Lassan ez is olyan lesz, mint a reklámok a tévében, azaz néha-néha megszakítják őket valami műsorral. Ahogy haladunk, lassan kialakul a szárnyas állatoknál (ezt nem én találtam ki, hanem egy echte vasutas hívja a vállalatát így) is az, hogy egy-egy sztrájk között majd néha közlekednek is a vonatok.

Amilyen szerencsénk van és amilyen tudásbázis süt a MÁV-ról, lassan azt sem tudom elhinni, hogy ez összejöhet. A szakszervezeteik száma lassan a kisgazdapártok fénykorát idézi, minden alsegédkávéfőző/kerékpumpáló szakmunkáscsoportnak megvan a maga saját érdekképviselete amely szerencsétlen módon úgy épül fel, hogy ha mondjuk csak vonatkerékpumpálók lépnek sztrájkba, akkor is megbénul az egész rendszer. Már ha beszélhetünk rendszerről, mert az feltételez bizonyos logikákat és ésszerű (!!!) helyzetreakciókat.

De minimum alkalmazkodást vagy gondolkodást kellene. Elvégre igen szép állományú a MÁV A-tól Z-ig, és nem csak a váltókezelő Szabó bakterekből áll a csapat, hanem vannak ott olyan emberek is, akik elméletben a fizetésüket a gondolkodásért kapják. Nem azért hogy mit gondolnak, hanem hogy mit gondolkodnak –ki.

A jelek szerint semmit. Megoldások nincsenek, így ezen Jurassic Park az elmúlt 20 évben csak tovább rohadt a béka segge alá. Valahogy elmaradt a rendszerváltás, az öntudat viszont megmaradt. Ennek egy része természetes elismerem. De közben eltelt egy évszázad, és manapság már nem az a hivatástudat, és önértékelési maximum, hogy valaki állomásfőnőkig vitte a karrierjét, mert ő egy állami hivatalnok és mint hivatalnok, az presztizs. Kérem szépen, nincsenek már olyan erős vigyázó kezek a szárnyas tányérsapka felett, hogy csak mert nagyapa is itt tekerte a sorompót, akkor neked is ezt kell csinálni, sőt amíg létezik a vasút neked előjogod van arra, hogy ezt csináld.

Vár a vasút, áll a MÁV

A szemét kapitalizmus megvette a jegyét. És fintorog, mert amit lát az nem tetszik. Neki sem, az utasoknak sem. Sok embernek meg marha jó ellenni a büdösben (mozdonyfüst) mert jobb híjján elbakterozgat napközben, amíg le nem telik a 8 óra. Utána nagy sípszó és irány a fusi. Ez az utas azonban azt mondta, hogy bocsi, de azért nem fizetek amit nem használok. Ami drága, azt nem veszem meg, vagy ha neked annyira kell, akkor nesze bazmeg és menedzseld.

Lehet hogy ez a kifejezés tett be. Mert amíg érdekes módon a GYSeV mióta betette lábát képes volt modernizálni, addig a többi skanzenrégióban megmaradt a szabóbakteres langyosvíz. Most meg kiöntik a lavórból a vizet és öntudatra ébred a Jurassic Park. Na nehogy már ne akarj engem alkalmazni. Sokan vagyunk, és elegen is, ahhoz hogy hallassuk a hangunkat, majd nem dolgozunk.

Persze a GKM is gondolkozhatott volna azon, hogy ha le is amputáljuk a tyúkszemeket, ha valaki nagyon kéri, vigye az alábbi feltételekkel és kondíciókkal. Mert mintha ezeket hiányolnák az adott régiókat menedzselő emberek, hogy mi csinálnánk tovább, de nincsenek pontos leírások az átvételről. Az a gyanúm, hogy ez csak alibi kifogás. Alapban a megszüntetendő vonalak többsége köthető valamilyen depressziós (konyhanyelven elmaradott) területhez, ahol eddig sem volt se pénz se szakértelem (pl. a pénzszerzéshez). Most ezekbe a félholt régiókba rúgnak egy nagyot, de azt kell mondjam, hogy nehezen tudom elképzelni, hogy ha meg is kapnák az üzemeltetés jogát ki tudnák gazdálkodni ezen kistérségek. Miből? Eddig is többségük forráshiányos volt, az eddigi állami kassza fedezte a vasút veszteségét, azonban Róbert (Feri/János) bácsi konyhája bezár, elfogyott a székelygulyás. A deficites régiók pedig még nagyobb deficitbe fognak szaladni, ha vállalják a jelenlegi szakembergárdával ezen új feladat menedzselését (persze lehet mondani azt, hogy majd pályázunk, de gyanítom ez is ugyanúgy ugyanazt az ingyenkonyhát fogja megcélozni ételügyileg, amely eddig is fedezte ezt a skanzent.)

Persze a MÁV is hibás, mert sem igény sem realitás nem volt arra eddig a jelek szerint, hogy a szoci érában kialakított szerkezeten és szemléletmódon (!) változtassanak valódi eredményekkel. Amin volt még hús, azt lerágták, maradt a csont, ezen most rágódhatnak a kistérségek akik eszik, nem eszik, nem kapnak mást. Ma is van pazarlás a MÁV-nál, amely egyrészt jön a hozzá nem értésből (ezekről fogok írni, amikről tudok), másrészt a hagyományok szülte olyan részéhez való ragaszkodásból jön össze, amely felett elketyegett az idő. Én nem tudom mennyi vasutas szponzoráció van (a focicsapatoktól kezdve a ki tudja meddig tartó tevékenységekig), de egy durván veszteséges vállalat ne akarjon már mecénás játszani, mindaddig, amíg nem nyereséges, vagy amíg adózási szempontokból nem válik azzá. Mindez történik állami pénzből az én adómból. A skanzenben rekedt embertömeget pedig könnyen tudja hergelni az a nómenklatúra, aki idáig vagy nem informálta őket a valóságról, vagy előbb lerágta a húsosabb részt a csontról.

Egyértelmű hogy értelme és haszna semmi ezeknek a sztrájkoknak. Pénzt nem keresnek vele, viszont sikerül kiszúrni mindenkivel. Lehet sikeresnek minősíteni, mert tényleg leállt a közlekedés, azonban csak egy barbatrükk az egész már megint, hogy a valós problémamegoldás (ahol a végső eredmény nem lehet az hogy minden marad a régiben) megint ne történjen meg.