Böff Evangéliuma

Egy jó ideje új társasjáték van a TV és közöttem. Keress valami olyasmit, amely megéri azt az összeget, amennyit áramként elfogyaszt a készülék. Tekintve a januári energiaáremelést, ez a jövőt tekintve egyre nagyobb feladat lesz.

Pedig van vagy 40 csatorna. Igaz abból vagy 30-at sosem nézek, mert sem a kínai-, sem az orosz adó nem tud lekötni. Ellenben a szolgáltató eladhatja mint sok adót kínáló csomagot én meg fizethetek azért, mert amely érdekel az itt szerepel. De még amely szittya nyelven is kommunikál, az is nézhetetlen egy jó ideje. Olyan mintha kifogytak volna a műsorok. Mert a műsor más, mint az adás. Adás az az, hogy van jel és akár valami képpé vagy hanggá összeáll, igaz a tartalma annyi, mint honatyáink vagyonbevallása. Sorozat (a jó minőségű F kategóriából) meg show-k vannak dögivel, de tipikusan a tizenkettő egy tucat kategóriából. Egyik szarabb mint a másik.

Van nekünk reggeli műsorunk is, nem is egy, mostanság új-régi celebekkel, akik sosem tudják megállni hogy ne tenyereljenek bele olyanba, amelyhez nincs tehetségük. Nohiszen aki

árpa közé keveredik, azt megeszik a disznók.

Így sikerült a csigatévének is felzárkózni a többi reggeli bélsárhoz, örömmel jelentem, az esti időben már amúgy is példás éltanuló volt e téren. Viszont legalább nem kell járni tékába, mert ugyanazt a filmet meg tudom nézni 3 hónapon belül többször is. Ha esetleg lemaradtam az Amerikai pinavadász 9-ről, szintén meg fogom tudni nézni valahol, mert ugye ezeket a filmeket látjuk minden este rajzani az összes adón. Mivel filmek nincsenek vagy megveszed őket, vagy letöltöd, ha épp nem számolják fel az aktuális szervert. De nem jut eszébe valakinek, ha nézhető műsorok lennének, akkor kevesebb ilyen tevékenység lenne?

Vannak ám vetélkedők is. Leginkább abban, hogy meddig bírod elkapcsolás nélkül vagy visszakapcsolsz-e a második adásra. Az egész egy kaptafára és logikára van felfűzve, csak más a neve meg más a műsorvezető. A talk-show-k szintén, habár inkább egy primitiv vagyok, de benne vagyok a tévében szaga van az egésznek. Frei is back, hátha ezúttal nem lesz kamubérgyilkos, ellenben biztos sok embert érdekel, hogyan él valaki a tengerentúlon, mert ezt jó tudni és nyugodtan tudunk aludni.

A sorozatok jönnek-mennek, mint a Ford-T modell a futószalagon. Egyre hülyébb időpontokban és persze hasonló egyszerre minden adón. Ha kórházas, ha krimi, ha helyszínelő, lényeg az, hogy otthon anyjuk döntse el melyiket akarja. Persze vannak jobbak is, tökéletes időben, 11-től meg éjfél után, így vagy fennmaradsz és kimaradsz másnap, vagy szarsz az egészre.

Néznél sportot is, ha még lenne a sporttévéken. De lassan ott is nyomokban marad. A magyar foci, mondjuk halkan, hogy nevében sport, viszont felér egy valóságshow-val, de néha az ember ráun és nézne mást is.

Maradnak a dokumentumfilmes adók meg a főzőcskeműsorok. Utóbbi legalább politikamentes, bár nekem a pirospaprika gyanús, meg a narancsos mártások. Viszont kiválóan tudnak bemutatni olyan dolgokat, ahol a körítés csak a fél havi nettóm, meg a hozzávalókat minden sarkon be tudom szerezni. Jó érzékkel most októbertől nézhetem a nyári grillek fortélyait, mert a nyári ételeket, majd tavasszal megnézem, mit kellett volna télen kotyvasztanom.

Lassan végetér a lista, és nincs más hátra mint az olyan ostoba és kretén alkotások félfüllel való hallása, mint Emese és társai. Mert a jelek szerint ilyen fogyasztók vagyunk, akik szeretik, ha olyan hülyéket vesznek fel egy szolgáltatást nyújtóhoz, mint azt ahogy a kreatívok megálmodták meg amire a megrendelő rábólintott.

A kérdés az, hogy a fogyasztók mikor fognak sztájkolni. És hogyan.

Beszarás kinek milyen problémái vannak. Ha Karácsony lenne és jönne a Jézuska, lehet hogy azt kívánnám, hogy olyan problémával szembesüljek, mint hogy a Budán épülő csodapecóm építkezésén fekete munkásokat találnak.

Ez aztán a hír. Szerintem a hír az lenne, hogy találtunk egy építkezést, ahol minden rendben volt. A rendszerváltás ezt is kitermelte és bebetonozta, mint azt a törököt, akit megfogtunk, de nem ereszt.

Kóka meg ereszthet egyet sunyiban. Egy kis laposat, hogy megígértem, küldjük a dalt, ezen csámcsogjatok. Közben szépen sunyiban csend van arról, hogy hogyan szop az egész szomszédság a csatornázás és egyebek miatt, valamint hogy a francba lehet abban a kerületben folyamatosan irtani az erdőt anélkül, hogy következményei lennének. Mert ugye nincs, viszont tele van fosva az egész környék villákkal. Az önkormányzat meg lapít, mint szar a fűben, és vonogatja vállát. Ja kérem, az erő felmutatása csak a környékbeli kalyibákba beköltözött hajléktalanok ellen megy? Mihelyst van egy középpincsi vagy nagyobb kutya egyből villantjuk az ánuszt, itt tessék bejönni? Ekkora villák után olyan bírságokat lehetne kiszabni, hogy a kerületi óvodák Karácsonya évekig rendezve lenne. Bocsánat a kerületben amúgy is csak privátovik futnak gazdagéknak, fordítsuk inkább zöldesítésre. Amelyet újgazdag paraszték kivágtak illegálisan, viszont velük van a pénz-politika-párt triumvirátus.

Visszatérve Kóka seggleheletére, szó szerint szokás szerint bűzlik valami. No nem, jogilag tök rendben van minden, nem ő a bűnős, sőt a csatornákhoz és egyebekhez szükséges önkormányzati engedélyeket is megkapta (naná), a főgeci az a kisparaszt, aki hajnalban összeszedi a románokat a Moszkva téren és felviszi őket a hegyekbe. És ott vagyunk azon a büdös szemétdombon, amin a szépreményű háztulajdonos épp regnál. A GKM által uralt gazdasági szabályozásokon és rendszeren. Egy korszerűtlen, velejéig korrupt rendszer mocsadéka fingott vissza a főnökre olyan alt hangon, hogy a boss-t csak a szele kaphatja el. Mert ő Pilátus, mossa kezeit, a valóságban fingja sincs, kik dolgoznak a piramisán, nem is érdekli. A jól megérdemelt munkával összehordott kincsekből most felépül a Kóka-piramis, ahol tök mindegy milyen jobbágy dolgozik. Kifizeti. Tudja ő, hogy így működik a popszakma (építőipar), gyenge próbálkozások után idestova ötödik éve nem történik semmi valós rendezés a hátteret illetően, de talán nem is akarnak nagyon szadeszék pattogni olyan témakör körül, ami kapcsolódik az építkezésekhez a Strabag ügy óta. Amely mily szépen elhalt közben nem? Analóg módon mostantól te szopsz ha gyorshajtáson kapnak, nem tudsz hivatkozni arra hogy nem te vezetted az autót. Szerencsére itt nem változik a dolog, így ha újabb villákat vagy házakat fogsz kedves olvasó felhúzni valahol, továbbra is nagyívben leszarhatod, mennyi bujkáló Magda Marinkó fog neked habarcsot keverni, mert jogilag tiszta maradsz. Max felajánlasz egy kis sikerdíjat a fő/alvállalkozónak azért ha szépen stikában gond nélkül felépül minden.

Ebből több hasznod van, mintha normális szabályozások és büntetések mellett működne ez az iparág, vagy ha a körözés alatt álló emberek zacskót ragasztanának a sitten.

Welcome to piacgazdaság.

(apró megjegyzés: olyan híreket hallani, hogy az Eü. Minisztériumban miniszterasszonyunk kitüntetett egy 28 éves urat a pályafutását elismervén (11 hónap munkaviszony) . A pletykák szerint ez igazából nem a pályafutás elismerésének szólt. Ez most kacsa vagy tényleg volt ilyen kitüntetés/elismerés?)

Vannak akik .... votl ez a régi OTP-s reklám, amely ma is veri a mostanság fogyasztásra sarkalló idióta reklámokat.

De ugye ez a vannak akik annyi helyre vonatkoztathatóak, hogy se szeri se száma a céllal vagy céltalanul történő cselekvéseknek, főleg amelyeknek mint a Bociboci tarkának, se füle se farka.

Ez a heti nagy svunggal kísért szerverfoglalósdi és torrentlecsapósdi megint egy ilyen eset. Fingtunk egy nagyot, és nézzük ahogy bugyburékol a kádban a víz. Asva és a többi jogvédő szervezet pedig gratulál. Ez rendjén is van, mert ez a dolguk, ebből élnek. De ebben a lassan megszokott macska-egér játékban néha néha pont a lényeg veszik el. Mert ugye a csúnya félszemű, falábú és rumszagú kalózokat manapság Pistikére cseréltük, aki pattanásos képével, SZTK szemüveggel szépen tölti lefelé a jogvédett anyagokat. Így Pistike mindahhoz hozzájut, amelyhez a szülei nem juttatnák hozzá (vagy mert rossz volt és nem kapja meg Karácsonyra, vagy mert egyszerűen csóró a család). Pistike ezáltal halad a korral és nagyívben leszarja hogy mi mennyibe kerül. Viszont fogyaszt és nem fizet adót utána, hacsak a nyers lemezek utáni hologram-adót nem tekintjük annak.

Elnézve a CD-k (stb.) árait, nehéz rosszalló pillantást venni Pistikére. Alsó hangon 5000, az indulás és szokás szerint van rajta egy sláger amivel befutott (befutatták) meg még egy-kettő hallgatható zeneszám.  A többi egy ürülék. Mi a megoldás?

A fogyasztó oldaláról a torrent. Leszedi, meghallgat, kiválogat, szennyet önti a küblibe. Eladó oldaláról nem értés, hogy miért nem veszik a szart, minőségre tovább sem törekszünk, ellenben nem engedünk a negyvennyolcból. Akarod, nem akarod nem kapsz mást. Ha nem tetszik nézzed a kertévék adásait.

Így néhanapján jönnek ezek a jogvédelmi akciók, amelyek visznek labdát és babát is, azokat a gépeket is meg szervereket is, akiknek semmi köze az egészhez. Az ujjal amputáljuk a kezet is, sebaj. Majd visszaadjuk, lehet azt is mondjuk bocs. Közben a hazai netforgalom meg visszaesik, mert a jelek szerint ma már a töltés ami meghatározza a dolgokat. Az adatforgalom és nem a kereskedelmi forgalom. Mert utóbbit Pistikéék leszarják, nem érdekli, hogy Böcskörök Aladár előadóművész zenei CD-je vagy kísérleti művészfilmje mennyit hoz a konyhára.

Ha pénze van az embernek, megveszi eredetiben azokat, amelyek értéket jelentenek neki. De zsákbamacskát vagy korlátozott haszonélvezettel járó kultúrmocskot eladni a jelenlegi árakon zsarolás. Persze itt van hipp-hopp akció, igaz kimenetele gyanítom meg fog egyezni a Kulcsár-ügy kimenetelével, de sebaj, így év végen a cégnél is fel lehet mutatni, miért kapunk karácsonyi jutalmat és bónuszt.

Tessék értékeket előállítani és olyan csomagolással kiadni, amely miatt csorgatja a nyálát Pistike, hogy eredetiben megvegye.

Addig meg a kutya ugathat, de a karaván továbbhalad.

Lassan ez is olyan lesz, mint a reklámok a tévében, azaz néha-néha megszakítják őket valami műsorral. Ahogy haladunk, lassan kialakul a szárnyas állatoknál (ezt nem én találtam ki, hanem egy echte vasutas hívja a vállalatát így) is az, hogy egy-egy sztrájk között majd néha közlekednek is a vonatok.

Amilyen szerencsénk van és amilyen tudásbázis süt a MÁV-ról, lassan azt sem tudom elhinni, hogy ez összejöhet. A szakszervezeteik száma lassan a kisgazdapártok fénykorát idézi, minden alsegédkávéfőző/kerékpumpáló szakmunkáscsoportnak megvan a maga saját érdekképviselete amely szerencsétlen módon úgy épül fel, hogy ha mondjuk csak vonatkerékpumpálók lépnek sztrájkba, akkor is megbénul az egész rendszer. Már ha beszélhetünk rendszerről, mert az feltételez bizonyos logikákat és ésszerű (!!!) helyzetreakciókat.

De minimum alkalmazkodást vagy gondolkodást kellene. Elvégre igen szép állományú a MÁV A-tól Z-ig, és nem csak a váltókezelő Szabó bakterekből áll a csapat, hanem vannak ott olyan emberek is, akik elméletben a fizetésüket a gondolkodásért kapják. Nem azért hogy mit gondolnak, hanem hogy mit gondolkodnak –ki.

A jelek szerint semmit. Megoldások nincsenek, így ezen Jurassic Park az elmúlt 20 évben csak tovább rohadt a béka segge alá. Valahogy elmaradt a rendszerváltás, az öntudat viszont megmaradt. Ennek egy része természetes elismerem. De közben eltelt egy évszázad, és manapság már nem az a hivatástudat, és önértékelési maximum, hogy valaki állomásfőnőkig vitte a karrierjét, mert ő egy állami hivatalnok és mint hivatalnok, az presztizs. Kérem szépen, nincsenek már olyan erős vigyázó kezek a szárnyas tányérsapka felett, hogy csak mert nagyapa is itt tekerte a sorompót, akkor neked is ezt kell csinálni, sőt amíg létezik a vasút neked előjogod van arra, hogy ezt csináld.

Vár a vasút, áll a MÁV

A szemét kapitalizmus megvette a jegyét. És fintorog, mert amit lát az nem tetszik. Neki sem, az utasoknak sem. Sok embernek meg marha jó ellenni a büdösben (mozdonyfüst) mert jobb híjján elbakterozgat napközben, amíg le nem telik a 8 óra. Utána nagy sípszó és irány a fusi. Ez az utas azonban azt mondta, hogy bocsi, de azért nem fizetek amit nem használok. Ami drága, azt nem veszem meg, vagy ha neked annyira kell, akkor nesze bazmeg és menedzseld.

Lehet hogy ez a kifejezés tett be. Mert amíg érdekes módon a GYSeV mióta betette lábát képes volt modernizálni, addig a többi skanzenrégióban megmaradt a szabóbakteres langyosvíz. Most meg kiöntik a lavórból a vizet és öntudatra ébred a Jurassic Park. Na nehogy már ne akarj engem alkalmazni. Sokan vagyunk, és elegen is, ahhoz hogy hallassuk a hangunkat, majd nem dolgozunk.

Persze a GKM is gondolkozhatott volna azon, hogy ha le is amputáljuk a tyúkszemeket, ha valaki nagyon kéri, vigye az alábbi feltételekkel és kondíciókkal. Mert mintha ezeket hiányolnák az adott régiókat menedzselő emberek, hogy mi csinálnánk tovább, de nincsenek pontos leírások az átvételről. Az a gyanúm, hogy ez csak alibi kifogás. Alapban a megszüntetendő vonalak többsége köthető valamilyen depressziós (konyhanyelven elmaradott) területhez, ahol eddig sem volt se pénz se szakértelem (pl. a pénzszerzéshez). Most ezekbe a félholt régiókba rúgnak egy nagyot, de azt kell mondjam, hogy nehezen tudom elképzelni, hogy ha meg is kapnák az üzemeltetés jogát ki tudnák gazdálkodni ezen kistérségek. Miből? Eddig is többségük forráshiányos volt, az eddigi állami kassza fedezte a vasút veszteségét, azonban Róbert (Feri/János) bácsi konyhája bezár, elfogyott a székelygulyás. A deficites régiók pedig még nagyobb deficitbe fognak szaladni, ha vállalják a jelenlegi szakembergárdával ezen új feladat menedzselését (persze lehet mondani azt, hogy majd pályázunk, de gyanítom ez is ugyanúgy ugyanazt az ingyenkonyhát fogja megcélozni ételügyileg, amely eddig is fedezte ezt a skanzent.)

Persze a MÁV is hibás, mert sem igény sem realitás nem volt arra eddig a jelek szerint, hogy a szoci érában kialakított szerkezeten és szemléletmódon (!) változtassanak valódi eredményekkel. Amin volt még hús, azt lerágták, maradt a csont, ezen most rágódhatnak a kistérségek akik eszik, nem eszik, nem kapnak mást. Ma is van pazarlás a MÁV-nál, amely egyrészt jön a hozzá nem értésből (ezekről fogok írni, amikről tudok), másrészt a hagyományok szülte olyan részéhez való ragaszkodásból jön össze, amely felett elketyegett az idő. Én nem tudom mennyi vasutas szponzoráció van (a focicsapatoktól kezdve a ki tudja meddig tartó tevékenységekig), de egy durván veszteséges vállalat ne akarjon már mecénás játszani, mindaddig, amíg nem nyereséges, vagy amíg adózási szempontokból nem válik azzá. Mindez történik állami pénzből az én adómból. A skanzenben rekedt embertömeget pedig könnyen tudja hergelni az a nómenklatúra, aki idáig vagy nem informálta őket a valóságról, vagy előbb lerágta a húsosabb részt a csontról.

Egyértelmű hogy értelme és haszna semmi ezeknek a sztrájkoknak. Pénzt nem keresnek vele, viszont sikerül kiszúrni mindenkivel. Lehet sikeresnek minősíteni, mert tényleg leállt a közlekedés, azonban csak egy barbatrükk az egész már megint, hogy a valós problémamegoldás (ahol a végső eredmény nem lehet az hogy minden marad a régiben) megint ne történjen meg.

Nem, nem, ezúttal nem a pókerguru Blamázsról lesz szösszenés, hanem azt a koporsóforgató szennyeződésről, amely a Ki Mit Tud utódja-ként próbált magának eddig egy kis hírverést csapni fű alatt. Persze ma már sztárok vannak, így csillagoknak kellene születniük ugyi, erre valami borzadály/förmedvény került képernyőre, amelyre még én is 2 óra elsötétítést javasolnék, ha ORTT lennék. Pechünkre ezt a funkciót kivették a fennt említett gittegylet eszköztárából, így a szakértőkkel (mint pl. Magyar kanyarfúrók Egyesülete, Hazai Tricikliművészek Polgári Köre, stb) teletömött testület is kénytelen valami új hazai hungarikumot majd kitalálni.

Persze alapban megint lehetett volna valami jót is csinálni. Nem is kellett volna sok, csak annyi, hogy nézhető és ja igen: hallható legyen. Mert ez sem jött össze, de legalább színesebbé tette a "produkciót", amelyet pontozni kellett volna a zsürinek szintén, ha lett volna merszük hozzá és nem járt volna a fejükben az, hogy kibasznak-e bennünket is, mint Havast a konkurrenciától, ha épp élőben fikkantunk valami hű de nagy nem kóser dolgot a színvonalról. De ez merő várakozás maradt, már amikor a szakértő zsüri megjelent. Több embernek (Keleti meg a Nárai) nem tudom mi keresnivalója volt ott, ha már színvonalat akartak volna, akkor a zsürinél kellett volna kezdeni a castingot és elfelejteni, kinek mi van a szerződésében, alapban csak olyanokat hívni, aki több mint egy ruhaszabó. Elméletben ez nem egy divatbemutató, hanem valami más, ha más nem egy futottak még kategóriás színészt hívtak volna oda, akinek valami fingja van arról, hogy mit is jelenthet a színpadi előadás, és nem divatszakmát futtatni egy elméletileg nagy hagyományokkal rendelkező (illetve arra indirekt utaló) műsor keretében. Fábry olyan sótlan volt, mintha nem lett volna elég egyetemista a színfalak mögött humorszövegeket összehozni vagy csak arra koncentrált hogy polgári nevelése szaros fordulatokkal színesítve vissza tudja tartani azt a döbbenetet és igénytelenséget, amit ez az egész mutatott. Nem vágytam én Szokolai mester vagy Emil bácsi komolyzenei eszmefuttatásaira a zsüriben, de hát azért a minden jó meg nem rossz kicsit sem adta vissza azt, amit az ember látott.

Major Tamás forog a sírjában

 

Mert alapjában borzasztó volt. Kevés eredeti mozzanat, előadás, olyan előadások, amelyekre már egy órával utána sem emlékszik az ember és egy jó ízlésű netes letöltő egy egészséges káromkodással fejezné ki a véleményét ha egy ilyen művet torrentezett volna össze valahonnan, amivel csak lemezt meg letöltési arányt rontott volna. Gondolom itt is volt már casting és ez egy válogatott csapat volt, ami csak azt jelentheti, hogy mindenki húzzon gyászszalagot, mert a jelek szerint nagy baj van. Hogy kimaradt a füttyentőtöttösi néptánczenekar meg a versmondó lány(ok) a zsebtévéből, azzal nincs bajom, mert mosódik az agyam: de ha benne hagyják az alapban már kifutott speciális előadástípusokat (ének, tánc), akkor minimum az azt képviselő előd szintjére kell hozni, különben az lesz mint a viccben, hogy mi van hülye rendőr nem tudsz úszni? És ez a szakmai reszli inkább volt egy Benne leszek a Tévében jellegű valami komikus zagyvaság, mintsem egy komoly, országot megmozgató tehetségkutató verseny. Mert akiben volt is tehetség, arra a műsor egésze rányomta a bélyegét.

A szokott beszavazósdi, bővítve Erdéllyel és Délvidékkel (kell a zsé), szokás szerint Stohl Buci, aki inkább megint volt egy Való Világ konferanszié, mintsem egy Antal Imre klón és partnerként egy-, a Fábry szürkénél is szürkébb hölgyemény, akinek sikerült még Görög Zita egyébként emlékezetes kezdeti téblábolását is űberelni. Ennyi volt, hangulata nem, se színe, se szaga, se íze. Egy a futottak még kategóriából. Olyan futással, ahol még humor sem volt, pedig ha valahol, hát a Ki Mit Tud-okon tűntek fel humoristák.

A korábbi nyertesek mehettek Kubába, meg egyéb VIT helyszínre nyerményként. Aki ezt kitalálta, jóváhagyta és megrendezte, mehetne szintén oda, a késelő politikai menekültek helyére retúrjegy nélkül, minimum ötéves ottéléssel saját zsebből.

Misson Impossible

Feladat: menjen be egy T-mobile üzletbe és az eddigi céges előfizetést módosítsa magánelőfizetésre. Minden szükséges papírt megkap hozzá, csak ügyintézni kell

Végrehajtó: Böff ügynök

Akció ideje: 2007.10.30

Akció helye: Duna Plaza Ügyfélszolgálat

Akció indul 13.00-kor. Helyszínre érve irány a megszokott sorszámhúzó gépezet. Váalsztok egyet, kiesnek a szóba sem jöhető opciók. A sorszám 5xx, a falon 1xx és 8xx számok villognak. Na erre varrjon gombot az ember, vajon most akkor négyszázan vannak előtte? Ügyfélszolgálatos hölgyikék igyekeznek segíteni a plebszen hogy mit nyomogassanak az automatánál. Gondolom más sem találja el elsőre merre menjen :) Böff ügynök felvilágosítást kér a sorszámok alakulásáról. A válasz meglepő és teljesen egyedi: az automata egy bizonyos logika alapján jelzi a sorszámokat, van akinek prioritása van, stb. A becsült várakozási idő ismeretlen. Az előttem hasonló helyre várók száma ismeretlen. A kétismeretlenes egyenlet vége a várakozás: ki tudja meddig.

Nagy tömeg nincs, kábé egyenlő mennyiségben a kiszolgálókkal. A képernyőn néha megjelenő 9xx és 4xx sorszámok teljesen bizonytalanná teszik az embert vajon van-e ideje elmenni egy kávéra, vagy nincs. Kezd egy idő után bingóterem hangulatom lenni. Biztos ami biztos rákérdezek a hölgyeknél, ha a fennet leírt mission-ben járok, akkor jót húztam-e? A válasz, kicsit bizonytalan:talán igen, ott tudni fogják. Klassz. Egy idő után unom a prospektusokat, neten szörfölni nem lehet, mert a biztonsági őr épp iwiw-ezik a gépen. Gondolom ott őrzi a személyes adatokat. Végülis az is egy céghez tartozik :)

Akció folytatódik 13.54-kor.  Sok papír és magyarázat és egy egyeztetés után akció végrehajtva. Átírás oké, új csomag választva, satöbbi. Közben pénzbefizetés, visszaadni nem tudnak, sebaj 1-2 forint nem érdekes, majd ti váltjátok be tavasszal az aprót. 14.30 magasságában távozás

15.00 magasságában telefonálni kellene. Nem megy. Erre a szolgáltatásra nem vagyok jogosult. Ugyanez befelé is igaz, azaz hívni sem tudnak. Klassz. Ügyfélszolgálatnak telefon, zűr van az űrben, avagy mi történt a T-mobile utcában? Határozottan határozatlan válaszok, a szokott kérdések és javaslatok (kapcsoljam ki majd be, stb), majd csak kiderül, hogy hiba van a Mátrixban, a központi rendszerben még nem állt át semmi, viszont a régi konstrukció a jelek szerint már nem működik. Megkérnek hogy négy után kapcsoljam ki majd be a telefont, akkorra tuti jó lesz.

16.15-kor akció továbbra is failed. Semmi változás, így 16.30-kor újra telefon. Ezúttal a javaslat a SIM-kártya csere más telefonba. Szétkapás és átszerelés, persze semmi. Ekkor újra jön a varázsszó, miszerint még mindig nincs frissülés a jelek szerint. Semmi baj, én kérek elnézést, végülis csak egy számátírásról van szó, bonyolultsága felér egy agyműtéttel.

18.15 felé használható a rendszer. Kezdem sejteni miért hívják Eco csomagnak azt a csomagot amit választottam: tuti nem került sokba a telefonálásom napközben...

(Bónuszként még beugrás a Smart Pont butikba a DP-ben, ahol két eladó van, egyik kiszolgál, másik inkább olyan hostessféle és segíteni akar. Kb. 20 ember sorba áll. Megkérdik miben segíthetnek. Mondom tavaly decemberben leadtam egy kártyát javításra, azóta sem kaptam vissza vagy nem küldtek újat. Hölgy mondja csak a kolleganője tud segíteni, aki kiszolgál. Kérdezem az a hölgy, aki előtt kb 20-an állnak sorba? Igen. Akkor hagyjuk talán szerintem. Kezdem érteni miért Smart a neve ennek is )

Megint de ja vu-m van. Fiatalodtam nem is tudom lassan mennyi évet. Emlékszem mikor anno igyekeztem Budáról Pestre reggel a 7-es buszon, hogy dolgozni menjek, erre valami miatt lehalt a közlekedés az Erzsébet híd körül.

Akkor még nem tudtam, hogy az idiotizmusnak újabb társasjátéka éled fel idehaza.

Azóta pedig tudom, ugyanúgy mint az a kétmillió másik ember akinek dolga van a fővárosban és valahová el kell jutnia. Persze a faszkalapok Linné szerinti biológiai osztályozása alapján újabb és újabb állatfajokat lehetne mostmár hivatalosan is törzskönyvezni, mert egyszerűen szánalmas és tragikomikus az, ami itt folyik idestova a választások óta. Mert ugye ma újra kell kezdeni mindent, mert ma biztos megváltozik minden nem? Ugye idióták? Csuklyás-maszkos operettszittyák ma újra világmegváltást akartak: bár millióan meg nem. Van aki keveri az idiokráciát a demokráciával. Az idiokráciában lehet erőltetni ugyanazt a dolgot ami nem megy, mert mint a lendkerekes autó a falnál, újra meg újra neki lehet szaladni. Eredmény persze ugyanaz.

Illetve nem. Mert akinek a töke televan a politikával vagy kíván minimum akut kankót az összes hídfoglalónak, az szop akarva-akaratlanul. Tömegközlekedés nincs, és ha esetleg autós vagy jó esetben csak a szimpátiádat kérik (mire fel?), rosszabb esetben meg is rugdossák a kocsidat. Vagy csak kedvesen sietsz bazmeg te köcsög jelszóval ingatják buksijukat hogy nehogy már ne legyél szolidaritásban velünk.

Summa summarum te szopsz, ők meg játszák tovább a ki nevet a végén-t. Mert parasztja reggelre újra szabad. Kap szabálysértési bírságot, kipengeti a 20 rongyot és mehet újra szart kavarni. Benntartani nem lehet (?) így jöhetnek kifelé miután az alamizsna kifizetésre került. A mellékelt jóvágású fiatalemberek is erkölcsi meggyőződésből állnak ki véleményük mellett, miután egy pohár fehérbor mellett véleményt cseréltek és megvitatták az aktuálpolitikai kérdéseket. Ránézésre azt kell mondanom, hogy a többséget képviselik, akiknek érdemes szavazati jogot adni és érdemes akármennyit is, de juttatni a közösből. Értékteremtő közösség, akinek elsődleges szempontja az, hogy az ország nap mint nap gyarapodjon és szépüljön.

Mondjuk érdekelne miből fizetik ezt. Mert ennyi szabadsága senkinek sincs. Így vagy munkanélküli vagy adócsaló (minimálbéres vállalkozó). Miből telik folyamatosan a hőbörgésre, a bírságokra? Mindenki pólót árul a neten (számlával?) mint az öntudat apostola, ez a szép szittya nevű TC? És komolyan bármelyikük is elhiszi azt, hogy ha a kórusban mondják a Gyurcsány takarodj-ot, akkor idén le fog mondani? Vagy ha a buszon vagy villamoson csinálják a fesztivált, akkor egy emberként fog mindenki skandálni?

Vártam a Ferenciek terén a 7-es buszt (ezúttal Budára kellett mennem) délelőtt és teljes káosz volt. Nem értem a rendőröket is, hogy nem találtak olyan jogszabályt, amivel a birkatereléses módszer helyett lehetne azt az összes barmot gyorsabban és hatékonyabban leterelni a hídról? Főleg hogy napok óta tudják, mi lesz ma. Jönnek az idiokrácia képviselői, újabb Y tervekkel és adja az ártatlan járókelőt. Persze bazmeg épp arra van dolgod és pont neked. Erre megint baszottul ráérsz, ahelyett a GDP-hez járulnál hozzá és nem csak a markodat nyújtanád a közösbe. Ettől függetlenül nem irigylem a rendőröket, nem kis önuralom kell ahhoz, hogy nyugalommal lehessen ezen "öntudatos állampolgárokat" kultúrált módon eltanácsolni a közlekedési veszélyhelyzettől.

Angol módszer

Érdekes módon az angolok meg tudták oldani, hogy a focihuligánok ne legyenek a meccseken: jelenésük van a rendőrörsön. Ez itt miért nem működik? Miért nem lehet annak a 100 baromnak idézést küldeni arra a napra (jelen esetben a maira) és például egy hivatalos pszichomókussal kicsit elbeszéltetni őket. Akár kiscsoportos terápiában is, ahol közösen elsírhatnák hogy igazából milyen lelki bajuk is van (a kis pöcstől a tinédzser korú viszonzatlan szerelemig), hátha új színek bukkannnak fel az árpádsávos psziché mezsgyéjén? Miért nincsenek időzített idézések, mehetett volna Budaházynak is, aki háziőrizet ide-oda, mégis szabadon csatangolt elfelé. De ki fognak vele baszni, ha papírt kap arról hogy nem hagyhatja el a házat. Nahát. Szóval a rendőrség is lehetne tökösebb, határozottabb, mert ez egyelőre úgy tűnik, akkor sem tudnak mit csinálni, ha adott a balhé időpontja és helye.

A kormány helyében pedig igenis fizetett hirdetésben tudatnám a választókkal, hogy az X. napi zavargások Y millió forintba kerültek, amelyet Ön fizetett. Helyette felújíthattunk volna Z tornatermet vagy iskolát vagy vehettünk volna W db kórházi műszert, de sajnos a pénz elment erre. Megértésüket köszönjük.

Visszafelé kora délután áll a bál a Ferenciek terén. Jó vágású értelmiségiek (Szabó László Kékfényének anno szereplői egy Hankiss-beszélgetés résztvevői hozzájuk képest) ordítják a Gy. Takarodjot, épp hogy le lehet még jutni a metróhoz.

Közben a hajléktalanok az aluljáróban egyre inkább összehúzzák magukat, mert hideg van és a főváros tele van velük. Budán meg ég egy áruház. De szarjunk mindezekere, mert van ennél nomen est omen égetőbb probléma: hidat foglaltunk anno és ezt ünnepeljük meg, meg táncolj Feri. Ettől jobb lesz.

Nem tudom ki mit várt a hétvégétől, de azt hiszem olyan Mátyás királyos volt a tegnapi nap. Volt is meg nem is, hoztak is, meg nem is, megmondták meg nem is. Hiába no, ősz van, és a jelek szerint nem csak a természet, hanem a hazai közélet is beleszürkült ebbe a fásult-idegbeteg influenzavírusokkal teli októberbe.

Lehet hogy az idő is tehetett az egészről, no meg a 3 napos munkanélküliség, hogy a fotelforradalmárok többsége nem akarta kihúzn ia teszkó gazdaságos kétkerekű bevásárlókocsit valamelyik hot spotra, mert mire megszárad a kapát meg a kötött sapka ilyen gusztustalan időben, az már a november közepi időszakot jelenti. Így maradtak a szokott dolgok, kis méretben, talán inkább a szokás (mintsem a tisztesség) kedvéért: hamár beharangoztuk, akkor legyen is valami, amit adhat a Hír TV, meg ami miatt a többi kereskedelmi TV is a reklám alatt megszakíthatja amúgy a szokott módon sekélyes műsorait. Legalább ok volt vigyorogni amikor a Hír TV-n a hölgyike a Nagy Rudit keresgélte meg várt rá... na jahh, akár mehetne bújtatott reklámnak is ha Norbi a kilógó rudiját akarná népszerűsíteni mint Update X.

Volt persze Fidesz nagygyűlés megint az Astoriánál, meg forradalmi gyűlés a Corvin-közben és lehetett menni a Terror házához is: volt program bőven, vagy 112 esemény volt a hivatalos jelentések szerint a hétvégén, amely lebonyolítása jó előjel lehet arra, hogy ha Budapest tényleg komolyan akar pályázni az Olimpiára. Persze ilyenkor meghal a város, a tömegközlekedés inkább adhoc lesz, mintsem kiszámítható, mert ha épp arra borogatnak kukákat meg oszlatnak tömegeket, akkor könnyen mellébaszhatunk a cimbalomnak akarva-akaratlanul. Így egyszerűbb volt az átlagproletárnak, izé átlagpolgárnak a tíví előtt megint végigkövetni az eseményeket, habár tudjuk hogy ez a szemét bolsi neoliberális kriptokommunista nemzetáruló média csak kiforgatja a szavakat. Gondolom emiatt lehetett csak inkább a népszavazásról hallani a Fidesz naggyűlésen ahelyett hogy épp nem az aktuális narancspolitikai fókuszban levő téma helyett az 51 éve történteket vették volna elő. De ja vu-m volt, mintha tavaly is épp a népszavazás lett volna fókuszban (az őszödi beszéd mellett), bár akkor is több százezres tömegről beszéltek, amely ha igaz lett volna tegnap, akkor pikkpakk aláírhatta volna mindenki az íveket és boldogan lehetett volna hallehujjázni a körúton, már már Ének az esőben magyar változatot előadni 2007-es aktualitásokkal. Maradtak a szólamklisék, megint sorsfordító év van, eddig van és nincs tovább, majd most minden megváltozik és eljön a Kánaán. Wittner képviselőasszony már a megtorlás évének nevezte a jövő évet, amelyet én jobban szeretnék az olimpia évének tudni, s bár nem tudom miért, de nem nagyon tartom ideálisnak ilyen kijelentéseket hallani egy parlamenti képviselőtől. Érdekes módon Mécstől sosem hallottam ezt, bár mostanság nem nagyon hallani róla semmit, pedig több köze volt az akkori eseményekhez, mint a jelenlegi politikai elit döntő többségének együttvéve.

A regnáló hatalom meg Operázott. Tiszta Opera-bál, csak Győzike nem volt sehol, aki próbált volna beslisszolni a nagyemberek közé, vagy Kiszel Tündét nem láttuk, hogy épp mondjuk Sólyom Lászlót hajkurászná aláírásért meg interjúért. A díszvendég ezúttal a rendőrség meg a kordon volt, igzi méltó ünnepe október 23-nak. Szépen csendben. Apropó Sólyom: hiányoltam hogy csendben volt, nagyon is. Hamár a kutyakölykök megint el lettek engedve és kapatva legalább tessék rájukmordulni hogy hátrébb az agyarakkal, elvégre ünnep és megemlékezés van. Olyan határozott módon, mint ahogy már jópárszor megtörtént.

Gyurcsány Ferenc vízágyúja fel van virágozva.

És persze voltak balhék is. Miért ne lettek volna. Igaz megfogyva, de megint igyekeztek forradalmi skanzent összehozni mint tavaly a főváros utcáin, most valahogy nem nagyon jött össze. Viszont ami gusztustalan volt, az a Molotov koktélok hajítása a rendőrök közé. Azt hiszem ez túl mutat azon a ponton, amíg még az ember azt mondja, hogy nem baj kisfiam, ha hülye vagy és forradalmárnak hiszed magad erőlködjél, hamár nem akarsz a Fekete-Afrika valamelyik demokratikus országában forradalmárt játszani, majd helyretesznek és maximum folytatod valamelyik focimeccsen. És megint Magyarország lesz, ha az összes seggarc, aki kocsikat borogat meg gyújt fel (biztos őskomcsik meg hazaárulók voltak a tulajdonosok) megússza egy 2 napos enyjebejnyével és valami 50 rugós pénzbüntetéssel. Csinálják a fesztivált, de vállalják a következményeket is egy jogállamban. Valaki lehet hogy 10 évet spórolt arra a kocsira, most meg füstbe ment terv lett belőle: ilyenre a biztosító sem fizet. A köcsög meg, aki tette meg emberkedhet tovább: hisz nincs következmény.

Persze voltak örvendetes momentumok is. Úgy látszik, vannak még homo sapiensek a Megyében és leszarva ki milyen politikai párt tagja és kádere, együtt tudnak megemlékezni. Csak gratulálni lehet nekik: ők megérdemlik. Nem csak ezt az ünnepet hanem a többit is, akár a karácsonyt is (érdekes eddig még nem volt balhé akkor): mert a többiek akik egy nemzeti ünnepen is csak a napi perpatvart képesek folytatni nem érdemlik meg hogy ünnepeik legyenek. Nekik csak a szürke hétköznapok valóak a maguk kis műbalhéival.

Az még csak hagyján, hogy nehéz bekerülni egy multihoz. Bár ez csak egy jól felépített imidzs igazából, mintsem a fehér-fekete tények, de kilépni talán még nehezebb. Mert ugye piacgazdaság ide vagy oda, a bürokrácia és aktatologatás profi szintet ér el egy multinál is, akárcsak az állami szektorban, csak úgymond a körítés más. Utóbbinál az ésszerűsítésnek csak akkor vannak nyomai, ha valamelyik új seprű akar egy kicsit seperni, hogy eladhassa a plebsnek a cirkuszt, előbbinél viszont lehet szép ideológiai dolgokat kreálni a miértekre. Ezt lehet csomagolni adott cégkultúra függvényében belső szokásokra, komplájenszre, meg egyéb szép nyugati balfaszságokra, amelyeknek a maguk racionális gyökerei meg is lennének. Csakhogy amíg odaát a perektől fosó nagyvállalatok előre bástyáznak le helyzeteket, addig idehaza a kapitalizmus építésének jelenlegi szakaszában nem jutottunk el olyan szintre, hogy hasonló analógiáktól kellene rettegniük a gyarmatokon. Amíg a Vadnyugat jelenkori változatával küzdünk idehaza és a társadalmi szerepvállalása egy multinak itt kimerül abban hogy évente egyszer elmegy futni vagy iskolát festeni alibiből az imidzs kedvéért, addig ez kint már kevésnek számít.

Nálunk marad itt is a magyar narancs. Azt szopogathatjuk. Ahogy én is szopogatom a narancsomat, mert miután meghallgattam, mit is akarnak velem a cég fura urai a következő időszakban, egy következetes nem-et mondtam, mindazonáltal megköszönve a lehetőséget. És ez az, amihez nem szoktak hozzá. Egyszerűen nem hitték el, hogy Virág elvtársnak is lehet nemet mondani, mert nem elég az embernek ha minden délben tarhonya az ebéd. Így nem fogadták el a felmondásom, mondván gondolkozzak még rajta. Egy nap múlva újra elmondtam, hogy nem élek ezzel a "kihívással", ekkor persze már nem volt mit tenni, rábólintottak. Most töltöm a felmondási időm, igaz egy hónap és semmi dolgom nincs, de legalább voltak annyira "korrektek" hogy azt se mondták, hogy tudod mit? ne is gyere be, csak ha dolgod van (felmentés a munkavégzés alól a felmondási időszak alatt). Most ülök és malmozok, meg nézgetem a kilépéshez szükséges formanyomtatványt. A leszerelőpapírt.

Olyan, mint egy fantasy kalandregény. Írdd és mondd 16 !!! aláírást kell összeszednem ahhoz, hogy elszámoljak mindenkivel. A feléről azt sem tudtam hogy létezik, vagy csak nagyon speciális Bástya elvtársaknak járhatnak olyanok, de sebaj, nekem is kell aláírás meg pecsét, hogy elszámoltam vele. És persze nem is multi lenne a multi, ha nem lenne elkúrva itt is a folyamat, és ne lelne böszmeséget az ember. Mert ugye területek ha nem muszály, szarnak egymásra, így amíg egyik helyen (könyvelés) semmi eszköz nincs a nevem mellett, addig a másikon (IT) van egy laptop. Nos tényleg van ilyen nálam, de ettől függetlenül nem röhej, hogy házon belül sem tiszta kinél mi van? Szóval egy szép nagy kalandjáték van most, ahol meg kell látogatnom a Kék szakállú herceg várát és végigkukkolni a 16 szobát sok-sok fontos emberrel, hogy aláírja a papíromat. A kétharmada magától előállítható lenne a központi nyilvántartásból, de nem, az a sok HR-es meg HR asszisztens ne szopjon már vele (végülis tényleg egy lekérdezés lenne), szopjon vele a paraszt, aki elmegy.

Érdekes a kollegák hozzáállása is. Ilyenkor jön elő a fejeken és magatatásokon az, hogy kire mennyire hatott a helyi agymosás és mennyire égett rá az adott szerepszemélyiség. A rosszabb fajta (multi szempontjából ideális) olyan magatartást (elsősorban non-verbális) tanúsít, mintha teleszartam volna a gatyám és a Blikknek adtam volna el valami szaftos csámcsogós történetet a cégről. A szemükben egy darab szarrá süllyedtem, amely útban van az óceán mélyére. Nekik jósolok rövid, intenzív, gyors kiégést pár éven belül. Ahogy szokás mondani, a ketrec két oldalán állva sosem egyértelmű, ki a fogoly. A másik csoport az, akivel az ember viszonya nem áltozott ezek után sem. Érdekes módon őket a helyi érdekek kevésbé vezetik, kevesebbszer kell fogat meg szájat öblíteni egy-egy kiadós seggnyalás után. Ők általában gratulálnak a döntéshez és a bátorsághoz, hogy az ember -ha elege van- mer lépni és továbbállni. Na nem, a többségük nem az elégedetlenkedők körét erősíti, egyszerűen azt hiszem képesek -akárcsak néha-néha is- a csőlátásból kitörni és gondolkodni.

Az a baj hogy ebből a homo sapiens sapiensből is egyre kevesebb van. Egyszerű evolúció: nincs rájuk szükség a jelek szerint.

1. Egyetért-e Ön azzal, hogy bármelyik párt a saját keretéből finanszírozza az éppen aktuális népszavazásra buzdító kérdéseit, nem pedig közpénzből?
2. Egyetért-e Ön azzal, hogy abban az esetben ha egy népszavazás eredményesnek minősül, akkor azzal ne csak foglalkozzon a Parlament, hanem a döntés figyelembevételével változtasson (vagy hozzon új) a törvényeken?
3. Egyetért-e Ön azzal, hogy tekintve a hazai szövegértési színvonalat egyszerre 3-nál több kérdésről nem lehet szavazni?
4. Egyetért-e Ön azzal, hogy magát az országgyűlési képviselők egzisztenciális körülményeit érintő kérdéseket (javadalmazás, létszám, visszahívás, stb) ne saját maguk, hanem a képviseleti demokrácia szellemében az őket képviseleti joggal felruházott választók döntsék el?
5. Egyetért-e Ön azzal, hogy a jelenlegi állandó népszavazási opciónak semmi értelme sincs a világon, csak a közpénzeket pocsékolja, viszont hasznot termel, csak újabb parlamenti szájkarate-vitákat gerjeszt?
6. Egyetért-e Ön azzal, hogy amíg a honatyáknak nem szükséges intelligencia- és műveltségi/érettségi teszt az általuk vállalt feladat ellátására, addig e feladat randomszerű választással is megoldható, amely kiegészíthető olyan modern kitételekkel, mint a nők/kisebbségek adott százalékos cenzushoz jutásával
7. Egyetért-e Ön azzal, hogy ameddig nincsenek mérhető céljaik, dedikált felelőseik, valamint precíz felelősségrevonás az állami/politikai szektorban, addig erkölcsileg sem róható fel az adófizető állampolgárok részére a hasonló megnyilvánulások?
8. Egyetért-e Ön azzal, hogy a társadalmi szerep/felelősségvállalás egyenlőségében ameddig  a minimálbéren bejelentett (vagy feketén foglalkoztatott) állampolgárok szavazata és véleménye egyenlő az előírások szerint foglalkoztatott (és ezáltal többszörösen az államkasszába fizetett) állampolgárok szavazatával és véleményével, addig senkinek sem lesz érdeke a szürke/feketegazdaságból a jogtiszta környezetbe mozdulni?
9. Egyetért-e Ön azzal, hogy az állami ünnepek a magyar állam (és állampolgárok) ünnepei, amelyekben az aktuális politikai pártoknak nincs keresnivalójuk (kivéve az aktuális köztársasági elnököt és az aktuális miniszterelnököt), mivel a történelmi események/emlékek pártoldaltól függetlenek?
10. Egyetért-e Ön azzal, hogy bármilyen közterületen vagy középületben okozott kárért anyagi kártérítéssel (és helyreállítással) azon szervezet tartozik, amely rendezvénye alatt vagy következményeként helyreállítás (beleértve a takarítást és a rendőri készenlétet is) szükséges. Amennyiben e szervezet az állatól kap közpénzeket, a jövő évi támogatásának összegét az előző évi helyreállítások/ készenlétek/javítások összegével csökkenteni szükséges.

Vannak olyan helyzetek, mikor csak előre lehet menekülni. Ha az oszd meg és uralkodj nem működik, vagy már lerágott csont, akkor új gumicsont kel la kutyáknak, hogy lehessen rajta marakodni. Ideális esetben úgy dobjuk ezt a garantáltan guargumimentes terméket kedvenc ölebeink közé, hogy kimaradjunk a pogó szeléből is, vagy ha határozott célunk van ezzel a pogót csak nézni tudó szimpla panelprolik (exclusive copyright to Mr. Fat) felé, akkor tartsuk el a kisujjunkat és hangos ollé közben basszuk be az arénába a műremekünket.

Jelentem kérem alássan a csont berepült és ahogy vártuk is, felforrtak az indulatok. Karsai Gazda a Megyéből szinte infarktust is kapott, mivel azt hitte, hogy a gyűrűhordozónak van még olyan sok lembas a zsákjában, amelyet továbbra is osztogathat a hű hobbitoknak. Nos nincsen, csak előre menekülhet, illetve muszály lapot húzni a 18/19-re. Vagy blöfföl vagy tudja, hogy nálad legalább 20 van és onnantól kezdve csak fuccs lehet a dologból. Hamár belecsaptak a lecsóba több fronton, amivel a többség szopott és a Bokrosi időket időzi a maga megszorításaival, akkor le kell kenni egy pofont a másik oldalra is, hogy a dolgok egyensúlyba kerüljenek. Igaz, hogy most olyan ujjakra is rá kell taposni, akik anno a pajzsot tartották, amelyekre felállt a jelenlegi hűbérurunk, de hát kérem a haladás áldozatokkal jár. A hatalom pedig pláne, márpedig tudjuk Róma óta (is) hogy minden érdekszövetség csak átmeneti: csak az adott erőviszonyok időszakos és viszonylagos egyensúlyának a biztosítása érdekében maradnak fel addig, ameddig valakinek nem lesz érdeke a helyzet újraértékelésére.

A helyzet pedig eljött. A háttér meggyengült, az eddig szolidaritásból, baráti és üzleti alkukból fennállt egyensúlyt meg kell bolygatni, ha a hatalmat meg akarjuk tartani, illetve másik oldalról meg kell ragadnunk a székünket is, mert ahogy egyre több érdekszférába gyaloglunk bele (és taposunk le egyre több pajzsot tartó ujjat), egyre kisebb lesz a mozgásterünk és nem marad más, mint az alternativák hiánya. Márpedig alternativa csak akkor nem lesz, ha a mi kis Ferikés arcunk lesz az egyetlen alternativa a Viktorkás arccal, ha nomen est omen balkézen nem termelnek ki olyan választást, olyan klónt ellenünk, aki képes lesz elhitetni az elmúlt 8 évben velünk szimpatizáltakkal, hogy igenis mi jó választás vagyunk. Mert valljuk be, a Gyurcsány mögött álló első körös vazallusi holdudvar elég halvány és sótlan. Nem sugárzik belőlük az a lendületes karizma, amiről önmagunkat tudjuk olyan szinten átbaszni, hogy négy évig szidhatjuk magunkat a következő választásokig.

Ez  gumicsont, ez a Önd dönt: iszik vgy vezet mintájára kitalált Ön dönt: képviselő vagy polgármester képviselő szép nagy gumicsont. Sőt, nem csak az érintett emberek hanem mi választók is rágódhatunk rajta és örülhetünk, hogy ami régóta bassza a csőrünket, előhozzák. Sőt nem csak ezt önmagában, hanem sok kis más érdekes ponttal együtt, mert ma mindent pontokban kell proklamálni a vizibilitás kedvéért. Nagy húzás volt a magánemberi népszavazási kezdeményezés ezügyben, hiszen amíg a gumicsonton megy a marakodás, addig uzsgyi neki lehet processzálni a dolog legitimizációját. És a végén, ha minden terv szerint megy, moshatjuk a kezeinket, mint Pilátus és megértő szemekkel nézhetünk a tőlünk sakkot kapott háttereinkre, akik vagy berosálnak, vagy feladják.

Repül a gumicsont,  ...., kit hogyan talál el...

Mert azt hiszem hogy a leváltás akármilyen indokokra hivatkozva is késő. Nincs alternativa, illetve nincs közös megegyezés, ha jól gondolom. persze lehet csereberélni, ha a cél az, hogy most már mindegy a következő választást elbukjuk, de megszabadulunk a töröktől akit fogtunk és aki nem ereszt. Csak hogy ki ugrik be a török helyére?

Így egyelőre marad a gumicsontunk és a sok halmozottan előnyös képviselő szívhatja a fogát, hogy melyikre is tegyen: a feketére vagy a pirosra? Hiszen jöhet a nulla is, nem csak a másik szín és akkor oda van minden. A döntés nehéz, bár mezei hobbit ésszel nehezen is érthető miért is. Aki egy ilyen pozícióból sem képes olyan kapcsolati/üzleti tőkét kovácsolni, amellyel akár a sima polgári jövőjét képes megalapozni, az kérem alkalmatlan a politika magasiskolájára, ergo alkalmatln egy település vagy egy ország képviseletére. Aki kettőből semmire képes, az inkább menjen perecet vagy tökmagot árulni és kerüljön minden olyan állást, ahol feleős döntéseket vagy előnyös tárgyalási pozíciókat kell kicsikarni. Persze eddig remekül el lehetett passziánszozni a köszpénzen vett laptopokon a Parlamentben meg újságot olvasni a fizetésért, de itt az ideje itt is, hogy a dohos szagú tanácsterembe friss levegőt engedjenek.

A mesevilágnak vége. A sült galamboknak a megszorítások miatt felszállási tilalom van. Ha alkalmatlan vagy egy pozícióra, akkor kettőre is alkalmatlan leszel. Ez a piacgazdaság.

A tegnapi nap azt hiszem új mérföldkőhöz vitte a hazai szürkegazdaságban lubickoló pókeréletet. Persze akik eddig is figyelték a nemzetközi események hazai vonatkozású híreit, nem meglepő, hogy találkoztak már Kaló nevével, hiszen a bécsi EPM döntőjében ő headsupozott azzal a Tóth Ricsivel, aki eddig vitte a pálmát minden szinten (legjobb helyezés, legnagyobb nyeremény).

Alapban az ember este semmi mást nem akart mint egy kicsit javítani a hazai GDP helyzeten, ennek reményében pedig néhány jenkitől meg skandinávtól begyűjteni egy kis adományt, amellyel a karvalytőkénket lehet továbbhizlalni, hamár itt nem cél a nagy fogyás. Azonban az EPT Baden döntő asztalán volt egy magyar, akit nem lehetett nem követni a neten, hogy épp hogyan áll és hátha ő lesz az, aki eljut odáig, hogy megszerzi az első hazai EPT győzelmet (tudtommal magyar még nem nyert, a magyaros nevű de külföldi emberkék csak származásilag magyarok asszem ). Mire négyen maradtak egész szép körrel szurkoltunk neki egy-egy oldalon/chaten és ami a furcsa volt, hogy több pókeres ismerőstől jött az sms, hogy mindenki őt figyeli és szorít neki. Bevallom kiváncsi lennék rá, mennyi magyar szurkolt neki online. Sajnálom hogy nem jött össze a győzelem, és nem akarom azt mondani hogy az ezüst is szépen csillog, mert sejtem hogy azért ott legbelül azért keserű az ember szája széle ilyenkor, bár nem tudom, hogy az utolsó partyban mennyire maradt még türelme a 4 nap után: bevallom egy kicsit jobb lapra számítottam tőle is, meg az angoltól is ,aki megadta az allint. De ez van: ezzel is új csúcs született!

Nagyon nagy gratula Kaló Dénesnek ezért a teljesítményért !

Közben persze ment az FHM póker összefoglaló is, kiváncsi voltam rá, milyen anyag lesz belőle, mert magam is nekivágtam anno. A korábban rendezett csapatversenyen igen szépen szerepeltünk, a szervezés korrekt volt akkor, így csak jót várhatott most is az ember. Nem is volt gáz a szervezéssel, a selejtezők alatt szóló zene szinte meditációra sarkallt, bár nem tudom hogy a dealer mit szólt volna, ha átmegyek lótuszülésbe és alfa állapotból kell call-t vagy fold-ot mondanom. Egy kicsit a torna menedzselése döcögött a számomra, sokáig jól álltam, majd bukta két ss ellen és vissza átlagra és jöhetett az idegtépő hajrá, ahol minden zseton számíthatott. Jó darabig üldögéltünk heten a 10 fő helyett, ami ilyen helyzetben elég gáz, tkintve hogy a befeszült asztaloknál csak úgy pörgött tovább (és fogyasztott) a vak. Egy kicsit profibb (gyorsabb) infóáramlás és ültetés sokat tud még segíteni, illetve ha esetleg a dealereknek nem olyan tőzsdei alkusz módra kell a levegőbe kiáltani hogy "kieső!" mert vagy meghallják vagy nem. Igazából csak az innivalót drágáltam, egy olyan szar üccsiért, amelyet a szponzor hozott oda (ráadásul) 350 Ft-ot elkérni szerintem gáz. Ha meg szponzor, akkor meg miért is? Azt sem vigasztalt cserébe hogy rögtön a Popsi max megvétele után Cici max-ot kaptam a képembe mert a cég hostessei jöttek és játzshattunk valami elbaszott marketingjátékot pl. újabb kóláért. A rajtuk levő ruházat jóindulattal hívható annak, Kovi bátran jelentkezhet érte a következő filmjéhez kölcsönözni. Ennek ellenére továbbra is hazai viszonylatban a legjobb minőségű versenyszervezést tapasztaltam. A döntő már nem volt ennyire kóser. Megint Klárika volt képernyőn, akinek jobban örülnék ha csak a királyi tévén mutatkozna Gyuribával abban a pénteki izében, amelyet amúgy se nézek. Itt viszont ott volt és még mindig nem értem, hogy abból az 5-6 hazai értelemben vett nagy névből miért nem lehet elhívni szakkomentátornak egyet-egyet akik legalább (fél?)profi szemmel elemzhetnék a képernyőn feltűnő új húsokat. Talán ők is jobban élveznék az adást ha mondjuk Ricko vagy Fórizs mondana róluk valamit, mintsem hogy Klárika elemezze a fülén levő szerencsepöttyöt. Látva a  versenyzőkön elhelyezett kis mikrofonokat, rögtön a Hipp-hopp Boys-ra asszociáltam, de sajnos annyit sem hoztak, amennyit az a csapat. Nagyon hiányzott a trash-talk vagy legalább valami párbeszéd köztük, amely valljuk be egy jó közvetítés velős része (legalább mint a kommentátorok). Egyszer csak vajúdni fognak a hegyek megint és remélhetőleg nem egeret fognak szülni. Mint ahogy elnézve a hazai döntőt és összehasonlítva egy nemzetközi versennyel nekem szembetűnő az, hogy valahogy nagyon ízléstelenül, urambocsá prosztón tudnak emberek idehaza leülni egy verseny döntőjére. Kinyúlt-elnyúlt garbó meg póló és az egésznek olyan bakterházas feelingje lesz ahelyett hogy egyrészt saját magának építene egy image-et, másrészt a verseny döntőjét tisztelné meg (vagy maga a verseny várná el) azzal, hogy kicsit elegánsabbá veszi a figurát egy ilyen alkalomkor. A dealerek a selejtezőkön is hordtak valami egyenfélét, most az sem volt, így az egész döntő image olyan volt a számomra, mint egy helyi füstös klubban lebonyolított SNG. Pedig jól indult, kicsit boxra hajazó bevonulás, csak pöttyös meg sárga trikó nem volt hogy Tour de France legyen. Oszt itt kimerült, legalábbis az összefoglaló. Valahogy a stílust hiányoltam, pedig ez kell bárkinek, aki bármilyen szinten is, de kacérkodik azzal, hogy pókerversenyekre járjon, netalán ebből éljen meg.

De majd ez is kialakul. Ha máskor nem az első magyar EPT (WSOP) győzelem után.

Elég sokáig kellett várni arra, hogy leessen a tantusz, hogy amellett hogy szokott néven nevezni az országot, miszerint a 3 millió koldus (létminimum alatt/körül) országa is vagyunk, emellett paradox módon a 3 millió elhízott (mezei nevén kövér) országa is. Persze annyira nem rossz a helyzet se női-, se férfi fronton, mert ugye nem hiába járnak ide a germánok meg mostanság már az angolszászok is a nagy berúgások mellett egy kis ungarische bang-bang-ért. Hamár kurvulunk akkor kurvuljunk, legalább annak örüljünk, hogy egy szebb nyári napon van még vizuális élmény az utcákon és nem értük el azt a szintet amit az USA-ban, ahol úgy néznek ki az utcák, mintha a sarki oroszlánfókák kirajzottak volna és valami emberi külsőt próbálnának magukra aggatni. Emlékszem arra a kis színesre, amikor ismerőseim jó tíz évvel ezelőtt valmi katonai hadgyakorlaton voltak Samu bácsi világában mint ifjúkapitalista megfigyelők és az ott töltött két hét alatt honvédeink ugye kicsit kiéheztek. Legeltetni akarták a szemeket (elsőre) és kis naivan azt gondolták, hogy ott minden Baywatch és csak özönlenek a szilikonmellű szőke spinék az utcákon. Hát nem. Ínséges korszak köszöntött rájuk, ahogy mondták, az étvágyuk is elment, majd a két hét vége felé találtak végre egy útmenti büfében hazai szemmel egy teljesen átlagos hölgyet, akinek már annyira megörültek, hogy mindenki meghívta egy kávéra/sütire és mindenki készített vele egy fotót.

A jövő tehát adott, ehhez guargumi se kell, bár guargumi nélkül ez is drágább ugye. A gén és hormonkezelés meg majd jót tesz nekünk is, legalább lesz egy kis speciális brómozott víz, amitől lehülhetnek a kedélyek két tévészékházfoglalás között meg ehetünk olyan dolgokat, amire később szakosodhat a hazai műanyagipar is, ha épp új kitörési pontokat keresne a korábban sláger kannásbor gyártás után.

Ebből persze nem nehéz rájönni arra, hogy kell nekünk egy kövér show. De legyen ethos is, így legyen fogyókúra, mert akkor lehet versenyezni, meg kitalálni drámai helyzeteket. Gurujaink vannak, nem is kevés, így ők nyomhatják a burkolt reklámot, a másik oldalon meg jöhet a Kánaán és el lehet hagyni a kilókat. Meg is született a nagy mű, debütált is, és hozta a szokott sémákat kliséket.

Megnéztem és végig olyan érzésm volt, hogy ez egy az egyben olyan mint a Nagy Ő. A műsor felépítése, a kiesés, a drámai aláfestő zene, az összeköltöztetés és egy csomó olyan apró kis mozzanat egy az egyben azt suggalta nekem, hogy leporolták a régi forgatókönyvet, Szilikon-Anikót Alexandrára, Sasát Norbira cserélték, a főcím pedig, habár most igazi nomen est omen lehetett volna, adta magát. Gyanítom azért is, mert azt gondolták, hogy zabálni fogják az emberek, főleg a milliós tömegű kövérsereg, akik néznek és gondolkodnak majd. Ahogy peregtek a percek, tűnt el belőlem az az érzés, hogy ez több lesz mint egy átlagos semi-reality, de sajnos a lényeg kimaradt. Mert nem az volt a hangsúly, hogy mitől és hogyan fogynak le ezek az emberek, hanem hogy a vágóhidi marhákat idéző ki veszt több dekát méricskélő mérlegelés került fókuszba. Ki mennyit fogyott. Ennyi.

Persze nem is lenne hazai produktum, ha nem lenne benne magyaros kibaszás és jellem. Alapban nem a magabiztosságukról és az egészséges önképről nevezetesek a túlsúlyosok, a sok negatív direkt/indirekt visszajelzés alaposan szét tudja bombázni minden ember önértékelését, és erre csak egy lapáttal tesz rá a szokott klisé: közösítsünk ki valakit wazze. Ő a bűnös, vigye el a balhét, mert ő nem olyan mint mi. Fúrjunk, közösítsünk ki valakit, ahelyett hogy inkább még összefognánk és próbálnánk még jobban egymásnak segíteni, hamár két csapat van a forgatókönyv szerint. De nem, ide kell ez a Survivoros vonulat, azt is le kellett porolni, így mehet a levesbe a legkevésbé szimpi dagi, akinek az amúgy is béka segge alatt levő magabiztosságát ássuk le a bányászbéka segge szintjére. Máté Krisztina debil műsorával szólva: Viszlát.

Nemrég adták újra máshol egy hasonló kísérletet máshol, csak ott a jelenség (és probléma) más részét fogták meg. Igen, Jamie Oliverről van szó, aki a tömegétkeztetés nagy Babilon tornyát igyekezett újrafesteni. Az se gyenge falat, de jobban megfogták a lényeget, mert amíg ott az okokat támadják (lásd már mit szokik meg gyerekkorban), addig nálunk szokás szerint az okozatot igyekszünk megint megszüntetni és tüzet oltani. Abból is lett egy kvázi nézhető műsor, de legalább mozgalom lett belőle, hogy az alapoknál tegyék rendbe a dolgokat: mondhatnám azt is hogy amíg ott gyökérkezelst mutatnak, nálunk fogfehérítést.

Lehetett volna (szerencsésebb lett volna) elmenni abba az irányba nekünk is. Tele vagyunk sztárséfekkel, adott a tré iskolai menza is, meg ugye itt vannak a fitnesszguruk is. Tessék mondani, nem lett volna hasznosabb inkább egy A-tól Z-ig tartó javítást elindítani, amely

• egyrészt több lehetőséget adott volna a műsornak
• kevesebb morális gusztustalanságot kellett volna elkövetniük
• nagyobb eséllyel lehetett volna az egész problémát ha kicsit is de jobb irányba terelni
• több szereplő, több vonal, több esemény
• nagyobb társadalmi egyetértést, netalán melléállást jelenthetett volna.

De hát nem ez történt. Vagy mert igazából a "produkciót" jegyző cég nem akart gondolkodni, vagy mert csak az volt a cél, hogy a korábban már kifutott műsorok forgatókönyvét leporolva újabb bőrt húzzunk le erről a tévéműsor-típusról.

Talán egyszer. Valahol egy másik galaxisban.

Kezdjem egy közhellyel, miszerint a multik világa egy másik dimenzió? Valójában kezdhetném így is, mert végülis sajátos gyomor és nagy mennyiségű emésztőnedv kell ahhoz, hogy aki ezen a nagypályásnak nevezett -valójában kispályás- hazai ganédombon lavírozni akar, az életbe maradjon elég sokáig.

Egyfajta ki nevet a végén folyik, ahol semmi sem számít jobban, mint az, hogy mennyire tudsz reggel a tükörbe nézni és nem leköpni magadat. Feltéve hogy a lelkiismeret és a más humanoidok felé megnyilvánuló kollektív szolidaritás még jelent a számodra valamit, lehántva róla mindenféle MLM-es jenki halleluja bullshitet és szigorúan a maga kristálytiszta jelentésére fókuszálsz. Tömören azt is mondhatnám, hogy amellett hogy szerepeket játszol a multi által osztott feltételrendszerben, igyekszel valamit megőrizni a belsőd értékeiből és nem mégy agyatlanul előre mint egy faltörő kos, miközben zsolozmázod a cég aktuális szlogenjeit és úgy teszel, mint aki egyike azoknak akik a passzát szelet fingják, vagy egyike leszel azoknak akik ezt fogják tenni.

Ennek érdekében persze felejtsd el azt, hogy van etika is a világon, különben farkas lesz a farkasod és hamár az úgynevezett karrier (valójában nem az) érdekében szar ember akarsz lenni, legyél az, de igyekezz akkor a kemény állagot elérni, mert különben az első kósza zápor elmos és csak talajtápnak leszel jó.

Ne feledd azt, hogy ebben a világban az a szokás, hogy kétévente szinte kötelező, hogy tovább lépj, különben vagy köcsög vagy, vagy még nem sikerült senkit megdugnod (lefeküdnöd) azok közül, akik egyengethetik az utadat. Nem szabad egy tréninget sem kihagyni, igaz nincs rá szükséged, sokat nem adnak, de kiteheted az emléklapot a paravánodra és ha már ma nem vörös csillag érdemrendeket osztnak, akkor legalább a hónap dolgozójából meg a tanfolyami részvételekből gyűjts össze minél többet. Ha jön a két év, lépj tovább, és mond a szokásos lószart: új kihívást keresel (valójában nem, nem XV Lajcsi óta tudjuk hogy utánunk a vízözön) és vagy maradsz de új pozícióban, vagy átmégy egy másik multihoz hasonló funkcióba, jó esetben 20-30% pluszért. Nagy változás nem lesz, mivel csak a színeket, a szlogeneket és a nevet kell lecserélni, az egyenletben más nem változik, a többi konstans. Kurva leszel. Igen, prosti, csak nem a testedet dobod a piacra, hanem a véleményed (hallgatásod) és a személyiségedet. Eladod, hogy adott havi fixért jogod legyen egy lenni a sokszor egy közt: felejtsd el azt a szeretett szlogent hogy szeretjük a színes egyéniségeket, mert azok is a vállalati kultúránk része.

Emlékszem arra, amikor apám elment nyugdíjba. Egy helyen lehúzott több mint 40 évet, sosem váltott. Ez akkor érték volt. Ma baleknak hívnák. Most ha nem váltasz 2-3 évente, akkor már valami flepnisnek néznek. Legutolsó helyemen jövőre lenne hogy 10. éve állomásozom, mint az oroszok anno idefelé -ideiglenesen. És szinte nekem ég a pofám, ha egy cég megkeres vagy egy fejvadász épp csábítgat, hogy miért is vagyok még egy helyen? Mit mondjak neki? Hogy van olyan illuzió hogy hűség, vagy olyan érték hogy lojalitás. Miközben a multik többsége a dolgozók felé folymatosan mantrázik a céghűségről meg a lojalitásról (tudom, mert körbeszaglásztam idehaza), szinte csodabogárként kezelik azokat, akik egy helyen lehúznak 5+ évet. Sőt indulhat a gyanúsítgatás, miszerint annyira balfasz vagyok, hogy nem tudok váltani, biztos azért vagyok egy helyen. A legrosszabb pedig az, hogy ez cégen belül is érezhető, tapasztalom magamon, meg a többi 5+-os öreg ráján. Hamár itt van X éve, akkor elvan, ha a sarokban játszhat, biztos lusta vagy valami: pedig nem, csak füstszűrővel szűrjük azt a szart, amit a fejünkbe akarnak önteni. Meghallgatjuk a pátoszokkal teli nagy előadásokat a céghűségről meg cégkúltúráról és röhögünk egymás közt, hogy csak azoknak nincs becsületük, akik az első kamu csalira nem dobják el a laptopot és libbennek tovább "új kihívást" keresni. Alapjában véve, úgy vagyunk vele, hogy a kutya ugat, a karaván meg halad, jönnek kétévente az új nagy kapitalista nagyfőnökök, akik újra meg újra feltalálják a melegvizet, és mire kihűl ez a lábvíz, addigra húznak is tovább.

A hazai ispánjaik meg játszák a nagyurat az Ugaron, mert azt hiszik így kell. Nem volt korbács a jelük az oviban, inkább szalonna vagy gumicsizma, de a nyalás és a lefelé szarás, felfelé mószerolás a vérükben van. És ahogy egy étel is sós lesz ha több benne a kelleténél a só, úgy a hazai multis körülmények is a hazai közép/felsővezetőkkel ellátott környezet miatt csak árnyékai a kinti anyacégek körülményeinek. Tisztelet a kivételnek, mert van ilyen, de csak annyi, hogy legyen viszonyítási alap. A többi meg fabrikál valami fostalicska céges kódexet a viselkedésről meg öltözködésről, önt valami sárcsomót a cég kultúrájáról, amelyet erre-arra kenvén kihoz egy megérthetetlen és kesze-kusza gyűjteményt és mossa a kezét mint pilátus. Ő megtette amit tehetett.

Olyan cégnél vagyok, ahol ez alapban az egyik Bibliának kellene lennie. Mert ugye kint fosnak minden attrocitástól, miközben idehaza megy kenegetés erre-arra. Megy az alibizés hogy ez milyen jó munkahely, miközben emberek nyitott sérvvel (!!!) inkább dolgozni jönnek, mert attól félnek, hogy ennek a céges kultúrának köszönhetően amíg betegszabin vannak, kirúgják. Na nem úgy, csak annyira, hogy mire visszajön áthelyezik egy vákuumpozicíóba amely vagy magától elszárad, vagy az illető megy el. De jogilag tiszta. Vagy a nők helyzete, akiknek fontos a karrier, de ugye közben azért a gének is mocorognak: ahogy megjött az első gyerek, már jön vissza dolgozni, inkább babysittert fizetnek (nem a pénz miatt jön vissza, férj annyit keres havonta, mint én egy évben), de amíg nincs itt a következő, addig is lássák a kis arcocskáját, majd a második után újra vissza a harmadikig és utána stop. Csodálatos játékszabályok ezek nem? Miután lehúztam egy adott munkával 2 évet (most ugye ezeket projektnek nevezik, mert az a trendi), csütörtökön jön a levelem, hogy mivel jövő hónaptól már más területen dolgozom a főnökömmel egyeztetettek szerint, húzzak a picsába péntek délután mert kell a hely. Ő itt van fél éve és kisfőnök, meg újkihívásos (valamint ejtőernyős), én meg dolgoztam azon a munkán a kezdetektől mostanáig, aminek most ért meg a gyümölcse. A gyümölcsöt learatják, felveszik a nagy zsét érte az új mandrók, nekem meg a társaimnak kiszúrták a szemünket egy kb ötezer (!!!) forintos ajándékkal, köszönettel az eddigi munkánkért. Ja és még ünnepi búcsúbeszédet is vártak cserébe. Mindezt csak azért, mert erősebb kutya baszik alapon az ő főnöke lenyomta az én főnökömet a saját ligájukban.

Mi meg parasztok a legalján tökmindegy milyen szintet és teljesítményt hozunk, a multikulti értékrendszere alapján a munkavezető fogja megenni a kalácsot, csakúgy mint a cocializmusban.

Olvasom a Gyuribácsi nevével fémjelzett terem celeb-megnyitóját és egy régebbi szösszenetem jut az eszembe... (nincs semmi bajom a teremmel, csak nem értem, hogy mi a francért is kell minden megnyitóra (pl. a sarki Fincsi Kutya kínai büfé-jére is) celebpartyt szervezni)

Már megint azt hisszük, hogy feltaláltuk a melegvizet. Vagy a spanyolviaszt, ha nem éppen spanyolnak hívnák. Az őszödi beszéd végülis méltóképp lett megünnepelve, mert egyéves fordulója kapcsán jött elő a politikusi másképp értelmezés (szándékosan sem hazudozás) ikertestvére, a politikai hálapénz.

Mert hálapénz nem csak az egészségügyben van, hanem a Megyei gazdaság szerves része, ahol pályázni kell valamire. Tutira akar mindenki menni, emiatt hajlandó az ember többre is, mint ami legális, ezért ígér fűt-fát, bár általában ez százalékokban mutatkozik meg. Vannak akik egy szír sütemény is befeketített, de kis hazánkban már a cserkészkorban levő egyedek sem gondolhatják komolyan, hogy ilyen apró-cseprő balfaszsággal beérné az ember. Mert a szívességnek ára van, ez köztudott, Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen, miért is gondolja bárki is, hogy nagy pénzek esetén erkölcsi megtisztulás lép fel az emberekben? Már tiniként is simlizik az ember, ha másért nem azért hogy legyen elkészült házifeladata, ez pedig szépen dimenziókat vált az idő (és a tét) előrehaladtával. Viszont az emberbe már az elején benevelődik ez a szokás, hogy a baksis nem csak egy török jövevényszó. Ilyen a borravaló is, amit a mély dekoltázsú pincérnőnek adunk vagy a taxisnak, aki hajlandó a félrészegen elmotyogott hülyeségeinket meghallgatni és valamit visszamotyogni.

Elment egy év, és a jelek szerint vannak olyan marhák, akik nem tanultak meg korrumpálni sem tisztességesen. Az egyik ilyen ökör bebukott, bár tegyük hozzá, hogy belga tükrök meg kamera azért nem azt mutatja, hogy nem egy előre felállított csapda volt. Viszont jött a meleg víz, amit újra feltalálhatunk, ez pedig kérem szépen a korrupció. Mégpedig azon magas foka, amit a kisebb-nagyobb összegű tenderek mellett szoktak visszacsorgatni. Eddig azt hittem, ezt tudja mindenki, mivel van és létezik, csak olyan mint az útszéli kurvák meg koldusok: nem veszünk tudatosan tudomást róluk, mondhatni lapozunk a dolgon. A versenyszférában is van, nemhiába vannak közép- és felsővezetőknek szép nagy –nem céges- autóik meg nyaralójuk, mert ugye oda is kell számítástechnikai cucc, meg kellenek programok meg kell szék és egyebek. Pár éve még emlékszem, amikor az egyik nagyobb élelmiszeráruházlánc IT főnöke kerek perec 8 milliós “sikerdíjat” kért azért, hogy az ismerősöm cége szállíthassa a PC-s dolgokat az áruházláncnak. Ott is ott van, meg persze az államigazgatásban is. Mert nem hiszem hogy nincs, csak szép azt mondani hogy nincs. Tényleg elhiszi valaki, hogy az aktakukacok és versenyszférára alkalmatlan emberek tömege nem igyekszik egy kis mellékeshez jutni? Főleg ha burkoltan –így-úgy- felajánlják a részükre, hátha az ügyük kedvezőbb elbírálásra kerül. Az etikai és morális kérdéseket meg hagyjuk meg TGM-nek és a többi esztétának/filozófusnak, akik írhatnak erről oldalakat, legalább van munkájuk.

Persze büntetni kell, de azt kell mondjam, hogy ha feltesszük, hogy nem egyedi eset a dolog, akkor talán tessenek már átnézni az egész rendszert, hogy is megy. Ehhez persze kellene mersz is, mert ugye az sem ér egy Nobel-díjat, hogy ezen visszacsorgások jó része a pártokhoz vándorol, mégha ez egy illegális út is. Engem bevallom jobban érdekel az, amikor legális úton vándorolnak adott párthoz közeli szervezetekhez pénzek különféle címszó alatt. Igaz törvényes, viszont gyanítom az igazi nagy összegek ott csorognak át a csatornán, nem pedig a Centrumos zacskókban. Most megint előszedtek egy apró gumicsontot, amin rágódhat mindenki, miközben a szokott Rodolfo-trükkel a nagy pénzekről elterelődik a figyelem.

Komisszár Z. már bukott, már elviheti ezt a balhét is, igaz volt köze hozzá rendesen, de 2 in 1 bűnbakként lehet majd kezet mosni odafenn Pilátuséknál is. És nem csak a vörös Pilátusnál, hanem a többinél is, mert balgaság lenne azt hinni, hogy nincs sehol sem ügyeskedés. Nem csak az ifjó cocialiaták, hanem a szágulsó narancsok ifitagozata is rendszeren piknikel valahol, és ezek inkább tűnnek nekem egy basszunk meg minél több lányt minél rövidebb idő alatt, mintsem komoly politikai érdemi munkának (ezt tapasztalatból tudom, hehe).

Ettől függetlenül, jelenleg nincs olyan erő, amelyik ennek gátat tudni vetni, sem olyan szervezet aki kellő eréllyel tudna beleköpni a hatalom fazekába, mert errefelé nincsenek olyan tökös állami alkalmazottak, mint az olaszoknál, sem olyan erős állami szervezet, amely gyökerestül irtaná a gazt. Valahogy mindegyik csüng a partook csöcsén, ha másért nem azért, mert a szokásos és egészségtelen kétpárti államhatalmi vetésforgó négyévente kényszeríti őket arra, hogy a korlátozott játszóterük fennmaradáshoz nekik is néha nem kell tudomást venni a “kurvákról és koldusokról”, ha nem akarnak egy nagy szervezeti (és személyzeti) átalakítással szembenézni. Még emlékszem a szadeszos Béki Gabriella szavaira a parlamentből, mikor kifogásolta pár éve, hogy olyan szervezet is támogatást kapott, akit be se jegyeztek. Történt valami? Semmi? Vizsgálat volt? Szerinted?

Gyurcsány feldobta a nagy ziccert, miszerint próbáljunk meg legalább egy kis darabot kivágni abbóla vörös posztóból, amely ott lebeg minden állampolgár szeme előtt. A házbizottság legutóbbi, csütörtöki ülésén mind az öt parlamenti párt képviselője kinyilvánította, hogy nem vennék szívesen a képviselői költségtérítés szabályozásának megváltoztatását, illetve a parlamenti munkavégzés szigorúbb szabályozását.

Mit is lehet erre mondani. Alapban nem tudom elhinni, hogy az a közel 400 megélhetési alkusz sosem találkozott azzal a kifejezéssel, hogy szolidaritás, vagy társadalmi felelősségvállalás. Szófosás és demagógia ömlenyek helyett talán néha a tükörbe kellene nézni, és ha nem tetszenek magukat ad reflexive szemen köpni minutumban, legalább kicsit engedni a negyvennyolcból. De ennyi degenerált hirtelenbölcsben még mindig nem jutott el a tudat olyan szintre, hogy miközben sírnak azért, hogy a megbecsülésük egy szinten van a keresztőzédesekben kéregető román hajléktalannal, nem lehet a jelenlegi struktúrát fenntartani. Mert szarból még mindig nem lehet várat építeni, és vannak már itt is jelek, hogy szarért már fizetni se akarunk. Lassan potyognak a Jurassic Park állami vállalatok vezetői is, miután saját töketlenségük kasztráltságába hullottak, majd jött a Szetey-féle -ki tudja mi lesz belőle- köztisztviselői “reform”, amely legalább a teljesítményt igyekszik megcélozni.

Ami eljutott a kisökrökig, az nem jutott fel a Jupiterekig, akik tovább ott virítanak a Megye egén, mint számtalan sok állócsillag, amely láttán csak reménykedhetünk, hogy hangos vagy néma lobbanással eltűnnek az égboltról. Mert erkölcsből buktak. Nem is bukás ez, hanem szégyen. Magyarázni a bizonyítványt, mikor fejétől bűzlik a hal és a tehetetlenség SI mértékegysége lehetne a Magyar parlament, mert kuriózum, hogy mekkora financiális elismerése van a fasz/pinaverésnek arrafelé. Meg van szorítva a gatya, szépen fel is kúszott az infláció, az adófizetők többsége még jobban sakkozhat mire jut és mire nem, miközben a pöffetegtelep szépen sunyiban továbbra is fizet ki magának mindent, amit csak tud. Hagyomány a bizottság-gyártás, mert jó biznisz, mindenki kap egy kis pluszt, csak túl kell élni a mítingeket, sebaj, majd házköltségre iszunk kávét meg eszünk valamit. És ez így továbbra is jól van szerintük. Mert nekik jár.

Aki nem dolgozik, ne is egyék, tartja a mondás. Az a baj, hogy nektek nincsenek elvárásaitok, a mindent tudni akarok helyett nálatok a mindent birtokolni akarok van. Nincs teljesítményértékelés, a semmi is olyan jól fizet, mint a cselekedet, így nem is vagytok rákényszerítve arra, hogy tegyétek a dolgotokat. Törvényeket hozni, megvitatni, régieket modernizálni, a hátteret piacképessé és csalogatóvá tenni. Nem, ti egymást szapuljátok, és mindig a másik kutya szara a büdösebb, mert különben egyeztetni kellene és kompromisszumokat kötni.

Ahogy most is. Csak most a társadalommal, ahonnan nagy elvárás van erre. De ha húsz év alatt nem tanultátok meg, most sincs rá esély. Ugyanúgy gondoljátok, hogy ha nem vagytok ott, akkor is jár a fizetés és jöttök azzal, hogy bizottságban ültök, meg otthon a választókerületben. No persze, van aki mindig ott van nem? Vagy 70-80%-ban foglalkozik a helyi ügyekkel. Remélem az újságokat utánatok küldik, nehogy unatkozzatok, hamár a Parlament tanácstermében sem tesztek mast. Mert az is jár nektek ingyen, és csak azt sajnálhatjátok, hogy nincs benne se képregény, se rejtvény, hogy annyira ne unatkozzatok már mint oly gyakran látszik azokon az idegtépő agymunkán elvásott fejeteken.

Persze erre a felvetésre egy oldalra tudtatok állni mind, ilyenkor le lehet szarni kinek milyen politikai pártállástól van véres szája. Mert itt a zsebetekről van szó, azokról a törhetetlen üvegzsebekről, amely mindent képes elnyelni és csak egyirányú. Befelé.

Répássy és Gusztos lovagolhat azon, hogy nem a kormány osztja az észt az Országgyűlésnek. Valóban nem. Ha ő tenné, nem javaslatként jött volna azt hiszem. De kilóg a lóláb, hogy rögtön ezen lovagoltok, megint csapkodjátok a Magyar wirtcsaftot, mint a hétszilvafás nemesek a kutyabőrüket. A lényeget meg leszarjátok. Mehet a sinkófálás megint. Csak 30 százalékkal nőtt a pénzetek? De sajnálom. A miniszteri meg 170%-kal? Ki nem szarja le akkor, hogy ha már megint a másikra mutogattok, miközben te is meg Gusztos is havonta ad elő valami erkölcsi prédikációt a hon javára. A maszopos Göndörtől, meg kihullik a hajam. Hogy ez is egy szakma amit meg kell fizetni, különben mellákállást kell keresniük.

Nem bazmeg, hanem el kell menni dolgozni, vállalkozni, ha ez nem tetszik, mindezt főállásban! Élj meg abból, amiből a többség, tele van veletek a padlás, főleg úgy hogy a pártkasszából is felveszitek a pénzeteket a különböző tisztségekért. Amelyet megint ki finanszíroz? Na ki? Hát persze hogy az adófizetők. Az MDF anno megpedzegette ezt (akkor még sláger volt a tiszta kéz ott), azóta meg balladai félhomályba tették a dolgot. Minek erőltetni, ha több jut. Farizeusság azt mondani, hogy ezt a képviselőháznak kell lerendeznie, mert akármennyire is sok alkalmatlan ember üldögél ott, egyet megtanult: nem fog önként lemondani a javai egy részéről. Miért tenné? Szili Kati meg csóválhatja a fejét, hogy ez megint nem tesz jót a képviselői imidzsnek, pedig csak tessék kívülről nézni a dolgokat, ne a házelnöki pulpitusról!

A problémák egyik gyökéroka ez a corpus delicti, amelyek havonta mennek borítékba a zsebekbe, elszámolással vagy elszámolás nélkül. Hogy ehhez nem vágunk mi, mezei hobbitok jó pofát, azon ne tessék meglepődni. Cserébe mi sem lepődünk meg azon, hogy maguk iylen esetekben elfelejtik a reformkort, ahol volt képviselőknek annyi vér a pucájukban, hogy a jövedelmükből ajánlottak fel a köz javára, mert ma vezető hír lenne az biztos. De ilyen úgyse lesz, mert ez egy olyan téma, amikor egy oldalon áll az árokásásban megfáradt politikai szenny minden oldala.

Lassan újra itt van a négyévente szép nagy viharokat okozó választás, amely tagadhatatlanul a Megye egyik legjelentősebb vihar a biliben akciója. Hogy éppen ki lesz az a szerencsés közel négyszáz GDP-t nem növelő-, ellenben fogyasztó polgártárs, az mindig olyan ígéret és mézesmadzag hegyekhez vezet, hogy ember leygen a talpán, aki akár egyet sem hisz el belőle. A jól ismert 2 évig takarítunk, majd 2 évig osztogatunk metodológia jeleként jönnek a fecskék, még ha jelenleg korán is.

 Ilyen ez a melegházasság is. Eddig valahogy elfért a többi probléma között, megoldásától nem lesz jobb közlekedés idehaza, nem lesz olcsóbb a kifli, és nem lesz kevesebb hamisított/romlott élelmiszer a polcokon. Viszont lassan neki kell állni gyűjteni a szavazatokat, és csak a Szetey államtitkár a megmondhatója, hogy kellett-e a kijelentése ahhoz, hogy a szadesz fejében fény gyúljon azzal kapcsolatban, hogy hinnye wazze, elvileg ti a mi szavazóink vagytok. Jobbra nem kelletek, mert ugye a Könyv szerint ez bűn, baloldalt meg nem tudnak mit kezdeni a dologgal. Csapjunk is a lecsóba, karoljuk fel a dolgot, stabilizáljuk a szavazóbázisunkat még időben, mielőtt pl. a pirosak akarják bebizonyítani hogy a rózsaszín tulajdonképpen a piros egy árnyalata.

El is indult a dolog, vélhetően szép kis viharok lesznek belőle még, mint mindenből idehaza. Eddig ugyanis a témát kerülte mindenki, mint Ördög a tömjénfüstöt, nemhiába, mert a mostanság divatban lévő ombudsmani-állampolgárvédelmi törekvéseknek köszönhetően, az ember kínjában az egyik lábáról a másikra áll, ha kimondja azt hogy buzi, mert nem tudja, hogy ezzel megsért-e valakit. Kazinczy óta tudjuk, hogy nyelvében él a nemzet, és jól mutatja Feri bácsi gondolatait az, hogy nem tudjuk hányadán is állunk a dologgal. A zsidó és a cigány mellett a buzi is olyan kategória lett, amely pejorativ és ha valaki akarja, rásüti hogy kirekesztő. Pedig csak egyszerűen zsidó, és egyszerűen cigány, ahogy évszázadokon keresztül mondták (lásd pl. cigánypecsenye vagy cigányút), csak mostanság farkast kell kiáltani mindig. A buzi szóval is ez a baj, lett helyette a meleg kifejezés, amely szalonképes kategóriába ment át, de talán nem vagyok egyedül, ha feláll a szőr a hátamon, ha ezt hallom. Eddig a meleg nekem egy hőértékre vonatkozó jelző volt, mára ebből is az lett, mint az Árpád-sávból. Persze nem csak a nemi hovatartozással van itt gond, hanem magával a szexualitással is. A pénisz meg vagina legalább olyan szittya ajkakra természetesen tolódó kifejezések, mint a korábban nevezettek, mert ugye az szalonképesek, míg a pina-fasz együttható meg vulgáris és mocskos. Ez elment odáig, hogy a pornó sem már pornó, hanem felnőttfilm, ahol felnőttfilm színészek játszanak papást-mamást… De itt legalább reagált a nyelv és talált valami értelmeset.

Alapban a kultúránkkal van baj. Egyrészt mert nem tud mit kezdeni a szexualitással, másrészt meg igen zárt és szűk az a látókör, amelyben szeretjük a dágványt taposni. Alapban szerintem a kutyát sem érdekli, hogy otthona pecóban ki kinek lógatja be a pecáját, hányszor, honnan és mennyien, de valahogy mégis tiltakozik a magát erkölcsbajnokoknak mondó konzervatív szegmens attól, hogy odahaza valakik azt szeretik, ha izmos férfitestek (vagy csak nőitestek) bújnak össze egy hancúrra. Engem kurvára zavarna ha néznem kellene vagy csak ezt látnám. De nem kell néznem és nem látom. Így nem érdekel mindaddig, amíg Béla nem azt akarja hogy én legyek Jolán. És hogy ne legyek Jolán (se Béla) azt meg tudom oldani, attól függetlenül, hogy Béláék házasodni tudnak-e vagy nem.

Mert most a kérdés ugye az, hogy házasodhatnak-e a melegek. Őszintén, kit zavar ez? Pláne nem értem azt, hogy alapban van polgári és egyházi esküvő, így egy ideje már a szekularizmus működik itt. Rendben ha az egyházak nem engedik, mert vannak olyan dogmák és általuk felvállalt erkölcsök (na ez is megérne egy külön misét), amely miatt nemet mondanak igen helyett. De egy polgári rendtartásba bele kell hogy férjen, mert sem inni, sem enni nem kér. Oszt hogy Béláék hogyan töltik a nászéjszakát érdekelje azokat, akik kiváncsiak rá. Alapban ugyanannyi adót fizetnek a fiúk/lányok a klubból, mint a heterók, így ha nincs is census, de elvileg ugyazoknak a jogoknak kellene megilletni őket, mint mindenki mast. Amennyiben csak követelés van feléjük, de jogaikban vagy lehetőségeikben korlátozva vannak, sajnos tényleg másodrangú állampolgárok lesznek, bárki bármit is mond. Sőt azt kell mondanom, ha házasodhatnak is, azok maradnak, mert sem miniszterelnök, sem köztársasági elnök nem lesz belőlük sosem. Legalábbis idehaza nem. Mert First Lady az kelleni fog és Béla mégsem jelenhet meg Gézával pl. augusztus 20.-án.

A fő kérdés azonban az, hogy meddig is nyúlhat a takaró. Mert nem csak a házasság kérdése (és joga) a tét, hanem pl. a gyereknevelés és vállalás. És azt hiszem ez az a pont, ami igazából kínossá és feszengőssé teszi a témát, mivel a jelek szerint nincs tudományos és egzakt válasz, hogy csak a genetika vagy pl. a szociális hatter is tud valakit ide-oda sodorni, hogy Bélára vagy Jolánra fog rácuppanni vagy esetleg mindkettőre. Mert eddig is és ezek után is ki lehet játszani a dolgokat (a leszbik teherbe tudnak esni, Terry Black meg ugye “kilóra megvett” egy gyermeket magának), és ha erről nem lesz ésszerű állásfoglalás, olyan lesz a helyzet, mint a könnyű drogok fogyasztásánál. Hivatalosan tiltva van, azonban minden kapható, mi szem szájnak ingere, csak utána kell járni.

Akármi is a válasz, arra is érdemes választ adni, hogy mi a jobb: egy alkoholista szülő(k) mellett felnőni, akik naponta verik a gyereket vagy árvaházban tanulni a élet valóságát, vagy felnőni egy olyan családban, ahol apa és apa (vagy anya és anya) van. Talán szerencsés lenne, ha azonos nemű gyermeket nem fogadhatnak örökbe. De zet döntsék el az okosok, azért kapnak szép fizetéseket meg tudományos fokozatokat.

Akit meg nem érdekel, hogy ki kivel akrobatikázik otthon a lepedőn, az meg lépjen túl a dögöljön meg a szomszéd tehene is világképen, mert –önző módon- nem oszt, nem szoroz az életemen és a többi heteró életén sem.

Lehet fenni a késeket meg a kaszákat és kárörvendően vigyorogni.  Mert ugye most azt hisszük, hogy addig járt a korsó a kútra, amíg bele nem bukik. De hát tessék már belegondolni abba, hogy tort össze bármilyen köcsög is az elmúlt közel húsz évben ?

Ne is menjünk messzire, csak pl. Kaya-ig meg Ibrahimig, ahonnan már talán jobban emlékszik a valóságshow-kon elzsibbadt agyunk, vagy csak emlékezzünk Taxis Gyuszira és a többiekre. Nekem még mindig hiányérzetem van hogy mi is van mostanság Kulcsárral, meg Rejtő E. Tiborral, akit ugye jogaiban korlátoztak, amikor nem engedték ki a határon szőnyeget (?) venni Bécsbe az asszonnyal.

Történt valami ezekkel az ügyekkel? Nos igen, van vagy lesz vádemelés. Meg szép hosszú tárgyalás. Ez volt Postabank ügyben is meg a tocsikoláskor is, volt nagy hűhő, oszt lett nagy semmi. Tocsiktól visszavették a pénzt sok év után, Prinz bácsi nem felelős, a könyvvizsgáló cég nem felelős. Igazából nem lett felelős senki, de a pénz eltűnt. Nem egy 13. havi nyugdíj összegéről beszélünk ugye hanem számos kórházrekonstrukció összegéről.

Persze ez most még jelentéktelen mozzanat, mivel majd gondoljuk most másképp lesz. Ezt hívják utópiának, amelyet ha egy párt elég demagóg tud lenni, rögtön le is csap: jöhetnek a nagy szólamok, hogy hulljanak a fejek. Közben mindegyik issza tovább a bort, miközben megy a vízprédikálás a fogyasztásról. A Maszop körül már a csintalankodáskor is zörgött a haraszt, meg a Baja Ibrahimok idején, a Szadesz nagy Monopolys emberkéje sokat kaszált a szőlőskerteken meg az utána járó támogatásokon, a tiszta kezek pártja pedig lövöldöz a másik vállalkozóra. A nagy ellenzék szintén zenész, a csekély jövedelmek ellenére (lásd bevallások) mód van arra hogy Tokajt felvásárolják vagy anno Szolnokon érdekes privatizációkat folytassank az akkor még vérnarancsnak számító helyi polgármesterrel az élen.

Persze ez itt mind fikció amit gondolok. Ahogy szokták mondani, minden hasonlóság csak a véletlen műve. Most egyelőre higyjük azt, hogy az amúgy már korábban magát a WC-n lehúzott ember végleg eltűnik  lefolyóban, maximum lesz egy kis hattyú halála. De inkább tűnik az egész egy nagy Barba trükknek, ahol nagyobb svindlikről el lehet ilyen piszlicsáré ügyekről terelni a figyelmet, és egy gyalogáldozattal megcsinálni azt, amiből korábban Rodolfo vált híressé.

Figyeljük a kezeket, mert csal. Mi tudjuk hogy tudják, hogy tudjuk. De játszuk ezt a játékot. Mert úgy gondoljuk hogy ötvenmilliót elosztani nem demokratikusan maga a jéghegy és komisszár Z. maga az ördög.

Pedig csak annyi, hogy egy rendszer terméke, egy kialakult erkölcsi közeg által nevelt portéka, logo. Kapni fog 2év felfüggesztettet és az omerta értelmében majd valahogy kárpótolják szépen csendben.

A karaván pedig haladni fog tovább az igazi lével, miközben a kutyák kiugatták magukat.

Nekem a rendszeres Fidesz nagyemberek rendszeres épp-valamit-értékelő beszédei olyanok, mint vak gyereknek a ropi: mindegyiken másik mese van. Hogy népmese vagy állatmese, az döntse el mindenki maga, vagy esetleg sorolja át a mende-modák közé.

Bizonyos szempontból alig vártam már az összefoglalót, hogy na vajon amellett hogy elkúrta mindenki, mi is lehet a kiút. Már a felvezetés is pazar volt: zártkörú VIP embereknek kis hitközösséget alkotni és a családi körben megmondani a frankót. Nagyot nem kellett csalódni, sőt, kicsit nekem szürke volt a dolog, mert legalább egy újabb kis szaftos odamondást vártam volna, mert kezd szürkülni a dolog, amióta Kövér és Mikola láncát szűkebbre vették a bosszok. A ritmus és a sebesség a megszokott volt, a tartalom is: monnyon le mindenki aki hatalmon van, adjátok vissza dömpereket meg a kislapátot.

Újra előjött a nagy példa, a belső fogyasztás majd keresletet meg piacot teremt. Ezt valahogy amióta Matolcsy behozta a Fidesz regnálása alatt, sem sikerült továbbgondolni és fejleszteni... Sajnos. Mivel Viktor nem egy közgazdász (igazából mi is?) oké hogy nem ért ehhez, de egyszer igazán adhatna neki valaki egy Mikroökonómia/Makroökonómia alapokat, hamár ő meg alkotmányt osztogat. Valahogy nagyon sikerült olyan modellt és célokat propagálni, amelyet eddig szocialista gazdaságmodellnek hívtak a hozzáértők. Legutóbb hasonló elvárásokat szerintem Jani bácsi fogalmazott meg a krumplileves legyen krumplileves mellett és egyszerűen nem tudom elhinni, hogy itt a Megyében még a politikai irányzatok is fordítva működnek: a szocialisták építik a kapitalizmust, a konzervatív erők meg a szocialistább verziót erőltetik.

Európa szakított néhány téveszmével, jelentette ki Orbán. Hogy a pénz mindent jól mér, hogy az egészségügyet és az oktatásügyet piaci alapra kell helyezni, hogy a magántulajdon jobb, mint a közösségi. Európa szociális piacgazdaságot kezd építeni, fejtegette.

Nekem azt verték a fejembe, hogy a svéd típusú jóléti államok modelljei nem bírták a gyűrődést. Talán nem véletlenül. Pedig nem ma rogytak meg, hanem a 80-as / 90-es években, ami még monnyonle időben számolva is sok-sok év. Ne tessék elfelejteni, hogy országunk a nyugdíjasok országa. Ki fog itt kérem egészségügyet fenntartani, ha mindenki nyugdíjas meg minimálbéres vállalkozó?

A legmegdöbbentőbb azonban nekem ez a közösségi tulajdon übermensch státuszba való helyezése: miért is? Idehaza ami nem saját tulajdon, azt mindenki úgy kezeli, mint a román kéregetőt a kereszteződésben. Közös lónak túrós a háta tartja a mondás, amelyet még annyiban lehetne kiegészíteni, hogy idehaza a túrót is ellopnák a lóval együtt.

Nem értem azt se, hogy hogyan tetszik alelnök lenni a ojrópai néppártok nagy családjában, ha nem tetszik tudni ki épp mivel szop saját hazájában. Mióta építenek a germánok vagy a frankok nagy-nagy közösségi szocihálót mostanság? Valahogy ott nem szeretnék kiterjeszteni a sok-sok török-arab menekültre a dolgot a jelek szerint. Vagy esetleg a Brüsszelbe delegált képviselőhölgyek-urak lemaradtak erről? Tessék őket is beiratni közgazdaságtan alapfokra akár állami pénzből is.

Ez a cirkusz azóta megy, amióta másodszor kaptak ki zsinórban a választásokkor. Az előtte sem épp konstruktív ellenzékiség azóta átment még inkább destruktívba, ahol már abba is bele kell harapni, aki legalább ötleteket morogna oda Igen-igenéknek, hogy te Fecó, figyelj már, ezt nem lehetne így csinálni? Nem, a jelek szerint nem lehet, viszont fel lett találva a melegvíz újra

A népszavazás. A bölcsek köve. Vagy a hülyéké. Mert ez valakinek valami lázálom után kippattant abból a csekély értelmű medvebocs fejéből és azóta ez van erőltetve. Szavazzon a nép mindenről wazze, húzzuk elő ezt a nagy semmit havonta, maximum a kérdést cseréljük. Ezt el is hiszi a nép, hogy innentől minden meg fog változni mert ha összegyűjtesz egymillió kupakot, izé aláírást, majd szavazunk. Mégcsak nem is emeltdíjas sms-sel :)

De a kérdés marad. Minek? És kinek a zsebéből ?

Azzal indul a mai időjárásjelentés, hogy egy instabilitási vonal éri el hazánk területét a következő órákban.

Na kérem, ez itt van már a legutóbbi választások óta.

 No nem azért, mert épp a szocik nyertek, ebből a megközelítésből nyerhettek volna akár a retrokommunisták is, hanem mert azóta sem képes a Megyelakók többsége előre tekinteni. Hogy feltegyük a koronát a dolgokra, egy éve a szittyább génekkel megáldott önjelölt rendszerváltók úgy gondolták, hogy nekünk jó lesz az, ha tévét foglalunk, de legalább szétbaszunk mindent a Szabadság téren, hamár ez a neve. Nomen est omen gondolhatta bárki a tömegből aki eljutott a kultúra ezen fokára, habár nem valószínű, hogy a TGM-féle elméleti gondolatbetyárok tömegével vonultak volna székházostromot nézni élőben. Persze másik nevében a végzete volt a királyi tévé ritka hülye reklámja is anno, hogy ön melyik adót foglalná el. A választ megkapták, mi meg kínunkban röhöghettünk azon, hogy a kivezényelt rendőrség topogott jobbra-balra a téren, mint kezdő buzi a gőzben és élőben lehetett csemegézni azon, hogy csóró vízágyút vajon milyen meggondolásból küldték előre egyedül az egyébként békés állampolgárokból álló csoportosulások felé, akik éppen csak arra jártak és önkényesen verték meg őket Tisztelt Bíróság.

 Igazi országimidzs kampány volt, nem gyakran ad a CNN ilyen képeket egy EU-s ország fővárosából. Nekünk kellett wazze, mert hazudtak. De ennél nagyobb hazugság az, ha azt gondoljuk, hogy ők nem hazudnak. Egyik sem. Na ez az igazi önhazugság, tessék csak ezt mantrázni és szeressünk bele a hangunkba és ideánkba, emeljük éteri magasságokba az igazmondó juhászokat, mert ők megmondják ha kell az igazat. Mivel politika a téma, ezért jó lenne felébredni hobbitos-pipafüstös álmunkból, ugyanis általában ugyi minden politikai játszma a hatalomról szól. Róma óta tudjuk hogy jaj (meg kuss) van a legyőzöttöknek, így csak hiú ábránd lehet azt gondolni bármelyik T. honatyáról, hogy sosem ferdített tényeket legalább, ha az érdekek úgy szóltak. Ha más nem, finoman másképp értelmezi és másképp interpretálja. De attól még köszönőviszonyban sem lesz a valósággal.

Ennek annyi értelme, mint fitness salátát ebédelni két szelet csokitortával.

Elment egy év és nincs semmi új a felhők alatt. Csak végetért a nagy össznépi piknik a Kossuth téren, búslakodhatnak a hajléktalanok, vége a potyakajának, meg szívhatják a fogukat a zászlóárusok is, bezárt a szittya bazár. Cserébe maradt nekünk a de ja vu, mindjárt a régi szép kisgazda időket időzve, amikor már-már  tippmixen lehetett fogadni arra, hogy nah vajon ki is a kisgazdapárt elnöke, illetve most jelenleg mennyi kisgazdapárt létezik idehaza? A kérdést Viktor kardja kettévágta, törölték a fogadási eseményekből, meg a politikai közéletből a vidékfejlesztőket. Azonban cserébe itt vannak a bizottságok, a forradalmi és a nemzeti jelzővel ellátott mindenféle csoportosulások garmadája. Mindegyiknek van elnöke, meg vezetősége, tisztára mint a nagyok, gyanítom kedvenc olvasmányuk volt a Pál utcai fiúk, mert nyomulnának a grundra, osztják a tiszti rangokat, csak épp hitelesség meg tartalom nincs mögöttük. Miért is lenne? Ki gondolja komolyan, hogy egy műtehénnel hadonászó valaki, érdemben és hatásosan tudná képviselni mindazt, amit egy átlag választópolgár elvárna? Csak röhögni lehet azon a fejleményeken, hogy a gombamód szaporodó megmentő bizottságokban ugyanazok az ercok tűnnek fel és miután egy évet készültek a nagy évfordulóra, megint annyit tudnak mondani, hogy nem elég szervezettek. Muhahaha, meg készültY terv is, blokádoljunk középületeket: kár hogy nem pénteken kezdődött. Csak azt nem értem miért nem szoc.segélyeket kiosztó állami hivatalokat céloztak meg blokádnak, miért épp az Oktatási Minisztériumot? Csak nem tetszettek elégedetlenek lenni a felsőoktatás színvonalával? Tetszenek keveselni a diplomas minimálbért? Egyébként is, van egy olyan titok, amely a Tesco titoknál is nagyobb szerintem. Ez a szabadidő kérdése. Hogy a halál retkes farára van embereknek ennnyi szabadideje vagy szabadnapja egy évben, hogy közel minden második nap ráér demonstrálni meg tüntetni? ÉS van egy szép csoport, akik mindenhol ugyanazok: ők miből élnek? Segélyből? Azt nem büdös felvemni? A sok nyugdíjas bizottságfőnök, annak etikailag nem problámás felvenni egy hazug kormány által folyósított nyugdíjat?  Tetszettek valami farbával előjönni, ami legalább túlmutat a szokásos demagógiákon és általános közhelyeken? Vagy csak újra a régi nóta pufog a nemzethalálról, meg az elnyomó zsarnokokról, akik kiszipolyoznak mindent és mindenkit, meg immáron már vagy harmadjára (harmadik szoci-libsi ciklus) adják el az ország vagyonát. Ennek pedig örülni kellene, mert a jelek szerint annyi vagyon van itt a Megyében, hogy tíz év is kevés a szétlopásához.

A hatalomért való harc (politika) műfajában hitelesebb egy jól hazudó politikus, mint egy jól igazat mondó juhász. Utóbbi annyira szerepet tévesztett személyiség a témában, mint a sok fahangú önjelölt díva a Megasztárok válogatásán.

Szerencsére ebben a nagy zűrzavarban és évfordulóban ilyen kérdések elcsorognak a lefolyóban. Isten tartsa meg a jó szokásukat és intelligenciájukat, tessék csak játszani tovább az ötvenhat-relódot, csak valahol olyan helyen ahol senkit sem zavar, mert alkotmányos jog a gyülekezés és véleménynyílvánítás ugyanúgy mint hogy joga van mindenkinek hülyének is lenni és sokan élnek is ezzel Maradjunk annál, hogy fel lehessen venni és lobogtatni az Árpád-sávos zászlót, meg lehessen népdalkör mintájára skandálni a Gyurcsány takarodjot.

Élelmesebb városvezető lévén kijelölnék nekik egy türelmi zónát, együtt a kurvákkal, ahol egyszerre bocsáthatná áruba mindenki a portékáját. Valaki a testét, más az eszméit. Cserébe újabb turistanevezetesség alakulna ki a fővárosban, amelyet akár pénzért is lehetne mutogatni a mindent fotózó japán turistáknak. Sőt lehetne kalandtúrát szervezni aktuális tüntetésekkel, traktoros felvonulással, és félpályás útlezárással.

Zabálná a világ.

Odajut az ember, hogy kínjában már sírva nevet azon, amit ma a Megyében felsőoktatásnak neveznek. Eddig sem volt ez méltó arra, hogy oktatásnak hívjuk (csúfoljuk), de most már eljutott arra a szintre, hogy semmi mást nem ér az egész rendszer, mintsem a szocializmusból átörökített bújtatott foglalkoztatást, amely jelen esetben azon embreke körét öleli fel, akik tanároknak, oktatóknak, egyebeknek hívják magukat a katedrák mögött. Mindezt teszik büszkén, miközben az általuk örökített tudás egy nagy kalap guánót sem ér.

Tisztelet persze a kivételnek, mondhatnánk, mert ez egy jó kifogás. De egészében maga a rendszer egy korhadt, elrohadt fára emlékeztett, ami anno valamikor a jura kor környékén a mocsárba dőlt, és ott maradt mint ősküvölet. Mert a szakok többsége arra nem teszi alkalmassá a delikvenst, hogy kávét főzzön a kollegáknak, viszont a demonstráló pedagógusok valahogy mégis megélnek ebből a szarból, amelyet taposó lábaikkal addig köpülnek, ameddig vaj szilárdságúvá nem válik az a szenny, amelyet mint oktatási koncepcióként és tudásként továbbadnak a következő nemzedékeknek. Közben meg lehet hivatkozni az alacsony tanári fizetésre és mélyen hallgatni arról, hogy a 50-100 oldalas kalpa szart sem érő jegyzetekért elkért 2-3000 Ft-ból mennyi is marad a tantóbá/tantónéni zsebében, amelyet az ipari mértékben felduzzasztott nebulóseregnek kötelezően meg kell vennie. Ez ha csak 300 főt számolok egy pl. posztgrad képzésre szemeszterenként, az közel egy misi per félév bruttóban. Személyes tapasztalat, hogy a tanárok többsége jobban vadászott arra, hogy nehogy fénymásolt jegyzete legyen az embernek, mintsem arra, hogy puskázik vagy mást csinál. Egyszerűen szánalmas. Miközben égett a pofám, mikor nebuló létemre valami kiegészítő képzésen a pályán már 15-20 éve oktató egyetemi docens úrnak én magyaráztam el, hogy a gyakorlatban hogy is működik az általa oly rigorózusan oktatott dolog. Mivel fingja sem volt, ellenben kiválóan tudott csoportosítani, meg kockákat és karikákat rajzolni amelyet persze tudni kellett ezerrel. És mikor lőn világosság, hogy jééé van ilyen az életben is, mehettem volna előadni az egyetemre, mert még ilyen nem volt.

Na kérem szépen, ez a baj. Nagy ívben nem érdekel, hogy kell-e tandíjat fizetni vagy sem, mert jelen esetben teljesen mindegy a dolog. A diákok nem tudásért járnak egyetemre és főiskolára, hanem papírért. Mert papír kell és azt hisszük ez elég is. Sokáig az volt, ma is azt gondoljuk elég. Igen, a piac diktál, viszont ebben a szegmensben a piaci igény a papír, amelyet apa-anya és a rokonság együtt ünnepelhet Ödönkével, amikor átveszi a rektortól a diplomát. Ebbe az igénytelenségi faktorba épült bele az oktatói gárda is, akik lesüllyedtek arra az igénytelenségi fokra, hogy nem is akarják a rendszert olyan szintre emelni, mint amire született. Mert el lehet tapiskolni a langyos állóvízben, korszerű tudás nincsen, igény nincs rá, nekik meg jó az, hogy félévente levesszük a diákokat a jegyzet árával, csinálunk valami vizsgát, oszt hagy szóljon. Tiszta matematika ez kérem szépen, iagzi játékelmélet! Egy oldalon van a két fél és senki sem megy tovább, mint amit a két fél még kölcsönösen kockáztathat. A tanároknak meg marad ideje azokra a tudományos publikációkra, amelyek kötelezőek, de jellemzően egy kalap szamócát sem érnek többségében, mert a gyakorlati hasznuk annyi, amennyi a jelenlegi képzésnek. A végeredmény meg egy nagy semmi, illetve egy papír, amellyel igazolhatjuk, hogy Ödönke diplomás lett.

Csak éppen nem ért semmihez. Miért is értene, nem kapott ilyen jellegű képzést. A tanárok döntő többsége kiszakadt a való világból, egy egyfajta szellemi skanzenba zárva kis világában a saját egzisztenciáját építgeti és amíg nem rúgják őket is seggbe, nem fog a dolog változni. Miért változna, mikor évente képzünk Vörös Hadseregnyi közgazdászt meg jogászt. Emellett tömegesen jönnek az emberek a mozigépész-büfészakokról, amelyről kell vagy tíz ember összesen az országba, de nálunk évente böfögünk elő vagy 200-at. Tessék nekem megmondani, miért szakma az, ha valaki beszél egy nyelvet? Mindez szép és jó, de ennyi tolmács vagy műfordító nem fog kelleni, különösen nem olyan nyelvekből, amelyek forrását a térképen is nehéz megtalálni.

Jelenleg ott tartunk, hogy nincs oktatásunk. Csak papíron. Élő példa, elég friss, ami ezt kihozta belőlem. Kellenek nekünk emberek, akik tudnak hitelekkel foglalkozni, pontosabban akik el tudják bírálni a formai és tartalmi követelményeket. Nosza rajta vegyünk fel friss diplomás közgazdászokat: jönnek is mint bogár a fényre, kell nekik a munka persze, sokan vannak, többen mint a Magyar Gárda. Sejtettük, hogy a tudásuk nem sok, hiszen pályakezdők, de azért attól a szinttől, amellyel beléptek a munkaerőpiacra, egy hátast dobott az ember. Mert ez a szint egyenlő a béka seggével. Az első hetekben jön a pofáraesés, hogy amit 3-5 évig tanultak, az egy kalap szart sem ért. Mert fogalmuk sincs, mi az a váltó, életükben nem láttak még hitelszerződést, az APEH-ről csak annyit tudnak hogy létezik, hogy a biztosíték nem csak egy villamossági fogalom. Közjegyzőről eddig lottósorsolásnál hallottak, a váltó nem csak vasutas fogalom. Hitel? Hogyen, fejből megy mindenféle, a törvényeket beseggelte mindenki fejből citál mindenki mindent. Csak éppen nem tudják, hogy miről beszélnek. Mintha Istenről beszélnének, mert ezt hallották a vasárnapi misén a paptól. Csodálkozó bociszemek minden olyan alapfogalomra, amelyet nem csak egy pénzügyi pályán elhelyezkedni akaró embernek kellene ismernie, hanem azoknak is, akikből vállalkozók lesznek. Hangsúlyozom, csak alapfogalmakról van szó. Mintha ezek az emberek semmit sem tanultak volna X év alatt. Sosem láttak még élőben semmilyen olyan dokumentumot, amiről évekig tanultak, de sajnos azt kell mondjam, gyanítom a tanáraik sem, maximum egyszer kaptak egyet mintának. De diplomásak és közgazdászok. Met paíprjuk van róla. Csak ők nem tudják, hogy hiába van papírjuk, a piaci értékük egyenlő a BigMakkokat áruló kis sapkás emberekkel.

Láttam egy hirdetést.

A szaki visszavág

Szerencsére nem jött telefon, és a megbeszéltekhez híven jött a szerelő is reggel. Hozott mindent, meg barkácsolt hegesztett és cserélt. Fura módon parkolni is tudott... na ja kérem reggel az ótós emberek elmennek a dolgozóba a ház elől és van hely mindaddig amíg hazajönnek. Kár volt aggódni. A javítás gyors volt (motorcsere meg valami izével a hűtőrendszer feltöltése), le a kalappal előtte. Azonban a rossz motort otthagyta nálam, mint eb a szaharát, mondván csináljak vele amit akarok. A jelek szerint nem kell elszámolni vele.

Konklúzió. Jó esetben minimum egy hét a javítás. Egyszer kijön a mester hogy megnézze, majd jó szokás szerint majd visszajön legközelebbre. Egy szakszervíznél nincs raktáron semmi, pedig nem speciális/ritka dolog romlott el, hanem a motor. Utóbbiból egy darab sincs tarcsiban. Lehet hogy nem tipikus, de fura az, hogy egy motor nem bír ki 2 évet. Ami viszont nekem meghökkentő, hogy ha már annyira fókuszban van a környezetvédelem és pl PC-knél, izzóknál valamennyire megoldott a dolog, itt semmi elképzelés nincs a hulladékról. Mindez egy olyan cégnél, amely svéd, ahol azért a környezetvédelem fényévekre jár előttünk. Nem tudom mi van a motorban a vason kívül :), így lehet hogy valami sav vagy hasonló folyadék is figyel benne. Én meg gondolkodhatom, hogy mi a szart csináljak vele, mert ha csak kicsit is szeretnék környezettudatos lenni, nem dobnám a kukába, ki tudja mi van benne. De mivel fogalmam sincs, és ott hagyták a francba, fogtam és kidobtam. Lelkem rajta. Meg annak is, akinek elképzelése sincs vállalatként, hogy mit te

Ez van. Volt egy jó időszakunk, amikor lehetett hinni, hogy újra fellendültünk. De azért lehetett sejteni, hogy a szerdai törökök elleni meccs nem lesz egyszerű. Nekünk mindegy volt, hiszen –szokás szerint- már elszálltunk, ellenberger a turkoknak kaparni kell minden pontért, mert őket is megszivatta Málta. Előzetesen talán azt lehetett várni, hogy a Málta elleni iksz miatt forma alatt játszó hazaiak és a mi csikócsapatunk, aki meg lendületben van, összehoz egy jó derbyt és végre valahára nem megalázva kell végignézni egy meccset hanem lehet izgulni a hármas sípszóig.

Annak ellenére a kedvem nem volt sötét, hogy nekünk kicsi volt a tét, így lehetett játszani azt, amit elképzeltünk. Fura módon ezúttal látni is lehetett mit képzeltünk el, eddig csak nyomokban tartalmazott a magyar válogatott játéka ilyen E stabilizátorokat és inkább emlékeztetett a majd lesz valami taktika konzervatív végrehajtásához. És lám, jól is játszottunk, sőt amitől elszoktam egy ideje néha volt helyzetünk. Igaz Fülöpnek kellettek a nagy védések, mert hát kérem szépen a türkök jöttek ezerrel, de valahogy jól működött a hátsó védelem, csak ritkán volt zavar.

A törökök zavarban voltak, mint vasorrú bába a mágneses viharban. Továbbra is meddőztek, mi meg vártunk, mint pompom az ágon, hátha összejön valami. Egyedüli aggasztó dolog volt az a sok sárga lap, amit összeszedtünk az első félidőben, szokás szerint értelmetlenül. A skót bírótól igazából többet vártam, elég egy favágófoci van arrafelé, szóval hagynia kellene a kemény játékot, de hát a fák nem nőnek az égig. Ennek ellenére a meccs a történelembe Gera kiállításával és a végeredménnyel fog bevonulni. És egy év múlva már csak erre emlékszik mindenki.

És sajnos ez volt a hiba is, ami miatt szokás szerint a fallosz rosszabb oldalára kerültünk. Tizenegyes helyett kiállítás, amely után összezuhantunk teljesen. Mintha nem lett volna arra elképzelés, hogy mit is teszünk, ha megfogyatkozik a csapat. Pedig lehetett azzal kalkulálni, hogy soklapos este lesz, mert sem mi, se a törökök nem a fair play lista éllovasai közé tartoznak. Fülöp is elszállt, helyette Balogh pedig hát, mondjuk azt, hogy véleményem szerint az egyetlen, aki nagyon kilógott a csapatból. A szünet után beállt Emrével sokat nem tudott kezdeni a hátsó alakzatunk, pedig a kezdőbe várta mindenki, ennek ellenére kaptunk egy félidő előnyt.

Igazából nem értem, hogy miért nem a kapusposzt az, ahol ha más nem de tarcsira hívnának idősebb rutinrókákat, persze lehet hogy ez nekik vérciki, de az elsőbálozó Balogh (annak tűnt) téblábolása nem éppen acélozta a védelmünket. A fiatalítás szuper dolog, de azért ne úgy történjen, mint anno Sztálin tette a tiosztikarral, mert annak is meg lett az eredménye. Egyedül hagyjuk ki a jóllakott öreg napköziseket, akik helyett szemmel láthatóan jobban teljesítenek a fiatalok. De T. Kapitány úr, az Ön tiszte pl. abban kellene megnyilvánulni, hogy egy kiállítás után rendet tegyen a fejekben és változtasson a taktikán. Csökkent esélyekkel vegyük fel a küzdelmet az ellenféllel, és ne zuhanjunk össsze, mint a napszítta tehénlepény a szántón.

Kikaptunk. Erről nem a skót bíró tehet. Hibázott, nem is kicsit, de ha be is rúgtuk volna, még nem nyertük meg a meccset akkor sem. Egyébként is, túl sok a ha, meg a mi lett volna, amelyekkel idehaza már évek óta tele van a padlás. Kikaptunk és kész. Egy olyan meccsen amelynek nem volt tétje és nekünk csak arra volt jó, hogy nagyobb nyomás alatt játszunk.

Kaptunk olyan szituációt, amelyet eddig nem gyakoroltunk. Ilyen az emberhátrány. Most lehet elemezgetni, hogy mekkora lyukak is vannak a csapatban, meg mit is kell gyakorolni (Gera ugye nem hátvéd...), és a tapasztalatokat majd felhasználni a következő sorozatban, amikor újra lesz tétje a mérkőzésnek.