Végre túl vagyunk a nép Lajosán is, aki arcán szerintem először látott bárki is mosolyt, amióta ez a kampány folyik idehaza -nem tekintve azt az ótvar showtáncot, ahol nem tudom mosolygott-e tánc közben, mert nem néztem.

Hamár a jobbikos -de jó- humorral megjegyzett herényire zsugorodott párt csak összefellebezte az indulást, jöhetett a szakszöveg. Nika Gy. eleinte csak beszélni akart, amit láthatóan Lajosbá nem kultivált, végülis a nehezen kiizzadt félóra csak nekik járt, de a végén az egész pont áthajlott a másik irányba: semmi olyan kérdés, amiben a madöf rohadt gyenge. Csak az alma egészséges fele, semmi barnult oldal.

Így téma csak az volt, amiben professzorunk jó. Makróökonomia mindenkinek, avagy miért is vagytok hülyék, ha mindent elhisztek a többieknek. Ebben teljesen igaza van az emdéefnek, csak az emberek nem fognak akarni többet tudni a makroökonómia rejtelmeiről, inkább elhiszik ezeket a gazdasági mechanizmusokat olyan Nobel-díjas közgazdászoknak, mint a Mesterházy-Orbán-Vona trió. A szapulás legalább finoman ment, igazi szalonszapulás, olyan professzoros üljle-egyes stílusban, ezzel nincs is baj, hogy végre valaki rámutat az illúziókra olyan oldalról is, amelyet egyébként az összes nemzetközi zsandárszervezet is vizsgál: az excel-táblák és grafikonok közti összefüggésekre.

Ahogy lehetett várni, ki is bújt a szög a zsákból, Nika egyetlen értelmes irányított kérdése pont ez volt: most akkor mi ez a Fideszes protesztálás a számok ellen. Lajosbá pedig felmondta a leckét és megjelent a huncut mosoly, hogy lehetett odatartani a fityiszt a narancsvidék pénzügyi zsenijei orra alá. Elég magas a labda, hogy tulképpen ha valaki az Országgyűlés költségvetési biztosságának az elnöke, hogy a faszba nem nézett rá semmire, miért nem hisz semminek, és az már Bokrostól is szokatlan populista pikírt megjegyzés volt, hogy akkor minek vette fel a járandóságát. Teljesen jogos kérdések, amire nem lesz válasz. Arra sem, hogy ha az IMF, Világbank, EU és ki tudja még ki előírt nekünk mindent a zséért, cserébe havonta itt kameráznak, hogy lehet mérlegeket hamisítani.

Ehhez tényleg kéne egy rafinéria, meg igazi maszopos összeesküvés, amire jobb híjján mondjuk azt hogy lehetséges. Churchill óta ismerjük mire jók a statisztikák, sőt Hofi is megmondta hogy ha van népjóléti minisztérium, akkor tuti van népjólét is.

De az égető kérdések maradtak, mert ahogy a makroökonómiát, a statisztikát is leszarja a nép, amit mond az adott blokk führere az úgy van.

Hogy hogyan vagy miért lesz jobb nekünk, vagy miért ne lépjen le a francba innen egy képzett munkaerő, arról nem volt szó. Hogy hogyan lesz értelmesebb az államigazgatás és kisebb a bürokrácia arról sem.

A programban tuti ott van, de nem fogom elolvasni. Még el is hiszem hogy menne, mert szakmailag el tudom képzelni hogy van realitása.

A hitelességgel azonban van gond. Ahogy nem hangzott el a kérdés, hogy Lajosbá hazaköltözik-e Brüsszelből ha bejut a Parlamentbe vagy majd a heré(nyie)k vagy retke(se)k fognak asszisztálni ott nagyon nem mindegy.

Mert egy vállalható programhoz vállalható arcok is kellenek, ahhoz pedig kevés hogy valaki lebegteti a virtuális pomponokat odakint.