Vannak olyan helyzetek, mikor csak előre lehet menekülni. Ha az oszd meg és uralkodj nem működik, vagy már lerágott csont, akkor új gumicsont kel la kutyáknak, hogy lehessen rajta marakodni. Ideális esetben úgy dobjuk ezt a garantáltan guargumimentes terméket kedvenc ölebeink közé, hogy kimaradjunk a pogó szeléből is, vagy ha határozott célunk van ezzel a pogót csak nézni tudó szimpla panelprolik (exclusive copyright to Mr. Fat) felé, akkor tartsuk el a kisujjunkat és hangos ollé közben basszuk be az arénába a műremekünket.
Repül a gumicsont, ki tudja hol áll meg...
Jelentem kérem alássan a csont berepült és ahogy vártuk is, felforrtak az indulatok. Karsai Gazda a Megyéből szinte infarktust is kapott, mivel azt hitte, hogy a gyűrűhordozónak van még olyan sok lembas a zsákjában, amelyet továbbra is osztogathat a hű hobbitoknak. Nos nincsen, csak előre menekülhet, illetve muszály lapot húzni a 18/19-re. Vagy blöfföl vagy tudja, hogy nálad legalább 20 van és onnantól kezdve csak fuccs lehet a dologból. Hamár belecsaptak a lecsóba több fronton, amivel a többség szopott és a Bokrosi időket időzi a maga megszorításaival, akkor le kell kenni egy pofont a másik oldalra is, hogy a dolgok egyensúlyba kerüljenek. Igaz, hogy most olyan ujjakra is rá kell taposni, akik anno a pajzsot tartották, amelyekre felállt a jelenlegi hűbérurunk, de hát kérem a haladás áldozatokkal jár. A hatalom pedig pláne, márpedig tudjuk Róma óta (is) hogy minden érdekszövetség csak átmeneti: csak az adott erőviszonyok időszakos és viszonylagos egyensúlyának a biztosítása érdekében maradnak fel addig, ameddig valakinek nem lesz érdeke a helyzet újraértékelésére.
A helyzet pedig eljött. A háttér meggyengült, az eddig szolidaritásból, baráti és üzleti alkukból fennállt egyensúlyt meg kell bolygatni, ha a hatalmat meg akarjuk tartani, illetve másik oldalról meg kell ragadnunk a székünket is, mert ahogy egyre több érdekszférába gyaloglunk bele (és taposunk le egyre több pajzsot tartó ujjat), egyre kisebb lesz a mozgásterünk és nem marad más, mint az alternativák hiánya. Márpedig alternativa csak akkor nem lesz, ha a mi kis Ferikés arcunk lesz az egyetlen alternativa a Viktorkás arccal, ha nomen est omen balkézen nem termelnek ki olyan választást, olyan klónt ellenünk, aki képes lesz elhitetni az elmúlt 8 évben velünk szimpatizáltakkal, hogy igenis mi jó választás vagyunk. Mert valljuk be, a Gyurcsány mögött álló első körös vazallusi holdudvar elég halvány és sótlan. Nem sugárzik belőlük az a lendületes karizma, amiről önmagunkat tudjuk olyan szinten átbaszni, hogy négy évig szidhatjuk magunkat a következő választásokig.
Ez gumicsont, ez a Önd dönt: iszik vgy vezet mintájára kitalált Ön dönt: képviselő vagy polgármester képviselő szép nagy gumicsont. Sőt, nem csak az érintett emberek hanem mi választók is rágódhatunk rajta és örülhetünk, hogy ami régóta bassza a csőrünket, előhozzák. Sőt nem csak ezt önmagában, hanem sok kis más érdekes ponttal együtt, mert ma mindent pontokban kell proklamálni a vizibilitás kedvéért. Nagy húzás volt a magánemberi népszavazási kezdeményezés ezügyben, hiszen amíg a gumicsonton megy a marakodás, addig uzsgyi neki lehet processzálni a dolog legitimizációját. És a végén, ha minden terv szerint megy, moshatjuk a kezeinket, mint Pilátus és megértő szemekkel nézhetünk a tőlünk sakkot kapott háttereinkre, akik vagy berosálnak, vagy feladják.
Repül a gumicsont, ...., kit hogyan talál el...
Mert azt hiszem hogy a leváltás akármilyen indokokra hivatkozva is késő. Nincs alternativa, illetve nincs közös megegyezés, ha jól gondolom. persze lehet csereberélni, ha a cél az, hogy most már mindegy a következő választást elbukjuk, de megszabadulunk a töröktől akit fogtunk és aki nem ereszt. Csak hogy ki ugrik be a török helyére?
Így egyelőre marad a gumicsontunk és a sok halmozottan előnyös képviselő szívhatja a fogát, hogy melyikre is tegyen: a feketére vagy a pirosra? Hiszen jöhet a nulla is, nem csak a másik szín és akkor oda van minden. A döntés nehéz, bár mezei hobbit ésszel nehezen is érthető miért is. Aki egy ilyen pozícióból sem képes olyan kapcsolati/üzleti tőkét kovácsolni, amellyel akár a sima polgári jövőjét képes megalapozni, az kérem alkalmatlan a politika magasiskolájára, ergo alkalmatln egy település vagy egy ország képviseletére. Aki kettőből semmire képes, az inkább menjen perecet vagy tökmagot árulni és kerüljön minden olyan állást, ahol feleős döntéseket vagy előnyös tárgyalási pozíciókat kell kicsikarni. Persze eddig remekül el lehetett passziánszozni a köszpénzen vett laptopokon a Parlamentben meg újságot olvasni a fizetésért, de itt az ideje itt is, hogy a dohos szagú tanácsterembe friss levegőt engedjenek.
A mesevilágnak vége. A sült galamboknak a megszorítások miatt felszállási tilalom van. Ha alkalmatlan vagy egy pozícióra, akkor kettőre is alkalmatlan leszel. Ez a piacgazdaság.
Utolsó kommentek