Nézte más is ezt az Eurovizilós selejtezőt? Illetve pardon, nagydöntőt, mivel végülis magyar döntőként lett meghirdetve baltaarcú népünknek, akik mostanság keverhetik a kicsapongást a picsakongással a zenei performanszok sugárzását illetően, hiszen a Megasztárok és Ki mit tud-ok, Korda-fesztiválok meg István a király klónok idejében csak beesett újra az össznépi szavazósdi, ahol azért valljuk be az utóbbi 2 évben sikerült valahogy a béka segge felé kúszni, hogy legalább a szemünk legyen a (víz)szint felett.
Legalábbis nekem ez a véleményem ami a Nox-ot és ami a tavalyi tarisznyás-proletár blues-t illeti. Volt tartalma, ereje és lendülete: nem kellett nekik, hogy értsék a magyar nyelvet, ezzel a hendikeppel amúgy sem álmodozhatunk valami szuper-extra helyezésről, hacsak nem kezdünk végre valahára angolul is énekelni, lehetőleg minimális, még nem nevetséges akcentussal.
Szóval az ember csak kíváncsi volt, mi lesz az idei eresztés, még ha eszébe se jut szavazni, mert azért kicsit már a tököm tele azzal, hogy véleménnyilvánításhoz vagy emelt díjas sms vagy Orbán-féle népszavazás kell. Nagy alternativa nem volt a dolognak, mivel a szokott ki tud szarabb (és nyilván olcsóbb költségvetésű) esti programot összeállítani versenyben egyaránt jól teljesített mindegyik adó, így nosza csekkeljük meg ezt a hazai nagy versenyt.
Hát ez valami förtelem volt. Lement vagy öt szám és semmire sem emlékeztem belőlük. A retro-Ki Mit Tud zsürire hajazó hivatalos véleménnyilvánítók megizzadhattak, mert ekkora kalap szart összehozni szintén nem lehetett piskóta, bár a jelek szerint sikerült. Gondolom nem kis pénzért. Topoghattak a nézők is a zsűrivel együtt mint kezdő buzi a gőzben, hogy nehogy őket mutassa a kamera mikor véleményt kell mondani egy-egy produktumról. Ha április 1 lett volna, azt mondom telitalálat, mert messze veri a Gálvölgyi-show paródiákat. De hát nem kérem, ez a magyar valóság: itt tart a hazai poppiac. Még mindig a spanyolos-latinos zene a menő meg imidzsben bejött a Mátrix újra: úgy látszik a stylistok most újranézték otthon a filmet, de ezek a cuccok úgy álltak a "zenészeken", mint tehénen a gatya. Oké hogy farsang van, de akkor hirdessünk Csimmbumm cirkusz bohócait, ne olyan versenyt, ahonnan valaki egy kontinens előtt ég majd, mint a régi Sportcsarnok, hogy az állítólag muzikális magyarok ennyit tudnak. Majd jön egy muzikális skandináv oszt nézünk, hogy hijnye, ez tényleg ide való. Mert bármelyik dal is volt terítéken egy valami mindegyikből hiányzott: az hogy sláger legyen belőle. Nem csak itthon, hanem Európában. Az összes olyan volt mint egy könnyű sunyi fing a réten: gyorsan jön és gyorsan megy.
Átkapcsoltam közben az ATV-re, csak hogy valamihez lehessen mérni a produkciót és a megbízható fos szinten működő Fásy mulató kiváló összehasonlító alapot adott ehhez a bohózathoz. Semmivel sem volt rosszabb, ami azért önmagában gáz, mert ugye a gagyiért fizetnek az emberek, egy országos döntőben meg a művésze "urak és hölgyek" nap mint nap feltűnnek hogy a letöltéssel az ő megélhetésük kerül veszélybe. Kérdem én van olyan elvetemült aki erre tárhelyet áldozna hogy letöltse? Nehéz megérteni, hogy egyolyan versenyre, ahol egy sláger arathat és ez is a cél, kiegészítve látványelemekkel, hogy a péklapátba tudunk állandóan valami statikus, lassan hömpölygő, önmagában bealtató dalokkal indulni? Kozsó söpörne a konteszten, pedig azért az ember azt hitte hogy egy szint alá már nehéz esni.
De ha ez volt a döntő, milyen volt a selejtező? Nem lehetne azt is leadni mondjuk este 11 után, tizennyolcas karikával? Mert ez is megért volna egy 16-ost, igaz akkor az aktuális tinipunci sztár rajongói köre ki is esett volna az első körben, mint a szél. HA pedig meghívottak, az aluljárókban, tereken zenélő utcazenészek/hajléktalanok közül is lehetett volna hozni ezt a színvonalat és elég lett volna meghívni őket egy babgulyásra meg egy sörre.
A műsorvezetés méltó volt ehhez, jelenlegi ünnepelt bohócunk ellövöldözte a szokott gyenge poénjait (vagy csak szintben akart lenni a műsorral), újra elő lehetett ásni Friderikát, hogy emlékezzünk, mint a Magna Hungáriára, hogy egyszer már valamikor itt elértünk valamit, s onnantól abból élünk a következő ötven évben. Szerencsére nem volt nagy csinadratta a végén, nem mondta el a TOP 5, hogy szeretne világbékét, együttérzően lehetett látni a megdöbbent arcokat a helyezetteket illetően mindenkit beleértve, és a végén jött blamázs ízű tortára a gyertya. Csézy.
A nyerő. Valóban nem volt rosszabb a többinél. De kb annyira maradt emlékezetes, mint a többi, s még hastáncos ruha (igazi magyar motívum) sem volt benne, se mátrix fíling. Jött mint egy generálszósz a német konyhában, ami tulajdonképpen mindenhez elmegy, mert van annyira semleges hogy egyformán könnyen fossa ki a fogyasztó egy nap múlva az emlékét is elfelejtve.
Belgrádban nagy derby lesz. A jó a dologban, hogy az esélytelenség nyugalmával lehet végignézni a többieket és újra tudunk irigykedni. Ha más nem, legalább egy a névrokonodhoz illően egy poént engedj el, hátha amiatt emlékezetes marad a magyar versenyző, hamár a nevedet megjegyezni esélytelen egy nyugat/észak európainak.
Utolsó kommentek