Böff Evangéliuma

Napok óta röhögöm magam könnyesre az alábbi remekművön. Jó étvágyat hozzá a svéd szakács támogatásával :)

Egy tapasztalatlan, FRANK nevű curry-kóstoló feljegyzései, aki Ausztráliából tett látogatást Durban-ban, Dél-Afrikában:

"Nemrégiben abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy bírónak választottak ki egy curry főzőversenyen. Az eredeti bíró megbetegedett az utolsó pillanatban én pedig pont ott álltam a bírói asztalnál és a sörös sátor holléte felől érdeklődtem, mikor felkértek. A másik két bíró (két helybeli indiai) biztosított afelől, hogy a curry egyáltalán nem lesz erős, azonkívül ingyen sört kapok a kóstolgatás teljes idejére, tehát belementem."

Curry # 5: Laveshnee Legális Ajak-Eltávolítója

1. BIRÓ: Húsos, erős curry. A frissen őrölt Cayenne bors tökéletes ízt ad. Igazán nagyszerű.
2. BIRÓ: Curry aprított sztékkel. Több paradicsomot még elbírna. El kell ismerni a cayenne
bors igen erős benyomást tesz.
FRANK: A füleim csengenek, a homlokomon izzadtság folyik és a szemeimmel már nem tudok fókuszálni. Elfingottam magam, négy ember mögöttem kórházi kezelésre szorul. A versenyző megesértődött mikor megmondtam neki, hogy a curry-je következtében agykárosodást szenvedtem. Savathree megmentette a nyelvemet a vérzéstől azzal, hogy egy kancsóból sört öntött közvetlenül a nyelvemre. Azon gondolkozom, vajon le fogom-e égetni az ajkaimat. Nagyon idegesít, hogy a másik két bíró folyton megkér, fejezzem be a sikoltozást.

Curry # 6: Vera Világi Vegetáriánus Variációja

1. BIRÓ: Híg, de mégis erős vegetáriánus curry. Jól eltalált egyensúly a különféle
erőspaprikák között.
2. BIRÓ: Az eddigi legjobb. Agresszívan használ erőspaprikát, hagymát és fokhagymát.
Igazán nagyszerű.
FRANK: A beleim immár egyenes csövek gáz állapotú, kénes lánggal megtöltve. Összeszartam magam mikor fingottam és attól félek hamarosan átégeti a széket. Úgy tűnik senki nem tud megmaradni mögöttem, kivéve azt a Savathree lotyót, azt hiszem perverzebb mint gondoltam. Már nem érzem az ajkaimat. Kéne egy nagy
fagyi, hogy kitörölhessem a seggem vele.

Curry # 7: Sugash Sikító Szenzáció Curry-je

1. BIRÓ: Közepes curry, túl sok konzerv-paprikát használ.
2. BIRÓ: Hát, hát. Olyan az íze, mintha gyakorlatilag az utolsó pillantaban beledobtak volna egy konzervnyi paprikát. Meg kell jegyezzem, aggályaim vannak a 3-as számú bíróval kapcsolatban. Úgy tűnik egy kissé csalódott, mivel folyamatosan durván káromkodik.
FRANK: Valaki tehetne egy gránátot a számba, kihúzhatná a biztosítószeget és én az ég
világon semmit sem éreznék. Az egyik szememre megvakultam és a külvilágnak olyan hangja van, mintha minden rohanó vízből állna. Az ingemet teljesen beborítja a curry ami észrevétlenül kicsusszant a szám szélén. A gatyám tele van láva-szerű szarral, így legalább passzol az ingemhez. Legalább majd a boncolás során tudni fogják mi okozta a halálomat. Úgy döntöttem abbahagyom a lélegzést, mivel túl fájdalmas. Francba vele, oxigénhez úgysem jutok. Ha levegőre lesz szükségem, majd szippantok a hasamon lévő 10 centis lyukon keresztül.

Curry # 8: Hansraj Hegyi Szent Curry-je

1. BIRó: Tökéletes befejezés, ez egy jó izű curry, mindenki számára biztonságos, nem túl
erős, de pont elég fűszeres ahhoz, hogy észrevetesse magát.
2. BIRO: Ez az utolsó darab egy jó, kiegyensúlyozott curry, nem túl erős és nem is túl enyhe. Sajnalattal láttam, hogy nagy része kárbaveszett mikor a 3-as számú bíró elájult,
leesett a székről és magára rántotta a currys tálat. Nem biztos, hogy túléli. Szegény
ausztrál, kíváncsi lennék mit szólt volna egy igazán csípős curryhez?
FRANK: Nincs feljegyzés.

A szerelő visszavág

Szakikám meg is érkezett ma reggel, kényelmesen 9 körül. Amint láttam, hogy összesen a kis műanyag szerelősdoboz van nála, tudtam mi lesz. De játszuk le a szokásost.

Bejön, kórismeret, hümmögés. Corpus delicti vizslatása, majd böffenés:

- Több fény nincs?

Tulképpen még több világosságot akart, amit lehetett volna úgy is kérni, hogy pl. van olyan lámpa amit fel lehet kapcsolni. Hát wazze nem vagyok egy Madonna koncert, hogy ezer wattal világítsak naponta, meg füvet se termelek, így maradt ami van. A kór persze adott: a motor meghalt. Élt nem egészen két évet. Bravó, ennyit tudnak. Pedig semmit sem kellett tennie, csak amire kitalálták. És ilyenkor már a megszokott történet: meg kell rendelni a az újat. Ha minden jól megy megjön csütörtökre. Ha megjön, akkor jön.

Még lebaszott, hogy milyen nehéz itt parkolót találni, meg előre szól hogy segítsek majd behozni a cuccokat ha jön. Na bazmeg ha a tanyán laknék, akkor az lenne a baj, mert az meg messze van...

Summa summarum, lineáris algebrai módszerrel is a legoptimálisabb hűtőhasználat minimum egy hét, ha baj van. Folyt köv...

Hívott ma Józsua, tudjátok, aki a gyerekkori haverom volt és együtt nőttünk fel valahol ott Palesztinában. Egy idő után persze ketté vált az utunk, belőle előbb próféta, majd megváltó lett, én meg maradtam a gyerekkori haverja, akit ráadásul még az Evangéliumokból is kitöröltek.

Szóval hívott ma, mert megint nem érti mi is folyik mifelénk. Amióta lelépett és csak templomokban látható, azóta ritkábban beszélünk, szerencsére a mobiltelefon nagy találmány volt: persze erről is azt mondja, hogy benne van a keze, mert már kezdte sajnálni szegény Urielt, hogy állandóan üzeneteket hozzon-vigyen. Szóval hívott, hogy már megint mi történik itt mifelénk, mert közben én meg itt kötöttem ki, egy rosszul sikerült backgammon party után. Tuti hogy csalt az a főníciai, de bizonyítani nem tudtam, így lépnem kellett ahogy tudtam és valami megmagyarázhatatlan okból ide cseppentem. Persze azóta megszoktam itt a Megyében, szinte hiányzik, ha valami tipikus helyi idiotizmus nem történik errefelé hetente, amelyet nemhogy egy külföldi, hanem egy helybeli is nehezen fog fel.

Kérdezte is, mi ez a tornasor mizéria. Mondom neki semmi különös, valaki megint nagyot akart fingani, de beszart. Szóval egy ideje dívik már az, hogy Önnek jogában áll zenét hallgatni, meg az eseményről fény- és filmfelvétel készül, és ez olyan varázsszó errefelé, hogy mindenki maga alá rittyent, mert jön az Ombudsman meg a Minisztérium és akkor lesz majd nemulass. Indult a dolog anno azzal a menopauza közeli maszopos képviselőnővel, aki lett a madame, mert ő lett a felelős a magyar nők jogaiért. Szép reflektorszerep, persze semmi sem válotozott, néha lehetett hűházni, meg eljárni mindenféle emancipunci happeningra oszt ennyi. Azóta el is küldték Babilonba fogságra, izé Brüsszelbe, amely ideális terep a futottak még kategóriás hazai politikusoknak, mert addig sem rontják itt a levegőt, meg kínjában írt egy könyvet (a jelek szerint ennyire nincs dolga), amelyet nem tudom ki vesz meg, mert a család és a politikus társak megkapják a tiszteletpéldányt. Közben jött persze a kisebbik gyerek is, a szadesz-klánbeli farizeusok, akik biciklistől-Gusztosostól keztedk reklamálni mindenért, ami az ő szempontjuk szerint kicsit is korlátozva van. MErt lehet demagóg szövegként azt mondani, hogy mi a leiberális érték és mi nem, de könyörgöm ne akarjuk már bemagyarázni azt ami nincs is. A liberalizmus nem attól szabadelvű és engedékyeny, hogy a kutyákat is hagyná a járda közepére szarni! Igenis kőkemény szabályai vannak amelyet játszani kell és ami fontos: betartani. Ha nem lenne ilyen, akkor egyszerű anarchiáról és káoszról kellene beszélnünk.

Így szépen eljutottunk oda, hogy tulajdonképpen minden írott vagy íratlan szabály betartása valakinek megborítja a személyiségfejlődését. Mert ugye joga van a hülyéből nem hülyévé válnia, hamár szavazati joga van és választható, akkor nyeljük le a békát és tapsoljunk ha van iylen igénye. Persze ez nem mindig van így, mert a Megyelakók többsége beéri annyival pl. matekból hogy felismerje az akciók százalékos jeleit. Így nem kell csodálkozni azon, ha éppen az lesz fókuszban hogy isiseink épp mitől nem fejlődnének személyiségileg. Jött is a heuréka valamelyik idétlen pedagógustól, aki a jelek szerint sokkot kapott az iskolabezárástól és kitalálták, hogy wazze, a tornasor diszkriminatív. Mert elől vannak a nagyok és a mélynövésűek meg senyvednek ott hátul. Na kérem én is hátul boklásztam és örültem, mert a nagy langaléták takartak és lóghattunk fekvőtámasz alatt. De ettől nem lettem pszichopata vagy nem gondoltam öngyilkosságra, hogy átlagos (vagy átlag alatti) magaságommal a Dunának kellene mennem. Néha bosszantó volt hogy a moziban valami colos szilveszter épp elém ült, de megoldottuk. Szóval ez egy újabb akkora butaság, hogy díjat kellene adni érte. Tuti iskolások ezrei járnak pszichológushoz, mert hátul állnak a tornasorban. Az meg nem diszkrimináció mi, ha a csajok egy hónapban 10-15 napot lógnak tesiórán, mert elhúzódó nehéz napjai vannak... Na persze.

Szóval épp elmagyaráztam Józsuának, hogy már megint csak az Agnus dei kórusa béget össze-vissza, mikor kérdezte hogy hallja vannak iskolabezárások is. Modnom, igen ez nagyobb probléma. Illetve az előzőhöz képest ez lehet probléma. Nem az a baj, hogy bezárnak egy isit, mert van 10 tanuló összesen, hanem az, hogy nem tudják normálisan megszervezni a dolgokat: sem a logisztikát, sem az indoklást, se semmit. Mert ugye indul rögtön a tüntetés Jászkarafaszajenőn, hogy bezárták a sulit, mert az önkormányzat nem tudja fenntartani. Kérem szépen, tetszettek valamit tenni, hogy ne zárják be? Kedves szülők jártak oda festeni, kertet ápolni, szépíteni, stb a helyet, hogy legyen valami igényesség ahová a csimota jár? Vagy tetszettek megint szarni az egészre, várni a szociális segélyt meg szidni az önkormányzatot meg a kormányt, hogy nosza neked, mongyá le.

Itt kezdődne a helyi civil kezdeményezés. Hogy emberek, falubeliek összeállnak és együtt tersznek a településen valamit, együtt teremtenek értéket. De mit lehet olyan emberektől várni, aki a saját utcájában a szennyvízelvezető árkot sem tudja kitakarítani. Nem mintha nem érne rá, egyszerűen igénytelen.

Azt hiszi, neki az jár.

Pedig nem jár. Ez nem a Paradicsom, vagy nem a Kánaán, hogy minden ingyen legyen. Van amiért nem is kellene fizetni, csak időt rászánni, de az sem megy: irigyek vagyunk. Továbbra is csak követelünk, mint egy cselekvőképtelen csecsszopó, gyakran megrekedve azon a szellemi szinten. Shamale romaléék tudtak pezsgőt bontani, amikor abban a kis faluban kinyitott a bezárt iskola, igaz csak mint gyermekmegőrző. Pezsgőre volt pénz wazze. Kiváncsi lennék mennyien ajánlottak fel pénzt vagy társadalmi munkát azért, hogy az iskola megmaradjon. Gondolom annyian, mint amennyien dolgoznak...Kiváncsi lennék arra is, hogy a porontyaik mennyit lógtak eddig onnan, mert gyanítom eddig annyira nem hiányzott nekik, csak a szoc. segély miatt muszály volt.

A másik oldal se jobb. Mert riportot csinálnak arról, hogy adott iskola kénytelen valami szénraktárból kialakított kutricában tanítani. ÉS milyen rossz nekik. Tessék mondani arra volt agy, hogy pályázzanak ezekre a digitális írótáblákra és nyerjenek hármat, amely darabonként többe kerül mint egy ház a faluban, de arra nincs ötlet vagy késztetés, hogy megmozgassák a falut hogy hé emberek, tegyünk valamit együtt, KÖZÖSEN a faluért. Mert ebből mindannyian profitálunk.

Józsua kérdezte, hogy miért ilyen drága egy palatábla. Mondtam neki, ezek nem palatáblák már, hanem nagyon drága elektronikus felszerelések. Több millió forint darabja, és pályázni kellett értük, és lehetett nyerni az iskoláknak. Igen, már ritkán szoktak manapság a porba is pisálni az iskola mögött, mert már nem illik. Persze van ahol ebből is Budigate keletkezik, mert annyi tisztaság sincs mint anno Názáretben. Ott legalább volt fürdő és nem kellett a bokrokba menni szarni, de minimum étkezés előtt kezet kellett mosni. Van ahol ez manapság sem dívik, és jön a csodálkozás ha valami fertőzés alakul ki. Persze ilyenkor az önérzet is maximális, mert ők nem ilyenek, meg kikérik maguknak, de hát kérem, ha már enni tetszenek, tessék legalább egy pottyantós budit összeeszkábálni és kezet mosni evés előtt. Nem mai találmány, mi is ezt tettük anno.

Józsua nem érti. Ha van ahol több ilyen méregdrága tábla van, ott miért nincs normális iskola. A válasz egyszerű, csak errefelé kell élni. Mert kérem, itt keverik a kicsapongást a picsakongással. Nem a lényegre fókuszálunk. Netünk van bezzeg mindenhol, de fűtés nincs kb minden 10. suliban. Van többmilliós számítógépes laborunk (akár a faluban is), de az iskola ránkdől, mert olyan elhasznált. És nem történik semmi. Tudom Józsua, te se mvagy kőműves, rád sem érdemes várni, mert ide nem kellenek csodák.

Nem csodák kellenek.

Hogy mi kell? Közösség kell és igényesség. Utóbbiból sem kell sok, előbbibő sem. Csak arra hogy ne várjunk se a csodára, se a Megváltóra, mert nem kellenek. Nem csak az önkormányzat tudja megoldani a problémáinkat, nem csak a kormány, hanem mi is. Tessék a helyi kocsmában diskurálni erről, hogy egy közös marhapörköltes (varnyúpörköltes) vacsora előtt havonta egyszer menjetek el szebbé tenni a települést. Mert magad uram, ha szolgád nincsen

Nem tudom miért, talán a feszült nemzetközi helyzet hatására, este bedöglött a hűtőm. Egy darabig zörgött-csörgött, majd hangos vízlubickolással a hátsó csőrendszerben levő víz lefolyt a cső aljára. Elektromos hiba. Erre rájöttem, mert levágta a biztosítékot, és visszakapcsolva csak a hűtő vágta újra le.

Roppant élmény, hogy hétvége előtt ment tönkre, egyetlen jó dolog, hogy még épp garanciás, decemberben ugrik a 2 év garancia. Ennek ellenére csak halkan jegyzem meg, hogy már megint egy magyar termék, ami nem bír ki 2 évet...

Persze a szívások csak ezután indultak. Ma reggel fél kilenctől hívom a márkaszervízet, hogy időpontot egyeztessünk. A nyolcadik (!!!) hívásra, negyed tizenkettő magasságában fel is veszik a telefont. Hogy eddig mi a rákot csináltak, nem tudom, 3 óra alatt iszonyat mennyiség kávét és pisit el lehet intézni... Persze szervíz csak egy van, bár a honlapon (www.zanussi.hu) van három szervíz is. CSAK !

• ebből egy csak gázkészülékkel foglalkozik (muhaha)
• a másik megkérdezte hogy melyik kerület, majd közölte hogy a budapesti javításokkal csak a harmadik foglalkozik (akkor minek vannak a pesti körzetre szóló szervízek közt, illetve nem mindegy melyik Bp-i kerületben lakom? ráadásul pesti szervíz...)

Így maradt a harmadik, akire vártam, mint Godot-ra. Közben gondoltam, felhívom a megadott telefont, ahol a Zanussival kapcsolatban lehet kérdéseket feltenni. Mert van ilyen és meg akartam kérdezni, hogy most hogy is van ez: egy telefonszám van összesen, azt se veszik fel. Nagy nehezen kaptam egy időpontot a jövő hét elejére: jön a szaki.

Addig meg oldjam meg, mert itt is úri munkaidő van. És csak remélni tudom, hogy elsőre sikerül megjavítania majd anno, egyszer.

Nézd meg az anyját, vedd el a lányát, mondja a polgái körös népi-urbánus szittya-dakota közmondás. Ha ezt kiterjesztjük a mai modern világra (ahol tudjuk hogy lehet bárnyveséből földrengést előrejelezni), akkor vessünk egy vigyázó szemet az ország slágerlistájára, azon belül is vegyük elő kisikolás szövegértési képességünket, és olvassunk dalszövegeket. Ezek után, vajon mit is lehet egy országról gondolni, ahol slágerlisták élét ostromolta egy olyan szám, aminek az a címe, hogy Megyünk lopni ???

Először akkor kaptam fel a fejem az ilyen típusú tényállás fennforgására, amikor egy kis faluban durrantottak meg egy komplett bronzharangot a templomtoronyból. Bár előtte is, és azóta is rendesen lopnak idehaza mindent, ami a barkóba fogalmai szerint a tárgy fogalomba tartozik, de azért egyre durvul a helyzet. Hiába no, a nemzetközi helyzet egyre fokozódik. Persze lehet sírva röhögni azokon a cikkeken, mikor a lángvágóval felszerelt nyugdíjasok nekiállnak szétkapni egy használaton kívüli hidat, és miután elhordtak vagy két tonnát, szúr szemet valakinek a tevékenység. Sírva röhögni lehet azon is, mikor egy komplett transzformátorállomást lopnak el a faluban, amelynek következtében nem jön a fény a drótokon napokig.

De ez sajnos nem komédia, hanem tragédia. Mert egyfelől, kell ahhoz egy világkép, aki minden mindegy alapon nekiáll magasfeszültségű vezetékeket darabolni vagy épp földkábeleket hasonló tulajdonságokkal felgöngyölíteni, mert a jelek szerint nekik már nem számít mit tesznek. Az életveszélyt is vállalják, hogy a színesfémtelepen kapjanak egy kisfröccsre valót egy kiló szoborért, ez a biznisz. Hameg beüt a ménkű (ipari áram) akkor szelaví, jöhet a fekete kocsi vagy kórház. Most lehetne idézni István a királyt, amelyben Koppányról szóla vala az ének, miszerint a kúltúráról azt sem tudja, eszik-e vagy megisszák. És lőn világosság, valóban nem tudják, mert nem érdeklik őket. Sem meginni, sem megenni nem tudják és gyaníthatóan magasról leszarják azt, hogy épp Antall József bronz mellszobrát lopták-e el, vagy Hofi Gézáét, mert csak egy a fontos: legyen minél nagyobb és súlyosabb, mert akkor az többet fizet.

Gábor Áron rézágyúja fel van darabolva

Ez sem más, mintsem a többi megélhetési bűnözés. A sok árus az aluljárókban, a lopott cuccok olcsóbb értékesítése kézen-közön is ugyanúgy törvényt sért, de van egy óriási különbség. Akiknek halt meg közlekedési balesetben hozzátartozója azért, mert pl. a vasúti piros nem jelzett mert ellopták vezetéket, az tuti nem szociális érzékenységet mutatni ezen emberek felé. És teljesen igaza van: ezek a lopások túlmutatnak azon a határon, ami tolerálható, függetlenül a corpus delicti-től: egyik hazai emberéleteket, másik hazai kultúrát, emlékekekt veszélyeztet. Tessék csak belegondolni arra, mi lett volna Bem apóval, ha hasonló tendencia zajlik már akkor Erdélyben? Gábor Áron önti ezerrel a rézágyúkat, azonban jönnek a helybeli megélhetási bűnözők és reggelre a csata előtt ellopják az egész tüzérséget, mert színesfémből van. Mi lett volna Bem seregével Puchner ellen, miről írt volna verseket Petőfi? És a fő kérdés, ilyen szituáció után miért küzdöttek volna ezek az emberek ilyen események után?

De persze a lopás még csak egy tett, azt el is kell adni. Magas a labda, le is csapták és jön a javaslat, hogy legyen újra állami monopólium a színesfémfelvásárlás. Ezt mit fog megoldani Té honatyák? Abból a sok agysejtből, amelyet fel tetszettek halmozni a politikussá válás rögös evolúciós útján, ennyire futotta? Mitől lesz ettől jobb vagy biztosabb a dolog? K.Géza közalkalmazott (ha az lesz) milyen alapon nem fogja átvenni a hulladékot? Körözési képek lesznek kábelekről meg szobordarabokról, hogy ezt ne vedd át? Vagy lesz egy újabb bizottság, aki majd koordinál – jó pénzen...? Ha szarkasztikus lennék, azt mondanám, addig örüljenek, amíg van olyan szobor, amit le lehet önteni vörös festékkel, mert amit már elloptak, azt nem öntik le.

Nem hiszem hogy van tökéletes megoldás. De vannak olyan lépések amelyekkel lépni lehetne azirányba, hogy csökkentsük az esélyeket az ilyen történésekre. Pl. minden falu táblája alatt ott virít a Nálunk polgárőrség vigyáz a rendre felirat. Hát vigyázzon akkor! Ne csak a főúton meg a kocsmáknál lebzseljen, hanem tegyék be az útvonalba ezeket a helyeket is. Itt vannak a gárdák is ugyi. Vigyázzanak ők is ezekre: legalább katonáskodhatnak ilyenkor... Tessék kamerákat (webkamera) felszerelni, ahol vissza lehet nézni, hogy Lakatos Tihamér vagy Kovács Sándor volt-e a műgyűjtő. Nem nagy kunszt, egy ismerősöm az építkezését szerelte fel ilyennel, napközben (melóból) ránézett a melósokra a neten keresztül, majd elszámoláskor megmutatta, mikor is nem dolgoztak.

Ne felejtsük el a másik fontos tényezőt is. Aki több mázsányi cumót lop el, azt valahol fel kell darabolni vagy összeolvasztani, stb. Namost ezt otthon a sparhelton nehéz megtenni, mert sok tüzifa kell hozzá. Azért ez is feltünő. A jelenlegi kereskedőket pedig büntetésekkl úgy meg kell baszni, ha kiderül átvesz akár egy csatornafedelet is, hogy a gatyája is rámenjen az ilyen stiklikre.

Alapban gáz egy csomó szabálysértési bírság összege nálunk. Kíróható egy 50-100 ezer forintos bírság, amelyet röhögve kifizetnek és szarnak továbbra is a dologra. Fejlettebb országokban a titkok egyike, hogy úgy megbüntetik a vétkest, hogy egy életre elmegy a kedve tőle, a többi meg tanul belőle. Tiszta matematika ez, egyszerű játékelmélet, de nem kell hozzá érettségi se, hogy sokért keveset nem fognak kockáztatni.

Reality show-t kell csinálni wazze, méghozzá a királyi tévében, mert egyrészt ugye ott is mindig keresik az új dolgokat és a sok szavazás hatására csökken az a minusz, amelyet amúgy a zsebemből tömnek be, mert kell nekünk a közszolgálatiság. Igazi nagymenőkkel, a nemzet érdekében, jöhetnek a médiagenyók meg az összes narcisztikus papagáj a látható (hangsúlyozottan nem nézhető) adókról. Jöhet kövér, sovány, meleg, hideg, nő, férfi, travi bárki aki nincs eltiltva a közügyektől. Legyen a címe:

Hogy miért az mellékes, és nemcsak mosodások figyelem, hanem az egész ország attention please. Alapban kell 12 gárda, akik fordulóról fordulóra cselekednek valami hasznosat adott témában (például amiért létrejöttek). Heti közvetítés, havi szavazás, és havonta egy búcsúzó. Összesen egy év és várhatóan sok-sok kisebb-nagyobb haszon. Ami a miénk. A kedves tévénézők pedig emelt díjas sms-ben szavazhatnak minden forduló végén, hogy kinek a tevékenysége vált az ország javára és maradhat versenyben a fődíjért. Mert igen, kell fődíj is. Mondjuk az, hogy sem Gyurcsány, sem Orbán, sem Ibolya nem kéri az Ügyészéget, hogy fokozottan figyeljék a tevékenységét. Sőt emellett a győztes kezett foghat Sólyom elnök úrral és együtt hallgathatják meg Demjén Rózsitól a Szálls, szállj sólyom hátán dalt playbackről, kísér Koltay Gábor és népi zenekara, vendégprímás, Franco Nero.

 Nézzük a versenyzőket:

1.      Magyar Parlagfüves Gárda

Tevékenységi köre: társadalmi szervezetként gazirtás és azon telektulajdonosok teroorizálása, akik szarnak arra, hogy a törvény ellenére is elvégezzék a gaztalanítást a saját telkükön.

Címerük: Zöld karszalag, benne gyökerestől kitépett parlagfű, Árpád sávokkal áthúzva

Egyenruhája: Zöld-barna kertész ruházat, kiskalappal, rotációs kapával

Rangjelzések: mini parlagfűvek a tiszteseknek, falevelek a tiszteknek

Avatási hely: Leendő kormánynegeyed gazzal benőtt MÁV tulajdon része

SMS telefon: 0696-666-666 PARLAG

2.      Magyar Szemetes Gárda

Tevékenységi köre: társadalmi szervezetként szemétgyűjtés és illegális szemétlerakók eltávolítása erdőkből, mezőkről, kirándulóhelyekről.

Címerük: Fehér karszalag, benne PET palack amely szelektiv hulladékgyűjtőbe esik

Egyenruhája: Szabadidőmackó sok szemetes zsákkal és gumikesztyűvel

Rangjelzések: konzervdobozok  a tiszteseknek, PET palackok a tiszteknek

Avatási hely: Keleti Pályaudvar

SMS telefon: 0696-666-666 SZEMET

3.      Magyar Nyugdíjas Gárda

Tevékenységi köre: társadalmi szervezetként megbékélés a fiatalabb generációval, elismerni, hogy a mai dolgozók azok, akik kitermelik a nyugdíjra valót.

Címerük: Barna karszalag, benne üres kétkerekes bevásárlókocsi, szájkosárral

Egyenruhája: Otthonka, kiskocsival és cvekkerrel

Rangjelzések: mini zsömle a tiszteseknek, kiskifli a tiszteknek

Avatási hely: Lehel téri piac

SMS telefon: 0696-666-666 MAMMER

4.      Magyar Bagós Gárda

Tevékenységi köre: társadalmi szervezetként csikkgyűjtés és szellőztetés a közterületeken valamint a zárt hivatalokban. Segíteni a kultúrált dohányzás körülményeinek a biztosítását.

Címerük: Fekete karszalag, benne csonkig szívott dekk a buszmegállóban eldobva

Egyenruhája: Fekete egyenruha, dezodorral és tubákszelencével

Rangjelzések: cigiszál a tiszteseknek, kubai szivarok a tiszteknek

Avatási hely: Nyugati Pályaudvar, óra alatt

SMS telefon: 0696-666-666 BAGO

5.      Magyar Szilikon Gárda

Tevékenységi köre: társadalmi szervezetként bebizonyítani, hogy 100 cm-es mellbőség és 80-as IQ alatt is van élet, méghozzá minőségi.

Címerük: Rózsaszín karszalag, benne áthúzott pléhboj nyuszi

Egyenruhája: Bikini, böszme nagy nagy napszemüveg és Mojito koktél

Rangjelzések: kis rúzs a tiszteseknek,  vibrátor a tiszteknek

Avatási hely: Kovi Film stúdió

SMS telefon: 0696-666-666 SZOSZI

6.      Magyar Macsó Gárda

Tevékenységi köre: társadalmi szervezetként a kigyúrt fuxos sportkocsis macsó csávók elleni közutálat (irigység?) csökkentése, bebizonyítani, hogy ők is normális adófizetők

Címerük: Narancs karszalag, benne kokót szippantó pitbull

Egyenruhája: Izomtrikó, rövidnadrággal, minimum BMW és 60-as kar

Rangjelzések: mini baseballütő a tiszteseknek, Skorpió géppityu a tiszteknek

Avatási hely: Palace Dance Klub

SMS telefon: 0696-666-666 MACSO

7.      Magyar Celeb Gárda

Tevékenységi köre: társadalmi szervezetként értelmes életet élni, és önmegtartóztatás vállalása, ha épp nem történik velük semmi, vagy csak annyi amennyi egy átlagemberrel.

Címerük: Lila karszalag, benne 5 paparazzi

Egyenruhája: Minimum báli öltözet aktuális menő stylist által tervezve

Rangjelzések: fényképezőgép a tiszteseknek, kamera a tiszteknek

Avatási hely: Kasztingok

SMS telefon: 0696-666-666 CELEB

8.      Magyar Expolitikus Gárda

Tevékenységi köre: társadalmi szervezetként a politikábólönként vagy kényszerűségből  eltűnt személyek rehabilitációja, azok állampolgárrá válásának segítése.

Címerük: Szürke karszalag, benne áthúzott szavazóurna

Egyenruhája: Hétköznapi viselet, nyakkendő nélkül

Avatási hely: Munkaügyi központok

Rangjelzések: mini borítékok a tiszteseknek, pénzkötegek a tiszteknek

SMS telefon: 0696-666-666 EXPOLITIKUS

9.      Magyar Fitness Gárda

Tevékenységi köre: társadalmi szervezetként a koleszterin, a zsír, a szénhidrát üldözése, ezeket fogyasztó eretnekek megtérítése és jobb útra nevelése.

Címerük: Piros karszalag, benne update 1-es szobabicikli

Egyenruhája: Aerobik öltözet és egy üveg szénsavmenetes ásványvíz

Rangjelzések: kockahasak a tiszteseknek, kockafejek a tiszteknek

Avatási hely: Puskás Ferenc Stadion

SMS telefon: 0696-666-666 FITNESS

10.  Magyar Emancipált Gárda

Tevékenységi köre: társadalmi szervezetként azon túlerőszakolt képzelgések megszüntetése, hogy mindig mindenben hátrányban vannak a nők.

Címerük:Sárga karszalag, benne egy szokyna, egy nadrág

Egyenruhája: Klasszikus női viselet, mégpedig szoknya, blúz, fehérnemű, harisnya

Rangjelzések: mini retikül a tiszteseknek, selyemkendő a tiszteknek

Avatási hely: Szülőotthonok

SMS telefon: 0696-666-666 EMANCI

11.  Magyar Kisebbség Gárda

Tevékenységi köre: társadalmi szervezetként az a szemléletmód elterjesztése, hogy nincs lehetetlen csak tehetetlen. Célok és módszerek átadása, hogy a kisebbség többsége is vigye valamire legálisan is.

Címerük: Barna karszalag, benne angolvécés családi ház

Egyenruhája: Teszkógazdaságos öltözet, semmi fux, semmi kocka lada

Rangjelzések: érettségi bizonyítvány  a tiszteseknek, diploma a tiszteknek

Avatási hely: Szociális és Családügyi Minisztérium

SMS telefon: 0696-666-666 KISEBBSEG

12.  Magyar Hajléktalan Gárda

Tevékenységi köre: társadalmi szervezetként elősegíteni és bemutatni, hogy minden helyzetből talpra lehet állni és az alkoholizmus nem kiút.

Címerük: Bordó karszalag, benne áthúzott újság és kannásbor

Egyenruhája: Second-hand öltönyök

Rangjelzések: borotva a tiszteseknek, buszbérlet a tiszteknek

Avatási hely: Munkaügyi Minisztérium

SMS telefon: 0696-666-666 PARLAG

 Persze lehet még folytatni. De kell nyilván a második és harmadik rész is, és akkor jöhetnek a többiek. Hátha ettől valami apró kis szép dolgok történnének is idehaza, amitől szépülne ez az ország minden értelemeben és minden dimenzióban. Lehetne más dimenzióban is folytatni, mondjuk az interneten, pl. Epits te is Gárdát néven, ahol a tamagocsi meg a Hodító és társai mintájára lehetne egy online-játékot szervezni. Építheteted a saját csoportodat, adhatsz nekik célokat és ha csak virtuálisan is, de tehetsz valamit az országért. Mert egy idő után ez át fog kúszni a valóságba is, és innentől nincs az az országimázs köpont amely hatékonyabb lenne, mint te, aki itt állampolgár vagy.

Kezd egyre inkább tele lenni a bakancsom azzal, hogy ma minden és mindenki hagyományőrző. Tök mindegy mit csinál, mit mond, ha van egy lajbija vagy talált a mezőn egy madártollat és a hajába tűzi, akkor már hagyományőrző lesz belőle.

És még nem is velük van tele a koleszterinszintem. Mert őket ismerem már jó tíz éve, amióta magam is anno sihedernyi koromban egymást csapkodtuk karddal meg buzogánnyal különböző várjátékokon. Csak az ember továbblép (ahogy továbbtanul) és általában jön egy igényességi hullám, amelyben elhatározza, hogy fejleszti magát: páncélja lesz, új fegyverei, igényes korhű ruhái, megtanulja még az apróbetűs részt is a történelemből és boldogan megy a legtöbb hazai fesztiválra, ahová meghívják. Hogy nagyon sok úgynevezett középkori hazai hagyományőrző csapat leragadt a surranós-macskanadrágos-lepedőjelmezes imidzsnél, az sajnos megint kis hazánk szerénységi bizonyítványa: egyrészt ezen csapatoké, akik akár 5 év múlva is képesek tovább tobzódni ezen az igénytelen és korhűtlen szinten, másrészt a szervezőkés, akik olcsó húsnak híg a leve alapon gondolják, hogy ezen csapatok is emelik a műsor színvonalát. Végülis hányással is lehet tüzet oltani valóban.

De alapjában véve nincs gondom semelyik olyan hazai csapattal, aki szíves örömest megy bármelyik olyan hazai várjátékra vagy valamilyen igazi és valós történelmi emlékhez köthető megemlékezésre, ahová hívják őket. Mert lehet oszlatni a homályt, és lassan a nép is csak fejlődik ahogy tanulgat, feltéve ha mer kérdezni. Így el tudtuk már magyarázni, hogy Mátyás fekete seregét nem a ruhájuk miatt hívták fekete seregnek (pedig pár éve a Savaria-n is a tömeg ezt hitte, ahogy analóg módon a Vörös hadsereget sem azért vörös, mert Ács Ferik vezették őket. Sikerült megmutatni, hogy a gótika utáni páncélzatok a rákozás és egyéb fémtechnikai újdonságok miatt már volt annyira elviselhetetlen, hogy nem csak egy konzervdoboznak érezte magát az ember és pár embernek sikerült elmagyarázni, hogy ne suhingasson a búcsúba vett szamurájkardjával az én haditornász kardomra, mert hamar fog kettétörni  a gagyi-wakizashi.

Ekkor még semmi baj nem volt viselni az Árpád-sávos címert. Miért is lett volna baj, hisz általában XII-XIV századi rendezvényekről volt szó, megboldogult Anjou R.K. királyunk magyar címerében is ott volt a vörös-ezüst hasítás, és büszkén csinált az ember csataköpenyt, zászlókat ebből a mintából. Majd egy idő után megjelentek érdekes emberek. Divat lett a tarsolyöv meg hogy honfoglaló magyar mindenki. Divatba jött a rovásírás. És persze megjelent a politika. Ha valami tönkre tudta tenni ezt az egész kultúrkört, az nem más mint a politika. Amíg nem volt, addig a hajrá magyarok is mást jelentett. Azt, amit ma is kellene, hogy jelentsen. Például egy magyar-nápolyi csata alatt a nézőtérről hallatszó hajrá magyarok hallatán tudtuk kinek és miért szól. De  jött a politika és először csak az önkényuralom (önkényuralmon az államot értem, mert valljuk be, bizonyos szempontból az) csúcsán jelent meg: kölcsönös anyázások burkoltan, majd egymás verbális inzultálása kezdődött a nemzeti ünnepeken, hogy ki miért nem alkalmas és ki miért nem méltó az adott ünnep szelleméhez. És a kölcsönös sárdobálás odáig jutott, hogy a mai napig nincs nemzeti ünnep idestova több mint egy dekádja. Helyette van füttyögés, meg dobálás meg ellentüntetés. Meg viharkavarás a biliben és addig megy a csámcsogás, amíg eltelik az ünnep.

És ahogy először a tarsolyövek jelentek meg a különböző történelmi fesztiválokon, úgy hozta meg a politikai kutyaugatás a politikai hátszeleket ide is. Jöttek az operettszittyák, akik megvették a maguk honfoglaló magyar sipkáját meg az ivótülköt a bazárban és máris már nagybetűs MAGYARnak érezték magukat. Megjöttek a Nemnemsoha mozgalom tagjai is, tele lett minden fesztivál Nagy-Magyarország pólókkal és zászlókkal és lehetett tudni, hogy jönnek a beszédek is. Sosem voltuk tőlük elájulva, sőt az elején kifejezetten zavartak, hogy pl. egy középkori fesztiválon egy fellépő csoportnak miért kell a mikrofonba anyáznia az épp regnáló kormányt. Korábban sosem hallott kis 3-4 fős magukat hagyományőrzőknek kikiáltó csoportok hirdették a szokott monológokat: nemzetvesztés, vesszen Trianon, szoclib médiagecik és lehetne még sorolni. Egy idő után megunta az ember és belefásult és módszeresen kezdett távolmaradni az összes olyan „hagyományőrzőnek” mondott rendezvényről, amiről lerítt, hogy semmi másról nem szól, mint valami politikai dzsembori a jobboldalról. Mert divatba jött hogy amellett hogy csak az az igazi magyar, aki jobbos, az ott van az összes nemzetvédő és emlékezetőrző rendezvényen, ahol fel lehet venni a Trianonos pólót, meg lehet pótolni az Árpád-sávos zászlót a bazárban.

A középkor meg lesüllyedt. Hiába voltak akkor váraink, meg még voltak hőseink, sőt olyan emberek is, akik képesek voltak nemzetben gondolkozni, függetlenül kinek milyen volt a világképe vagy az egyéb hitvallása, mára mellékes lett és tulajdonképpen alibit szolgáltat ahhoz, hogy oprettszittya találkozó legyen minden évben, nagy-nagy akciós Magna Hungaria és Arpad’s string vásárral egybekötve. Mert ma már nem baj, ha Thomson TV-s dobozokon tartanak korhű módon íjászbemutatókat, meg hogy hazai Xénák is küzdenek a sorokban: mellékes lett az igényesség. Bejött még a hastánc-láz, amellyel teljessé vált az a kultúrmocsok és kúltúrkavar, ami manapság egy-egy ilyen rendezvényt jellemez és maradt a szint ott ahol volt 10 évvel ezelőtt (tisztelet a nagyon-nagyon minimális kivételnek). A középkor elveszett, helyette jött politika, és miközben mint jelkép lehúztuk a WC-n az Árpádsávos címert, hogy átadhassuk a politikai PR-nek, elvesztettük a múltunk egy jelentős hányadát. Mert ezek a jelképek a múlt egy-egy nagyobb korszakát sűrítik egy-egy szimbólummá, jelen esetben egy olyat, amely szenteket és történelmet adott nekünk.

A szövetségbe forrt szabad elhatározásaink szocializálódni kívánó belső hangja már óvodában kitör belőlünk. Indul ott, hogy Pistikével és Ödönkével jobb haverok vagyunk, mint Sanyikával, ezért érdekszövetséget alakítunk, hogy a persona non grata-ként kezelt Sándort kiszorítsuk a dömperektől. Miután akciónk sikeres, folytatjuk tevékenységünket a homokozóban is, először módszeresen elpusztítva Sankó homokvárát, majd lakópark (lakóvár) építésével kimondjuk az einstandot az egész homokkupacra. Ezzel szocializálódunk és erősítjük a csapatszellemet, majd szüleink csillogó szemei előtt meghívjuk egymást a saját kakaópartynkra, hogy együtt örüljünk egymásnak.

Ez folytatódik a különböző szintű isikben is, csak éppen új arcokkal és új célokért. Újabb Pistikékkel fonódunk össze, és újabb Sanyikák lesznek célpontok, akik mindig ellenünk dolgoznak, és akik miatt muszály összefognunk. Közben beesnek a célkeresztbe a csajok is, és persze itt már jön a bizonyítási vágy is: a többiek előtt fel kell vágni biza, hogy mi mekkora májerek vagyunk, ha már a kapott bicikli vagy mobiltelefon csak időlegesen biztosítja brancsbeli királyságunkat.

Később felnövünk, és rádöbbenünk saját töketlenségünk mélységeire, hogy a tanulóéveket elkúrtuk (nem kicsit), tulképpen semmihez sem értünk, csak az egónk nőtt meg meg az a hiány, hogy valami fontosnak legyünk a része, ami által mi is fontos emberek lehetünk. Meghallgatjuk a nagyon sok és szép demagóg beszédeket és kitaláljuk mitől is leszünk mi fontosak. Például attól, hogy hű de fontosnak és félelmetesnek fogunk látszani, mert szerenénk rétest is kapni estére otthon mikor anyuci elénk teszi a levest.

Így hát egyszerre lépünk, egyféleképp öltözünk, mert az fontos és eszesebbik társaink keresnek valami jó kis nevet a brigádunknak, amitől maga alá rittyent minden kriptokommunista-szabadkőműves-átlagpolgár. Mi pedig rágjuk a gittet serényen, közös gyűléseket tartunk valahol kint a prérin, ahol nem látnak, faggatjuk azon társainkat, akik voltak katonák (mert ugye a többség még az sem volt) és boldogok vagyunk hogy a gyerekkorunk visszatért. Mert anno mi tologattuk otthon a játékkatonákat meg a legóembereket, most pedig hogy felnőttünk a varázs nem szűnt meg csak átalakult: mi magunk leszünk a hősök, akik a gonosz szemét szomszédoktól majd megvédjük a hazát, mert a NATO egy fatökű lepkevadász egyesület, meg különben sem tudnak olyan míves ékes szittya szólamokat mondani, mint mi.

Ehhez azonban szükség van a régi bevált módszerekre. A hagyomány adott, már a Monarchia operett-hadserege is szépen tudott öltözködni meg masírozni, hogy azután a maga pompájában verje szarrá minden értelmesebb európai hadsereg. Így a sok modern Svejk is megvittatja az egyletben hogy hát nekünk kell az egyenruha, meg gyakoroljuk a menetelést, keressünk valami homályos idealizmust, ami miatt igazolhatjuk az újraébredt gyerekkori katonásdis vágyainkat és csapjunk a lecsóba. Csináljunk nagy csinnadratát, keressünk valami régi, mára már eltűnt politikai csontvázat a szekrényből, aki a nevét adja a csapatunknak (Mókus örs mégse lehetünk) és tartsunk avatós ceremóniát mi is, mert így csinálják  nagyok. Igaz kicsit ciki, hogy akiket utálunk, azok is csinálnak ilyet (lásd azok a kőműves-izék), de hát mi nyilvánosan fogjuk, mert mi egyenes emberek vagyunk. És mikor majd büszkén viseljük az egyenruhánkat (természetesen fekete, mert azt nem kell sűrűn mosni), meg a csapatgyűléseken büszkén mondjuk egymásnak, hogy majd mi megmutatjuk, szépen telnek az évek és nem fog történni semmi.

Mert jönni fognak az árvizek, a viharok a jövőben is, a városokban ugyanúgy tele fognak firkálni minden műemléket a hülyegyerekek, de ezek felet szemet húnyunk. Mert homokzsákot pakolni egyfelől nem elég katonás, másfelől kurva fárasztó dolog is: és nem azért van egyenruhánk, hogy szétizzadjuk a nap alatt meg hát ugye a szépen kisubickolt bakancsunk is besározódhat. Ilyenkor szépen csöndben meglapulunk, mintha nem is lennénk, majd amikor lesz valami operettgála amely valami szokásos magyaros virtusnak van szentelve, megjelenünk és észt osztunk, meg menetelünk. Meglengetjük a zászlókat, közben gondolkodunk, hogy vajon miért nem tudjuk még a 7 magyar törzs nevét sem felsorolni, majd büszkén hátbaveregetveegymást hazamegyünk, hogy tovább rághassuk a gittet, mert ha kiszárad, magja szakad a hazai honvédőknek. Gyorsan tévézünk egyet és továbbra is bízunk abban, hogy majd támad a kisantant (vagy mostmár a kubaiak), akitől sem a hazai reguláris erők, sem a NATO nem képes megvédeni bennünket és tulképpen csak mi vagyunk az egyetlenek akik képesek az ellenállásra. Persze a Minimaxot nézve kicsi a világ: ne vegyük figyelembe azt, hogy déli szomszédunknak elég baja van a még délibb szomszédjaival, meg ugye a nyugati szomszédjával, de hát sebaj, a főnök megmondta, hogy készülni kell: nyilván tudja, hiszen kiképző őrmester volt a tévében.

Holnap augusztus 20. Elméletben az ország legnagyobb ünnepe, hiszen ehhez kötődik az államalapítás fogalma.

A valóságban pedig egy ünnep (?) lett a sok közül annyi különbséggel, hogy a szokásos vurstlis evős-ivős tömegrendezvényeket kiegészíti a nagy tüzijáték. Így lett belőle az a pavlovi reflex, hogy ha augusztus 20, akkor a család elutazik Pöstre és bámulja a tüzijátékot. Meg vesz valami szuvenyírt, miközben 8-10 órát vár a 20 percre és bámul ki a fejéből. Az, hogy ezen a nap például az is lehetne fókuszban, hogy itt töppedünk immár több mint ezer éve és makaccságunknak köszönhetően valahogy eddig senkinek sem sikerült innen kipenderíteni, az mellékes. Hogy e nap elméletben megsütik az új kenyeret, amely a mostani sivatagosodási tendenciában lassan csodaszámba megy, mellékes.

Majd megvesszük a teszkóba, vagy a többi hasonló műintézménybe, mert ott akciós a kenyér. Meg morgunk, ha már másnap olyan kemény, mint a kő. Szépen végignézzük a repülőket a Duna jegén, este meg meghallgatjuk a gyereket, hogy apa kezdődik és miután már a seggünk is belefájdult a sok várakozásba, meg túlléptünk a tömegnyomor okozta sokkon, nézzük a pukkanásokat és együtt hördülünk a többiekkel. És a végén, mint aki jól végezte dolgát, hazamegyünk, bekapcsoljuk a tévét és nézünk valami C kategóriás vackot.

Ennyi. Ennyi maradt ennek a napnak a lényegéből. Tavaly beszélgettem néhány jenkivel, akik itt dolgoztak egy évig. A szokott nagy arcuk volt, mert hát csak ők a világ urai és egyik poénból megkérdezte így augusztus táján, hogy mióta is van Magyarország. Mondtam nekik, több mint ezer éve. Nagy hallgatás volt a válasz, pörögtek a jenki fogaskerekek, szinte láttam a one thousand szavakat értelmezni, majd összesen egy nyögésre futotta nekik: - De hisz az nagyon sok! Akkor még az USA se volt sehol...

Nos nem. És bizonyos szempontból tökmindegy melyik ország mennyi idő alatt mire vitte. Mert ugye tudjuk, hogy a kutya ugat, a karaván meg halad. Errefelé gyakran csaholnak mindeféle ebek, pincsik, dogok, más kreatúrák, és egy idő után csak elmennek, csak egy a baj: hiába ásnak el csontot itt, sosem találjuk meg, bár sosem keressük. Hisszük hogy nagykutyák vagyunk és csoportokban ugatjuk a Holdat, ha nem oylan fénnyel világít, amelyet szeretnénk. Mást nem teszünk, mert ahhoz lépni kellene, vagy legalább vakarózni.

Idén is borítékolni lehet, hogy a szokott klisés ünnepnap lesz: tömeg a Dunaparton, vásári komédia, szép politikusi beszédek, néptánc, helyi celebek és szereplők, családi nap és a vége az, hogy ez a nap is olyan lesz mint a többi "ünnep": nincs benne semmi egyediség, semmi sajátosság, mert hagyjuk hogy elszürküljön. Nem vagyunk arra annyira igényesek, hogy a külsőségeken (tüzijáték) kívül adjunk neki más tartalmat is. De lehet hogy nincs is rá igény: megelégszünk hogy nem kell dolgozni ma és kicsivel is beérjük. Nem kell nekünk akkora felhajtás, mint a franciáknak vagy az amerikaiaknak a saját nemzeti ünnepükön, beérjük teszkógazdaságos ünneppel. Olcsóbb és diszkontárasabb. Még kicsit kiengedjük a saját ebeinket, hogy egyik fikázza a másikat a rendezést és a nemzeti kitüntetéseket illetően, a másik védi a mundér becsületét és minden marad a régiben.

Kedden pedig felkelünk, megyünk dolgozni, a kávé mellett megbeszéljük hogy ki volt kinn a tüzijátékon és gondolatban azon jár a fejünk, hogy mikor lesz már október 23., amikor megint lehet "ünnepelni".