Van egy régi vicc, hogy hogyan lehet felismerni az izraeli gépeket?
- A farkáról meg az orráról.
Hogy a kis légterünkben megfordult 2 kémrepülőt hogyan sikerült beazonosítani, akik ott köröztek Ferihegy körül, azt nem tudom, de megint fasza kis fricskát adtak a hazai hivalaos engedélyeztetési és hivatali bohózatnak.
Itt annyi jobb kéz és bal kéz van, hogy magában az a mondás hogy nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal, az önmagában kevés. A jelek szerint azt sem sikerült tisztázni, hogy kit kinek kell adott esetben tájékoztatni arról, hogy épp milyen göbzi repked a légtérben, valahol elmaradt megint -szokás szerint- az az elvárható cselekvési terv, amely mondjuk akkor lépne életbe, ha kiderül hogy pöcse van a a menyasszonynak.
Ki tudja ki kinek mit hazudott, de ha civil gépként is lett bejelentve ez a 2 gép akkor azért történnie kellett volna valaminek, mikor kiderül hogy itt nem 2 sportrepülő repked. Az is nehezen elhihető, hogy nincs idehaza semmilyen olyan lokátor vagy hasonló technikai bizbasz, ami ne pittyegett volna, hogy helló haver, nem csak a mobiltelefonokat fogom most van itt valami furcsa dolog. Furcsa ez a magyar honvédelem, ha ennyire telik tőlük és ez nem azon múlik, hogy nincs lokátor a Tubes-en. Fejétől bűzlik a hal.
A legnagyobb baj az hogy semmi se történt azóta sem. Egy dolog hogy a fél NATO-n átrepültek ezek, mire itt körözni kezdtek, de hát jobb országokban minimum bekérik a nagykövetet hogy ez meg mi a fasz volt kedves hölgyem/uram? Angolok nem vacakoltak, a dubaji esetre reagálva szépen hazaküldtek egy diplomatát jelzésképpen arra, hogy nem kéne angol útleveleket felhasználni likvidálásokra, stb. Gondolom egy tiltakozás erejéig sem jutunk el e témában.
Reakció nincs, csak a szokásos hazai töketlenkedés: van egy sajátos ki mit tud, ahol épp mindenki azt keresi, hogy melyik hatóság/bizottság/tökömtudja tudott erről: arról meg nincs hír semmi, hogy igazából mi történt amikor kiderült hogy ezek nem hobbirepülők hanem kőkemény felderítőgépek, pláne egy olyan országból, aki nem NATO tag. Itt elértünk megint a hazai gyakolrtahoz és szemléletmúdhoz: majd mi megoldjuk/hőzöngünk, amire a várható következmény úgyis az lesz, hogy jól van Pistike, ülj le egyes.
Ahelyett hogy a NATO asztalát csapkodnánk, hogy ez meg mi volt és kedves NATO bácsi, erre tessék mondani/reagálni valamit, mi itthon izzadunk a saját levünkben és nem fogunk megint egyről a kettőre jutni.
Valami balek elviszi a balhét és minden marad a régiben, a kutyák kiugatták magukat, a karaván továbbhalad.
Az első nap mikor nem keltem fel hajnalban hogy megnézzem a reggeli küzdelmeket. Belefásultam abba a mentális mélypontba, amelyet a sportolók döntő többsége mutat azokban a pillanatokban, amikor épp ennek kellene döntenie. Olvasva hogy az 517 fős küldöttségből csak 171 volt a sportoló és az eü-s/mentális support is csak 18 fő, nehéz nem azt hinni hogy ez a küldöttség nem egy turistaküldöttség. Volt/van akit ez zavar a jelek szerint, ők legalább küzdöttek és küzdenek. A régi szlogent változtassuk meg kinn Pekingben, mert ez most inkább igaz, mint valaha:
Persze ez a többnemű tákolmány is tudott addig működni, amíg voltak közös érdekek, vagy közös nagy elnyomó, amely erősebb volt a belső identitásvágynál. Azonban ahogy a kommunizmusnak csúfolt rezsim gőznyomása elveszett a búzamezők között felépített kohók szálló füstjével, jöhetett az új adu, a nemzetek újraébredése, arccal a cocializmus helyett arccal a nacionalizmus felé. Szépen végig is söpört ez ebben a régióban, a gyökerei megvoltak, talán régebben is, mint ahogy beérkeztünk ide Keletről.
De nem volt az. Így vettem egy sárgaborsó főzeléket meg egy fasírtot, mi úgy nézett ki, mint egy bozontos izé. Nehezen de kiszolgáltak, a csaj szinte az anyámba küldött el, mikor visszatettettem vele a bélszínrólóját. Lehet kár volt. A főzelék lehet hogy levesnek indult, mert elég híg és ízetlen vacak volt, habár ha rántásos style-ban kértem volna, akkor klassz. A fasírt meg egyszerűen hányadék. Hogy miből készült azt hagyjuk, de érzett rajta hogy avas olajban sütötték meg. Hiába a takarékoskodás, no, meg restrikció. Csak ezzel velem basztak ki, mert dobhattam ki az egészet. 
Az egyik ilyen volt a Best Póker Klub freerollja a Lurdyban. Egy kicsit bonyolultabb volt megtalálni, mint gondoltam, de sebaj. Ha azt mondják, arra menjek, ahol a madár se jár, viszont van egy böszme nagy üresség előtte, pillanatok alatt megtalálom. Mivel online jelentkezés volt, gondoltam a meghirdetett időben odaérve beregisztrálok. Nos nem, csúszás volt. Ezt velősen, meg tömören közölte velem a kidobóember kinézetű mandró a bejáratnál, látszott rajta hogy diszkókon szocializálódott kidobóember volt előző életében. Lazán üldögélt a bejárati ajtóban egy bárszéken, és elhajtott mindenkit, hanyagolva minden körítést. Nem vártam volna túl sokat, egy elnézést kérünk vagy valami hasonló, általában kultúrális igényességet vagy rendszeres idejáró embereket megcélzó villanásoknak talán örültem volna. De nem, ettől oylan hangulatom is lett, mintha épp egy falusi diszkóba mondta volna a gorilla, hogy menjünk a picsába, mert még nem üzemel a berendezés. Sebaj ettem egy bűnrossz csülköt valami kifőzdében, amitől csak azért nem lettem rosszul, mert nem vagyok Köjálos, viszont nekem is sok, ha a Pékné módra készült csülköt bebasszák a mikróba hogy a zsírhártya feloldódjon. Lassan csak bejutottunk, tele volt tipikus egyetemista fazonú félkiskorúval a szokott lepattant imidzsben és igénytelenségben. Furcsáltam (viszont egyet tudok vele érteni) hogy a nagyon kölyök korú srácoktól elkérték a személyit és voltak akik bebukták ezt a kitételt. Freeroll ide vagy oda, azért jó lenne a színvonal, különben pont az nem fog oda járni, akiből stabilan törzsközönség lenne a helyen. Hozzám nagyon közel van, a hely kialakítása is szimpatikus, de az ilyen megnyilvánulások azt mondják, hogy kösz nem. (a dealerek és a teremfőnok rendben volt). 
Utolsó kommentek