skót bíró tehet. Hibázott, nem is kicsit, de ha be is rúgtuk volna, még nem nyertük meg a meccset akkor sem. Egyébként is, túl sok a ha, meg a mi lett volna, amelyekkel idehaza már évek óta tele van a padlás. Kikaptunk és kész. Egy olyan meccsen amelynek nem volt tétje és nekünk csak arra volt jó, hogy nagyobb nyomás alatt játszunk.
Kaptunk olyan szituációt, amelyet eddig nem gyakoroltunk. Ilyen az emberhátrány. Most lehet elemezgetni, hogy mekkora lyukak is vannak a csapatban, meg mit is kell gyakorolni (Gera ugye nem hátvéd...), és a tapasztalatokat majd felhasználni a következő sorozatban, amikor újra lesz tétje a mérkőzésnek.
Utolsó kommentek