Kezdjem egy közhellyel, miszerint a multik világa egy másik dimenzió? Valójában kezdhetném így is, mert végülis sajátos gyomor és nagy mennyiségű emésztőnedv kell ahhoz, hogy aki ezen a nagypályásnak nevezett -valójában kispályás- hazai ganédombon lavírozni akar, az életbe maradjon elég sokáig.

Egyfajta ki nevet a végén folyik, ahol semmi sem számít jobban, mint az, hogy mennyire tudsz reggel a tükörbe nézni és nem leköpni magadat. Feltéve hogy a lelkiismeret és a más humanoidok felé megnyilvánuló kollektív szolidaritás még jelent a számodra valamit, lehántva róla mindenféle MLM-es jenki halleluja bullshitet és szigorúan a maga kristálytiszta jelentésére fókuszálsz. Tömören azt is mondhatnám, hogy amellett hogy szerepeket játszol a multi által osztott feltételrendszerben, igyekszel valamit megőrizni a belsőd értékeiből és nem mégy agyatlanul előre mint egy faltörő kos, miközben zsolozmázod a cég aktuális szlogenjeit és úgy teszel, mint aki egyike azoknak akik a passzát szelet fingják, vagy egyike leszel azoknak akik ezt fogják tenni.

Ennek érdekében persze felejtsd el azt, hogy van etika is a világon, különben farkas lesz a farkasod és hamár az úgynevezett karrier (valójában nem az) érdekében szar ember akarsz lenni, legyél az, de igyekezz akkor a kemény állagot elérni, mert különben az első kósza zápor elmos és csak talajtápnak leszel jó.

Ne feledd azt, hogy ebben a világban az a szokás, hogy kétévente szinte kötelező, hogy tovább lépj, különben vagy köcsög vagy, vagy még nem sikerült senkit megdugnod (lefeküdnöd) azok közül, akik egyengethetik az utadat. Nem szabad egy tréninget sem kihagyni, igaz nincs rá szükséged, sokat nem adnak, de kiteheted az emléklapot a paravánodra és ha már ma nem vörös csillag érdemrendeket osztnak, akkor legalább a hónap dolgozójából meg a tanfolyami részvételekből gyűjts össze minél többet. Ha jön a két év, lépj tovább, és mond a szokásos lószart: új kihívást keresel (valójában nem, nem XV Lajcsi óta tudjuk hogy utánunk a vízözön) és vagy maradsz de új pozícióban, vagy átmégy egy másik multihoz hasonló funkcióba, jó esetben 20-30% pluszért. Nagy változás nem lesz, mivel csak a színeket, a szlogeneket és a nevet kell lecserélni, az egyenletben más nem változik, a többi konstans. Kurva leszel. Igen, prosti, csak nem a testedet dobod a piacra, hanem a véleményed (hallgatásod) és a személyiségedet. Eladod, hogy adott havi fixért jogod legyen egy lenni a sokszor egy közt: felejtsd el azt a szeretett szlogent hogy szeretjük a színes egyéniségeket, mert azok is a vállalati kultúránk része.

Emlékszem arra, amikor apám elment nyugdíjba. Egy helyen lehúzott több mint 40 évet, sosem váltott. Ez akkor érték volt. Ma baleknak hívnák. Most ha nem váltasz 2-3 évente, akkor már valami flepnisnek néznek. Legutolsó helyemen jövőre lenne hogy 10. éve állomásozom, mint az oroszok anno idefelé -ideiglenesen. És szinte nekem ég a pofám, ha egy cég megkeres vagy egy fejvadász épp csábítgat, hogy miért is vagyok még egy helyen? Mit mondjak neki? Hogy van olyan illuzió hogy hűség, vagy olyan érték hogy lojalitás. Miközben a multik többsége a dolgozók felé folymatosan mantrázik a céghűségről meg a lojalitásról (tudom, mert körbeszaglásztam idehaza), szinte csodabogárként kezelik azokat, akik egy helyen lehúznak 5+ évet. Sőt indulhat a gyanúsítgatás, miszerint annyira balfasz vagyok, hogy nem tudok váltani, biztos azért vagyok egy helyen. A legrosszabb pedig az, hogy ez cégen belül is érezhető, tapasztalom magamon, meg a többi 5+-os öreg ráján. Hamár itt van X éve, akkor elvan, ha a sarokban játszhat, biztos lusta vagy valami: pedig nem, csak füstszűrővel szűrjük azt a szart, amit a fejünkbe akarnak önteni. Meghallgatjuk a pátoszokkal teli nagy előadásokat a céghűségről meg cégkúltúráról és röhögünk egymás közt, hogy csak azoknak nincs becsületük, akik az első kamu csalira nem dobják el a laptopot és libbennek tovább "új kihívást" keresni. Alapjában véve, úgy vagyunk vele, hogy a kutya ugat, a karaván meg halad, jönnek kétévente az új nagy kapitalista nagyfőnökök, akik újra meg újra feltalálják a melegvizet, és mire kihűl ez a lábvíz, addigra húznak is tovább.

A hazai ispánjaik meg játszák a nagyurat az Ugaron, mert azt hiszik így kell. Nem volt korbács a jelük az oviban, inkább szalonna vagy gumicsizma, de a nyalás és a lefelé szarás, felfelé mószerolás a vérükben van. És ahogy egy étel is sós lesz ha több benne a kelleténél a só, úgy a hazai multis körülmények is a hazai közép/felsővezetőkkel ellátott környezet miatt csak árnyékai a kinti anyacégek körülményeinek. Tisztelet a kivételnek, mert van ilyen, de csak annyi, hogy legyen viszonyítási alap. A többi meg fabrikál valami fostalicska céges kódexet a viselkedésről meg öltözködésről, önt valami sárcsomót a cég kultúrájáról, amelyet erre-arra kenvén kihoz egy megérthetetlen és kesze-kusza gyűjteményt és mossa a kezét mint pilátus. Ő megtette amit tehetett.

Olyan cégnél vagyok, ahol ez alapban az egyik Bibliának kellene lennie. Mert ugye kint fosnak minden attrocitástól, miközben idehaza megy kenegetés erre-arra. Megy az alibizés hogy ez milyen jó munkahely, miközben emberek nyitott sérvvel (!!!) inkább dolgozni jönnek, mert attól félnek, hogy ennek a céges kultúrának köszönhetően amíg betegszabin vannak, kirúgják. Na nem úgy, csak annyira, hogy mire visszajön áthelyezik egy vákuumpozicíóba amely vagy magától elszárad, vagy az illető megy el. De jogilag tiszta. Vagy a nők helyzete, akiknek fontos a karrier, de ugye közben azért a gének is mocorognak: ahogy megjött az első gyerek, már jön vissza dolgozni, inkább babysittert fizetnek (nem a pénz miatt jön vissza, férj annyit keres havonta, mint én egy évben), de amíg nincs itt a következő, addig is lássák a kis arcocskáját, majd a második után újra vissza a harmadikig és utána stop. Csodálatos játékszabályok ezek nem? Miután lehúztam egy adott munkával 2 évet (most ugye ezeket projektnek nevezik, mert az a trendi), csütörtökön jön a levelem, hogy mivel jövő hónaptól már más területen dolgozom a főnökömmel egyeztetettek szerint, húzzak a picsába péntek délután mert kell a hely. Ő itt van fél éve és kisfőnök, meg újkihívásos (valamint ejtőernyős), én meg dolgoztam azon a munkán a kezdetektől mostanáig, aminek most ért meg a gyümölcse. A gyümölcsöt learatják, felveszik a nagy zsét érte az új mandrók, nekem meg a társaimnak kiszúrták a szemünket egy kb ötezer (!!!) forintos ajándékkal, köszönettel az eddigi munkánkért. Ja és még ünnepi búcsúbeszédet is vártak cserébe. Mindezt csak azért, mert erősebb kutya baszik alapon az ő főnöke lenyomta az én főnökömet a saját ligájukban.

Mi meg parasztok a legalján tökmindegy milyen szintet és teljesítményt hozunk, a multikulti értékrendszere alapján a munkavezető fogja megenni a kalácsot, csakúgy mint a cocializmusban.