Lassan újra itt van a négyévente szép nagy viharokat okozó választás, amely tagadhatatlanul a Megye egyik legjelentősebb vihar a biliben akciója. Hogy éppen ki lesz az a szerencsés közel négyszáz GDP-t nem növelő-, ellenben fogyasztó polgártárs, az mindig olyan ígéret és mézesmadzag hegyekhez vezet, hogy ember leygen a talpán, aki akár egyet sem hisz el belőle. A jól ismert 2 évig takarítunk, majd 2 évig osztogatunk metodológia jeleként jönnek a fecskék, még ha jelenleg korán is.

 Ilyen ez a melegházasság is. Eddig valahogy elfért a többi probléma között, megoldásától nem lesz jobb közlekedés idehaza, nem lesz olcsóbb a kifli, és nem lesz kevesebb hamisított/romlott élelmiszer a polcokon. Viszont lassan neki kell állni gyűjteni a szavazatokat, és csak a Szetey államtitkár a megmondhatója, hogy kellett-e a kijelentése ahhoz, hogy a szadesz fejében fény gyúljon azzal kapcsolatban, hogy hinnye wazze, elvileg ti a mi szavazóink vagytok. Jobbra nem kelletek, mert ugye a Könyv szerint ez bűn, baloldalt meg nem tudnak mit kezdeni a dologgal. Csapjunk is a lecsóba, karoljuk fel a dolgot, stabilizáljuk a szavazóbázisunkat még időben, mielőtt pl. a pirosak akarják bebizonyítani hogy a rózsaszín tulajdonképpen a piros egy árnyalata.

El is indult a dolog, vélhetően szép kis viharok lesznek belőle még, mint mindenből idehaza. Eddig ugyanis a témát kerülte mindenki, mint Ördög a tömjénfüstöt, nemhiába, mert a mostanság divatban lévő ombudsmani-állampolgárvédelmi törekvéseknek köszönhetően, az ember kínjában az egyik lábáról a másikra áll, ha kimondja azt hogy buzi, mert nem tudja, hogy ezzel megsért-e valakit. Kazinczy óta tudjuk, hogy nyelvében él a nemzet, és jól mutatja Feri bácsi gondolatait az, hogy nem tudjuk hányadán is állunk a dologgal. A zsidó és a cigány mellett a buzi is olyan kategória lett, amely pejorativ és ha valaki akarja, rásüti hogy kirekesztő. Pedig csak egyszerűen zsidó, és egyszerűen cigány, ahogy évszázadokon keresztül mondták (lásd pl. cigánypecsenye vagy cigányút), csak mostanság farkast kell kiáltani mindig. A buzi szóval is ez a baj, lett helyette a meleg kifejezés, amely szalonképes kategóriába ment át, de talán nem vagyok egyedül, ha feláll a szőr a hátamon, ha ezt hallom. Eddig a meleg nekem egy hőértékre vonatkozó jelző volt, mára ebből is az lett, mint az Árpád-sávból. Persze nem csak a nemi hovatartozással van itt gond, hanem magával a szexualitással is. A pénisz meg vagina legalább olyan szittya ajkakra természetesen tolódó kifejezések, mint a korábban nevezettek, mert ugye az szalonképesek, míg a pina-fasz együttható meg vulgáris és mocskos. Ez elment odáig, hogy a pornó sem már pornó, hanem felnőttfilm, ahol felnőttfilm színészek játszanak papást-mamást… De itt legalább reagált a nyelv és talált valami értelmeset.

Alapban a kultúránkkal van baj. Egyrészt mert nem tud mit kezdeni a szexualitással, másrészt meg igen zárt és szűk az a látókör, amelyben szeretjük a dágványt taposni. Alapban szerintem a kutyát sem érdekli, hogy otthona pecóban ki kinek lógatja be a pecáját, hányszor, honnan és mennyien, de valahogy mégis tiltakozik a magát erkölcsbajnokoknak mondó konzervatív szegmens attól, hogy odahaza valakik azt szeretik, ha izmos férfitestek (vagy csak nőitestek) bújnak össze egy hancúrra. Engem kurvára zavarna ha néznem kellene vagy csak ezt látnám. De nem kell néznem és nem látom. Így nem érdekel mindaddig, amíg Béla nem azt akarja hogy én legyek Jolán. És hogy ne legyek Jolán (se Béla) azt meg tudom oldani, attól függetlenül, hogy Béláék házasodni tudnak-e vagy nem.

Mert most a kérdés ugye az, hogy házasodhatnak-e a melegek. Őszintén, kit zavar ez? Pláne nem értem azt, hogy alapban van polgári és egyházi esküvő, így egy ideje már a szekularizmus működik itt. Rendben ha az egyházak nem engedik, mert vannak olyan dogmák és általuk felvállalt erkölcsök (na ez is megérne egy külön misét), amely miatt nemet mondanak igen helyett. De egy polgári rendtartásba bele kell hogy férjen, mert sem inni, sem enni nem kér. Oszt hogy Béláék hogyan töltik a nászéjszakát érdekelje azokat, akik kiváncsiak rá. Alapban ugyanannyi adót fizetnek a fiúk/lányok a klubból, mint a heterók, így ha nincs is census, de elvileg ugyazoknak a jogoknak kellene megilletni őket, mint mindenki mast. Amennyiben csak követelés van feléjük, de jogaikban vagy lehetőségeikben korlátozva vannak, sajnos tényleg másodrangú állampolgárok lesznek, bárki bármit is mond. Sőt azt kell mondanom, ha házasodhatnak is, azok maradnak, mert sem miniszterelnök, sem köztársasági elnök nem lesz belőlük sosem. Legalábbis idehaza nem. Mert First Lady az kelleni fog és Béla mégsem jelenhet meg Gézával pl. augusztus 20.-án.

A fő kérdés azonban az, hogy meddig is nyúlhat a takaró. Mert nem csak a házasság kérdése (és joga) a tét, hanem pl. a gyereknevelés és vállalás. És azt hiszem ez az a pont, ami igazából kínossá és feszengőssé teszi a témát, mivel a jelek szerint nincs tudományos és egzakt válasz, hogy csak a genetika vagy pl. a szociális hatter is tud valakit ide-oda sodorni, hogy Bélára vagy Jolánra fog rácuppanni vagy esetleg mindkettőre. Mert eddig is és ezek után is ki lehet játszani a dolgokat (a leszbik teherbe tudnak esni, Terry Black meg ugye “kilóra megvett” egy gyermeket magának), és ha erről nem lesz ésszerű állásfoglalás, olyan lesz a helyzet, mint a könnyű drogok fogyasztásánál. Hivatalosan tiltva van, azonban minden kapható, mi szem szájnak ingere, csak utána kell járni.

Akármi is a válasz, arra is érdemes választ adni, hogy mi a jobb: egy alkoholista szülő(k) mellett felnőni, akik naponta verik a gyereket vagy árvaházban tanulni a élet valóságát, vagy felnőni egy olyan családban, ahol apa és apa (vagy anya és anya) van. Talán szerencsés lenne, ha azonos nemű gyermeket nem fogadhatnak örökbe. De zet döntsék el az okosok, azért kapnak szép fizetéseket meg tudományos fokozatokat.

Akit meg nem érdekel, hogy ki kivel akrobatikázik otthon a lepedőn, az meg lépjen túl a dögöljön meg a szomszéd tehene is világképen, mert –önző módon- nem oszt, nem szoroz az életemen és a többi heteró életén sem.